Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4815 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4816 a Magyar Néphadsereg intaktsága. Úgy gondolom, nem lepődnek meg azon a válaszomon, hogy rengeteg gondot és problémát vetett fel ez a nagyarányú elvonás. A jelen ötéves tervünkre előirányzottaknak 18 százalékát vonták el. Ez igen jelentős. S még akkor nem számolom az inflációt, mert az plusz, bár ha ezt is hozzáadjuk, az összeg lényegesen több. Szükségesnek tartom tájékoztatni az Országgyűlést arról, hogy itt nem valami zsonglőrködést hajtottunk végre. Abból indultunk ki, hogy amikor erre az ötéves tervre kidolgozták az előirányzatokat a haditechnika fejlesztésére, korszerűsítésére, azokban szerepeltek a korábbi felfogásnak megfelelő eszközök is. Ezeknek az elhagyása jelentette a legkevesebb gondot. Ha nem áll elő az országban ilyen helyzet, minden bizonnyal akkor is sor került volna nagyon sok ilyen eszköznek elhagyására. Nagyobbik hányada érzékenyen érintette a magyar hadsereget, olyan eszközöket kellett elhalasztanunk — szeretném hangsúlyozni, hogy nem véglegesen csak időlegesen —, amelyek feltétlenül szükségesek a hadsereg hadrafoghatósága érdekében, mert elavult eszközöket kell kicserélni, repülőgépeket, szállítóeszközöket, híradástechnikai eszközöket. De túl sokáig nem tologathajuk magunk előtt, mert ez a hadsereg harckészültségének a rovására történne. Ezek már ma is több gondot, problémát vetnek fel. Ha nagyon elhúzódnak, komoly probléma lenne. Ma még elviselhető. Olyan jelentős intézkedéseket kellett foganatosítanunk, amelyek a felkészülés, a kiképzés területén bizonyos takarékosságra intettek bennünket. Nem olcsó, meg kell hogy mondjam, egy-egy éles lövészetnek a végrehajtása töb száz millióba is belekerül, elhagyjuk. Ezt örökké persze nem lehet csinálni. Most ilyen megszigorításokra is sor került. Ami a legérzékenyebben érintette a hadsereget, bár erre ügyelünk a legjobban: terveinkben előirányzott az állomány szolgálati és életkörülményeinek a javítása. Kérem, ebbe nem akarnék részletesen belemenni, tegnap nagyon figyelmesen hallgattam képviselőtársunknak a felvetését a kötelező túlórázás díjazása, illetve adóztatása kérdésében, s nem veszi rossz néven, nekem az jutott eszembe, hogy amióta ennek a hadseregnek a tisztje vagyok, a hadsereg tisztjei mindig túlóráztak. Nem akármennyit! Lehet, hogy azt mondják, ez velejár, azért annak is van egy normája, egy határa, amikor gyakorlatokra elmennek hetekre és még a mi várpalotai gyakorlóterünkön a legforróbb nyárban is a szél még a csontját is átjárja, távol van a családjától. A mai eszközeinkkel nem lehet minden feladatot magyar területen végrehajtani, különösen rakéta-éleslövészeteket a végtelen kazahsztáni sztyeppén tudjuk csak végrehajtani. Hosszú hetekre vannak távol. Nem kerül semmiféle pótlásra, hogy távol vannak, és ilyen nagy igénybevétellel. A kérdésére: intakt-e a magyar hadsereg? — intakt! — Felelősséggel tudom az Országgyűlésnek kijelenteni. A mai felszerelésünk, eszközeink is erre alkalmasak. Nem lehet elhagyni — mint mondtam — hosszú időre, amire most készülődtünk. De amiért intakt a magyar hadsereg, szeretném az Országgyűlésnek elmondani, annak a legfőbb bázisa a mi hivatásos állományunk. Azoknak az odaadása, áldozatkézsége ma is, a mai időben is töretlen a szelleme. Ennek a népnek, ennek a hazának a védelme érdekében, bár sok mindent nélkülöznek, sok mindenről le kell mondani, vállalják végzik a feladatukat. A hadsereg szelleme jó, fegyelme, szervezettsége magas színvonalú. Nem azért mondom, mert épp a Fegyveres Erők Napja előtt állunk, de nyugodtan kijelentem az Országgyűlésnek: bízhat népünk a mi magyar hadseregünkben. Milyen szerepünk van a Varsói Szerződésben, hogyan tudunk beleszólni? A Varsói Szerződés szervezete nemcsak katonai, hanem politikai és katonai szövetség. Ennek a legfelsőbb testülete az egyes tagországok legfelsőbb politikai, állami vezetésből tevődik össze. Minden alapvető döntést ott hoznak, mint most a nyáron például. Maga a katonai szervezetnek a kérdéseiben: szuverén országokból áll a Varsói Szerződés. A Kormány nélkül döntést a magyar hadseregről sehol máshol nem hozhatnak. Én úgy gondolom, hogy a képviselőtársunk kérdésére ez elég konkrét és megfogható dolog, ami mögötte van, valószínű, amiért felmerülhet egyáltalán ez a kérdés, az gondolom, hogy a korábbi időkből fakadó gondok lehetnek. Kérem, itt alapvető változások vannak a felfogás tekintetében is amire a küldöttségünk elnöke, Nyers Rezső elvtárs most bukaresti tanácskozáson olyan világosan és egyértelműen elmondta: A brezsnyevi doktrína egyszer s mindenkorra megszűnt. Megszűnhetett azért, mert a Szovjetunióban is az az átalakulási folyamat megy végbe, amelyet mi messzemenően üdvözlünk, támogatunk és számos más ország is. Tehát mint szuverén ország, a magyar nemzeti hadsereggel a magyar Kormány rendelkezik. A sarkalatos törvények között új megfogalmazások szerepelnek, amit fogunk tárgyalni, csakúgy, mint az Alkotmány módosításában, ahol a Parlamentnek a beleszólása, döntése lényegesen meg fog növekedni. Tehát ez a jövő, de már most is nyugodtan kijelenthetem, hogy erre építhetünk. A negyedik. Nem volt egy nagy felfedezés, amit várt, az igaz. Azt tudom mondani, hogy ez légből kapott. Nem illik a miniszternek visszakérdezni, hogy Ón ezt elhiszi-e, ezeket az állításokat. De felmerült a kérdés, kötelességem válaszolni. Tudniillik azért nem a legjobban esik az, hogy Távol-Keleten harcokban részt vettek-e magyar katonák? Szóval a magyar Kormányt is úgy gondolom elég rosszul érinti ez a feltételezés, s ezen belül a katonai vezetést is. Tág fogalom, hogy Távol-Kelet, sok országot foglal magába. De mindenhol folytak harcok. Nem is kérdezek rá, hogy mely országra gondol. Azt tudom mondani: annak idején sok évvel ezelőtt a párizsi döntés alapján és felkérésre az ellenőrző bizottságban magyar tisztek vettek részt Vietnamban. Nem harcokban vettek részt, hanem ilyen nemzetközi felkérésre tettek eleget ennek a kötelezettségüknek. Jelenleg pedig Irakban, az ENSZ felkérésére, mint ENSZ-katonák tevékenykednek ugyancsak a béke érdekében, annak ellenőrzésére, hogy betartják-e a vállalt kötelezettségeket. Mégegyszer mondanám tehát, hogy ez a feltétezés kissé bántó, de mivel, hogy sok minden ma felmerül,