Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4813 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4814 helyzettel kapcsolatban. Kérem a honvédelmi miniszter urat, adjon számot az Országgyűlésnek arról — ha lehetséges —, hogy a magyar hadseregnek milyen pozíciói, netán vezető pozíciói, egyáltalán milyen beleszólási lehetőségei vannak ebben a VSZ-en belül. Interpellációm negyedik pontját felolvasva azt hiszem ismét zúgás fog keletkezni a teremben: Az ország lakosságának tudomása szerint a magyar hadsereget legutoljára 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásakor használták fel az ország határain kívül. Egyes hírek szerint — amelyek már hozzám is eljutottak — azóta elsősorban a távolkeleti harcszíntereken vettek részt magyar katonák az éles harcokban. Megfelel-e ez az információ az igazságnak? Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszol. KÁRPÁTI FERENC: honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Raffay képviselőtársunk erősen a külpolitikát érintő és katonapolitikai kérdéseket tett fel, amelyek természetesen szorosan összefüggenek. így a külpolitikai részre csak utalnék. A kiélezett külpolitikai helyzetre vonatkozó megjegyzését azzal helyesbíteném, hogy megítélésem szerint éppen enyhülési tendenciának vagyunk tanúi és reméljük, hogy ez folytatódik. A kérdésemből azonban kiviláglik, hogy általában nem kiélezett külpolitikára gondol, hanem a szomszédos országokkal, azok közül is néhányan kialakult helyzetre. Ismeretesek a felmerült polémiák, problémák, a megválasztott út, amelyet Magyarországon meghirdettünk, s amelynek itt megalkotói vagyunk sarkalatos törvényekkel. A modellváltás, a radikális reformok bevezetése természetesen nem valamennyi szövetséges országban kezdődött meg, itt eltérések vannak. A problémák azonban nem egyformán jelentkeznek — ismeretes, hogy az NDK-val a turizmus miatt, Csehszlovákiával Bős-Nagymaros miatt vannak vitáink, és más a helyzet Romániával, amely hosszabb időre nyúlik vissza és sajnos kiélezetté vált a két ország közötti viszony. Ez mindenekelőtt az emberi jogok, a nemzetiségi jogok durva megsértésére, az erőszakos asszimilációra, az ugyancsak felgyorsult falurombolásra és végül a menekültek nagy számára vezethető vissza. Ez utóbbiak között nemcsak magyar nemzetiségű, hanem több román nemzetiségű, anyanyelvű állampolgár is megtalálható. Mindez valóban nagyon kiélezett helyzetet teremtett a két ország között, s az nem javult az utóbbi időben sem. Mi úgy ítéljük meg; kormányunknak az a következetes tevékenysége, törekvése, hogy mindent megragadjon annak érdekében, hogy politikai síkon rendeződjön a két ország közötti viszony — ez az egyedüli helyes, ez a járható út. Ennek alapján tanúi lehetünk annak, hogy fontos nemzetközi szervezetek, s általában a nemzetközi közvélemény is egyre inkább felemeli hangját, támogat bennünket. Most legutóbb éppen tegnap hallottuk az Európa Tanács törekvését, miszerint maga is meg akar győződni a romániai helyzetről. Ami a katonai fenyegetést illeti: Szeretném elmondani egyrészt, hogy most nem az évszázad elejei időket éljük Európában semmilyen vonatkozásban. Egyes kijelentések nem késztethetnek bennünket olyan azonnali lépésekre, amelyekre talán rögtön válaszlépés történik, és megindul egy eszkaláció. Ezt el kell kerülni. A Kormánynak, az Országgyűlésnek és ezen belül a katonai vezetésnek viszont igen nagy felelőssége van a tekintetben, hogy pontos, a mai kor követelményeinek megfelelő katonai tényezőket tartson szemelőtt, arról folyamatos, megbízható ismerete legyen. Erre nekünk minden feltételünk, lehetőségünk rendelkezésünkre áll. Ehhez a mai eszközök nagyon korszerűek. Kérem! Felelősen tájékoztatom az Országgyűlést: nem láttuk ezideig olyan okot, amiért ilyen tekintetben olyan lépést kellett volna katonai téren tennünk, amely az eddigiektől eltérően fokozottabb készültséget vonna maga után. Mindaddig, amig ilyenre nem látunk okot szeretném ezt hangsúlyozni — el is kell ezt kerülni. \&jon hogyan ítélhető meg mégis katonai vonatkozásban a két ország közötti helyzet? Gondolkodtam rajta, hogy ne kelljen hosszan magyarázkodnom, hogyan is tegyem érthetővé viszonyunkat. Amikor a két ország között ilyen feszült a viszony, természetesen hűvösebb a katonai viszony is. Hosszú évek óta van meghívásunk Romániába a felső katonai vezetés számára. Még néhány évvel ezelőtt úgy is láttuk, hogy talán célszerű lenne ennek eleget tenni. Mégis bíztunk benne, hogy jobbra fordul a helyzet. Elhalasztottuk, ma pedig már kifejezetten azon a véleményen vagyunk, hogy a jelen idő erre nem alkalmas. Úgy gondolom: ezzel eléggé érzékeltettem, hogy valóban hűvös a katonák közötti viszony. Egy szövetséghez tartozunk, közös feladataink vannak. Közös feladatunk van a légtér biztosításában, bizonyos más természetű katonai feladatok megoldásában, és mint ahogy a gazdaság, a kereskedelem terén jó az együttműködés, meg kell mondjam, hogy a haditechnika fejlesztésében, beszerzésében, gyártásában is zavartalan. Ez a vita tehát a két ország között és nem a katonák között zajlik. Ebben az értelemben tette nyilatkozatát a vezérkari fónök, azaz nincs fennakadás a feladatok megoldásában, amelyek nagyon fontosak, különösen a légvédelemben. Egyébként pedig az, hogy néhány személy, néhány vezető miféle kijelentéseket tesz, arról nekünk az a véleményünk, hogy ebből még nem okvetlenül kell általánosítani. A mai hírekben hallottuk és a mai lapokban is olvashattuk Ilié Ceausescu újabb förmedvényeit. Mi őt ismerjük. Történésznek minősíti magát, rendkívül termékeny, ontja magából az iratokat — mindegyiket pontosan ismerjük. Néhány évvel ezelőtt itt járva a mi Hadtörténeti Múzeumunkban kifogásolta, hogy ott láthatók a korabeli térképek. Megkérdeztem tőle, ha már történész: átfessük? A történelmet nem lehet átfesteni! Olyan történésznek ítélem, akinek munkái nagy tömegében történelmietlenek, igaztalanok és gyalázkodók. Sértő az is, amit a mai lapokban olvashattunk. Tapasztalataim szerint mégsem lehet általánosítani. Örülök képviselőtársaim azon kérdésfelvetésének — bár ritka mostanában, mint a fehér holló —, hogy a nagy költségvetési elvonások után hogyan ítélhető meg
