Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4839 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4840 ban, de a mezőgazdaságban dolgozók körében ez az általános és indokolt. Reménykedem a Kormány ésszerű, pozitív döntésében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre a Kormány megbízásából dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Varga Sándor! Reményei ezúttal nem fognak süket fülekre találni, azt gondolom, hogy közös érdekünk az adminisztráció csökkentése. Ezért bejelentem, hogy a Pénzügyminisztérium javaslata alapján 1990. január 1-től — hogyha egyetértés lesz természetesen a Parlamentben — ezeknek a nyilvántartásoknak a drasztikus egyszerűsítésére kerül sor. Nem kell bejelentkezni az adóhivatalhoz, szándékaink szerint nem kell hitelesíteni a nyilvántartást és változatlanul megmarad az ágazati minisztereknek az a diszkrecionális joga, hogy megszabják: havi 1000, 1500, 2000 vagy csak 50Ô kilométer az a határ, ami után kell ezt a bizonyos nyilvántartást vezetni. Tehát pozitív tudok lenni a válaszban, de azért, ha már a válasz keretében alkalmam nyílik, még két mondatot mondanom kell. Az egyik úgy szól: munkáltató és munkavállaló egyöntetűen abban érdekelt, hogy bérek növelése helyett adómentes költségek növelése következzék be. Ugye ebben, gondolom, egyetértünk mindannyian, hiszen ha bért kell növelni, az a bruttó költségeknek a növelésével jár együtt, abban benne van az adó is, s azután adót kell fizetni. Ha költségeket növelnek, abban az esetben nincs bruttó teher és nem kell utána adót fizetni. Hogy ez mennyire nem játék: 1988-ban a munkaviszonyból származó jövedelmek 16,5 százalékkal növekedtek Magyarországon, és ezen belül a munkabérek 9 százalékkal csökkentek. A költségként elszámolt, kifizetett úgynevezett adómentes költségtérítés egyetlen esztendő alatt — és nincs kétségünk, hogy az adó miatt — 25 százalékkal növekedett. Az adófizetés sehol a világon nem bizalmi kérdés. A bevallás igen. De olyan adórendszer, amelynek az ellenőrzéséhez szükséges feltételeket nem teremti meg egy Kormány, az semmit sem ér. Mindenki abban érdekelt, hogy ezt kijátssza. Miközben tehát egyszerűsíteni fogjuk és akarjuk a nyilvántartásokat, aközben nem tudunk arról lemondani, hogy legyen meg az ellenőrzésnek legalább a minimális feltétele. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm a pénzügyminiszter válaszát. Kiss István képviselőtársunk kérdést tesz fel a pénzügyminiszternek a kistermelői állattartás jövedelmezőségének segítése tárgyában. Kiss István képviselőtársunkat illeti a szó, BácsKiskun megye, 18. választókerület. KISS ISTVÁN: Tisztelt miniszter úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi időben gyors és kedvezőtlen változás következett be a hazai sertéshús ellátásban. A termelés és a piac sok tényezős okai között megbomlott az egyensúly, olyan helyzetet teremtett, hogy míg májusban értékesítési nehézségeink voltak, addig alig két hónap múlva, júliusban már húshiány keletkezett. A termelői érdekeltség javításával lehetőséget látok arra, hogy a hazai ellátás biztosítása mellett a meglévő, esetleg bővülő és kedvező értékesítésű exportpiacaink árualapjai is megteremtődjenek. Előzetes jelzések szerint 1990-ben még kedvező tőkésexporttal számolhatna a hazai sertéshús-termelés. A felvásárlási árak tervezett emelése, az egyéb költségek, különösen a takarmányárak emelkedése miatt a jelenlegi alacsony jövedelmezőséget legfeljebb csak szinten tartja. Ugyanakkor a megnövekedett árbevétel tovább csökkenti a kistermelők által adómentesen folytatható termelés mértékét. Térségünkben egy kistermelői sertés után az árbevétel 1987-ben 4800 forint, 1988-ban 5200, 1989-ben várhatóan 5800 forint. Az 500 ezer forintos kedvezmény figyelembevételével adómentesen előállítható sertések mennyisége két év alatt 21 százalékkal csökkent. Ez a helyzet a várható, s egyébként indokolt felvásárlási áremelkedések hatására 1990-ben tovább romlik és nem növeli az árualapot. Ennek ellensúlyozására szükséges lenne — amíg ezt a bel- és külpiaci viszonyok indokolják — az adószabályozásban a kistermelői sertés, illetve állattartás jövedelemhelyzetét megtartani. Segítené ennek megoldását a változatlan 500 ezer forintos árbevétel-kedvezmény: például a takarmány költséggel, normatív összeggel csökkentetten lehetne figyelembe venni. A kistermelői integrációban szerzett tapasztalataim alapján 1990-re a hazai ellátás biztosításán túl a kedvező exportlehetőségeket is kielégítő sertésárualapok lennének megteremthetők, amennyiben kedvező és nagyon gyors intézkedések történnének. Elsősorban a kistermelés rugalmas alkalmazkodóképessége már 1990 első felében is éreztetné hatását. Kérem miniszter úr támogató segítségét. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre ismét dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol a Kormány megbízásából. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Kiss István! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azzal, hogy a mezőgazdasági kistermelés ösztönzésében a jövedelmezőségi viszonyok döntő szerepet játszanak és abban is, hogy az állattenyésztés körében a jelenlegi ár- és költségviszonyok mellett ez az érdekeltség nagyon szerény. Ebben nincs közöttünk véleménykülönbség. Mindössze arra szeretnék néhány érvet elmondani és kérem a tisztelt Házat, ezért ne kövezzen meg, mert számokat vagyok kénytelen fölsorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy az érdekeltség alacsony intenzitásában nem a jelenlegi adó játssza a szerepet, hanem az árak nyomott volta, és hát persze a költségeknek a növekedése. Engedjék meg, hogy egy picit számoljunk közösen. Kiss István azt mondja, hogy egy sertésnek az átadásáért 5800 forint árbevételt lehet elérni. Ez praktikusan annyit jelent, hogyha egy kistermelő 90 sertést ad le, az automatikusan adómentes, hiszen 500 ezer forintos árbevétel ez a bizonyos adómentes határ. Igen ám, de a mezőgazdasági kistermelésben családi adóztatás folyik, tehát annyi részre lehet az árbevételt elosztani,
