Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4835 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4836 marosan valóban Gödöllő meg fogja kapni az önálló rendelkezés jogát. Ezzel a megjegyzéssel elfogadom a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Kérem az Országgyűlést, szavazzon! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselő — megjegyzésekkel — egyetértett, a választ az Országgyűlés elfogadta. Kovács Mátyás képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a 35/1989. (IV. 30.) MT sz. rendelet módosítása tárgyában. Kovács Mátyás képviselőtársamat illeti a szó, Komárom megye 4. választókerület. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszter úr! A Minisztertanács 106/1988. sz. rendelete alapján a gyerekek, illetve eltartottak után járó szociálpolitikai kedvezményt igénybe vehette az a család is, amelyik nem tudott új lakást építeni vagy vásárolni, hanem használt, mások által visszaadott OTP-lakást vásárolt. Sajnos ez a rendelkezés nem volt hosszú életű, csak 1988. december 26-tól 1989. április 30-ig élt. Ekkor a Minisztertanács 35/1989. szám alatt módosította a fent említett jogszabályt. Ennek eredményeként most már a használt, visszaadott OTP-lakást vásárló gyermekes családok csak akkor vehetik igénybe az eltartottakra járó szociálpolitikai kedvezményt, ha az általuk megvásárolt használt lakás előző tulajdonosa új lakást épít vagy új lakást vásárol az OTP-től. Azt hiszem, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy a módosítás milyen ellentmondásokat szül, sérti a társadalom igazságérzetét. Előfordul például, hogy két azonos feltételekkel induló, két-két gyermeket nevelő család teljesen azonos értékű használt OTP-lakást vásárol. Mégis, az egyik családnak 200 ezer forinttal többe kerül a lakás, mert az előző tulajdonos nem épít vagy vásárol új lakást, és emiatt nekik nem jár a 200 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény. Ráadásul a példában említett család további hátrányt is kénytelen elszenvedni, mert a 106/1988. sz. minisztertanácsi rendelet 5. §-a azt is kimondja, hogy a vásárláskor igénybe vett kölcsön visszafizetésekor, kiemelt törlesztési támogatás csak annak jár, aki szociálpolitikai kedvezményt kapott. A fenti szabályozás éppen az alacsony jövedelmű, fészekrakó gyermekes családokat hozza hátrányos helyzetbe, hiszen ők vásárolnak általában az OTP-től használt lakásokat. Ráadásul tőlük teljesen független indokoktól teszik függővé anyagi terheiket, hiszen az előző tulajdonost nem is ismerik, befolyásolni nem tudják, hogy milyen lakásmegoldást válasszon. Javaslom a rendelet módosítását úgy, hogy a szociálpolitikai kedvezmény odaítélésénél csak a család körülményei, rászorultsága legyen a meghatározó. Minden család, amelyben egy, kettő, három vagy több gyermeket nevelnek, egyszer az életben, lehetőleg az első lakáshoz jutásukkor, új, vagy használt lakás bármilyen konstrukcióban történő vásárlása vagy építése esetén — más feltételek nélkül — kapja meg a szociálpolitikai kedvezményt és a kiemelt törlesztési támogatást. Az érintett családokkal együtt várom a pénzügyminiszter úr kedvező válaszát. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Az interpellációra dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kovács Mátyás képviselő úr! Nehéz lenne nem egyetérteni az interpellációban felvetett javaslattal és gondolatokkal. A válasz hangozhatna végtelenül egyszerűnek; lényege az a jelenlegi lakásfinanszírozási, -hitelezési, -támogatási rendszer, amely működik, rendkívül sokba kerül, szociálisan igazságtalan, terhei tovább nem viselhetők. Megérett tehát a teljes gyökeres átalakításra. A Kormány erre készül, ezért 1990. január l-jétől a jelenlegi lakásfinanszírozási, -gazdálkodási rendszer megváltoztatását napirendre tűzte. Önök ezzel — emberi számítás szerint — a költségvetéssel együtt, a decemberi parlamenti ülésszakon találkozhatnak. Azért mondom, hogy ez a valódi válasz, mert addig a jelenlegi rendszer toldozgatásával, foldozgatásával nincs esélyünk ennek az ellentmondásnak a feloldására. A válaszom tehát az, hogy az új konstrukció keretében a probléma megoldását napirendre tűztük. Szándékunk, hogy ne lakásformákhoz, hanem családokhoz kötődjék a támogatás, a családok helyzetétől, anyagi, szociális helyzetétől függően alakuljon. Úgy gondolom azonban, tartozom annyival a Parlamentnek, hogy ennek a jelenlegi ellentmondásos helyzetnek az okairól néhány mondatot mondjak, anélkül, hogy túlságosan hosszan igénybe venném az idejüket. 1989. január 1-jéig az úgynevezett használt lakások cseréjének az állami monopóliuma az ingatlanközvetítő szervek keretében uralkodott. így a lebonyolítandó cseréknek több mint 90 százalékát, a szervezett cseréknek több mint 90 százalékát az Országos Takarékpénztár bonyolította le. Ezen kívülesett a magánforgalomban lebonyolódó, évente lebonyolódó körülbelül kilencvenezer lakáscsere. Támogatást, szociális támogatást és a képviselő úr által is említett kiemelt hitelkedvezményt, törlesztési kedvezményt azok kaphattak, akik a cserét az OTP-n, illetve a monopol joggal rendelkező ingatlankezelő szervezeteken keresztül bonyolították le, a többiek nem. Ez a monopoljog megszűnt, ez év január elsejével bárki egyénileg, vagy bármilyen szervezet bonyolíthatja a használt lakások cseréjét. Ha teljeskörűvé vált volna a monopólium megszüntetése után a támogatások odaítélésének lehetősége, ez 12 milliárd forinttal növelte volna a költségvetési támogatások és 16—18 milliárddal a hitelforrások iránti igényt. Ugye mondanom sem kell, hogy megközelítő esély sem volt arra, hogy egy ilyen teljeskörű támogatási konstrukció ettől az évtől bevezetésre kerüljön a használt lakások cseréjére. Két megoldás lehetett volna; vagy olyan drasztikus mértékben kellett volna csökkenteni a szociálpolitikai támogatásokat egy-egy lakáscserére és a kedvez-