Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4837 Az Országgyűlés 58. ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4838 menyes hiteleket, ami gyakorlatilag formálissá tette volna a támogatást, vagy pedig olyan mértékben kellett volna megnövelni az állam adóbevételeit, amire megintcsak nem lehetett vállalkozni. Ez volt a magyarázata annak, hogy ez a sokat módosított és kétségkívül az ügyet igazán nem szolgáló rendelkezés leszűkítette a támogatási lehetőséget arra a körre, ahol a használt lakások cseréje mellett legalább egy új lakás is létrejött. Tehát támogatás akkor vehető igénybe, ha a csere kapcsán gyarapodik a lakásállomány, nem pedig a meglévőknek az ismételt elosztása történik meg állami támogatás és hitelezés keretében. Jól tudom, nem ez a megoldás, a Kormány is tisztában van vele, dehát a hátralévő 3 hónapban már nincs értelme, bármiféle módosítást végrehajtani, hanem csak egy generációs változtatás adhatja az igazi megoldást, erre pedig 1990-től készülünk. Azt kérem tehát a tisztelt képviselő úrtól és a Parlamenttől is, hogy ennek a problémának a rendezésére is a '90-es változtatás keretében kerüljön sor. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem Kovács Mátyás képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? KOVÁCS MÁTYÁS: Köszönöm. A választ elfogadom, amennyiben az 1990-es rendezés során ez a problémakör is rendezésre kerül. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a miniszter válaszát. Kérem, szavazzon az Országgyűlés. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot; a miniszteri válasszal mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés egyetértett. Tisztelt képviselőtársaim! Ezzel az interpellációk végére értünk. Most két bejelentésem lenne. Az egyik a következő: a portugál elnök tiszteletére adandó esti fogadásra való tekintettel, illetve a felkészülésre tekintettel az a javaslat, hogy az Országgyűlés ebédszünete 12.30 és 13.30 között legyen. Én azt hiszem, hogy ezt a kérést teljesítenünk kellene. A másik dolog pedig a családvédelmi albizottság az ebédszünet idején megbeszélést tart a fő emelet 37—38-as teremben. Jó étvágyat kívánok, tehát 13.30-kor folytatjuk a munkát. (Szünet: 13.25-13.36) ELNÖK: Kedves képviselőtársaim! A kérdések tárgyalása következik. Varga Sándor képviselőtársunk kérdést tett fel a miniszterelnökhöz a 82/1988. (XII. 12.) MT sz. minisztertanácsi rendelet 2. sz. melléklete V. fejezete tárgyában. Varga Sándor képviselőtársamat illeti a szó, BácísKiskun megye 6. sz. választókerületéből. VARGA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. december 12-én hozott 82. sz. rendelet 2. sz. mellékletében az V. fejezet rögzíti az 500 kilométer/hónap feletti gépjárműhasználati átalányhoz kapcsolt útnyilvántartás vezetésének kötelezettségét. A szabályozásnak ez a módja eredendően bizalmatlanságot tükröz úgy a munkáltatóval, mint a munkavállalóval szemben. A szabályozás szelleme kísértetiesen hasonlít ahhoz a történelemből már ismert tételhez, miszerint inkább szenvedjen száz ártatlan, mint egy bűnös megmeneküljön a bürokrácia pallosa alól. Á gépjármű-átalányt igen megfontoltan azért alkalmazzák az üzemek, mert a saját gépjármű üzemeltetése társadalmilag is hasznosabb, mint az üzemi járműveké —, nem kell részletezni, miért. Másrészt ezzel mentesítjük az érintettet a menetlevélvezetés nyűgétől. Több százezer állampolgárt dühített fel ez a rendelkezés teljesen értelmetlenül. A rendelkezés létrejöttekor egyedül egy terület kapott kivételt: az egészségügyben dolgozók, ami azt tükrözi, hogy az akkori Kormányban egyedül dr. Csehák Judit érzett rá arra, hogy milyen anakronizmus egy körzeti orvost útnyilvántartásra kötelezni, ezért ezer kilométerig az orvosoknak nem kell adminisztrálni. Csodálkozom, hogy az egyéb tárcák érintett felelősei — köztük az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselője — miért nem képviselték e kérdésben az ágazatban dolgozók érdekeit. Mert — tisztelt képviselőtársaim — ezzel a személyt sújtó bürokráciával — remélem — nincsenek olyan illúziók, hogy az államháztartás és az adóhivatal sok millió forintot fog nyerni. Ellenben azt elérték, hogy az érintett százezrek pokolba kívánják a rendelkezéseket. Engedjék meg, hogy bemutassam az adóhivatal többszörösen hivatalos pecsétjével ellátott, a honvédségnél ismert, 32 számozott oldalt tartalmazó füzetecskét. Felolvasnám a hozzá mellékelt kis kitöltési utasítást, így szól: „Kérem az 1989. január 1-től vezetendő útnyilvántartásokat az APEH által hitelesített füzetben szíveskedjenek vezetni az alábbiak szerint: a 2. oldal baloldala — Bevételek — tartalmazza havonta felsorolva egymás alá az átalányként kapott térítési díjat. A 3. oldal — jobboldal, a kiadások — tartalmazza havonta felsorolva az útnyilvántartás szerint elszámolt kilométer (a mindenkori kilométerenkénti térítési díj összegével), amit év végén összesíteni kell. Amennyiben kevesebb kilométer van elszámolva az útnyilvántartásban mint a bevételi rovaton, a jövedelem adóalapot jelent. Szeretném meggyőződéssel kijelenteni, hogy az érintett agyafúrt, adócsalásra kiszemelt állampolgár, mint adófizető állampolgár — bár dühöngve és átkozódva — úgy fogja vezetni e kis füzetecskét, hogy az államháztartás az ő zsebéből egy fityinget sem tudjon kivenni. Ugyanis az úti-nyilvántartás vezetése térkép, fantázia és idő kérdése. Fájdalmasnak tartom, hogy egyre jobban az állampolgárok fantáziáját és idejét ilyen haszontalan dologra kárhoztatja a rendelet mellékletének ismeretlen szerzője. Ugyanakkor sajnálom az adóhivatal tisztelt munkatársait, mert az igazán nagy feladataik mellett a polgár-pukkasztó rendelkezés miatt feleslegesen lesznek leterhelve. De legyünk belátóak: tévedni, hibát elkövetni nem bűn, de ragaszkodni tévedéseinkhez, hibáinkhoz, igazi vétek. Ezért e kérdés kapcsán arra kérem a Kormány arra hivatott képviselőjét, módosítsa a melléklet e passzusát úgy, hogy 1000 kilométer felett legyen kötelező az útnyilvántartás vezetése, ugyanis az üzemek és vállalatok többségében általa
