Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4789 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4790 tetlenülés állapotába fognak kerülni. Ki fogja akkor ezen szolgáltató tevékenységet végezni? E folyamatot gyorsítja, hogy az eddigi kiegészítő nyereséget termelők tevékenységeit is ugyanolyan állami elvonás terheli, mint más szolgáltatást nem végző, tiszta profilú vállalatokét. Ez ugyan megfelel a versenysemlegesség elvének, de kritikus helyzetbe hozza a forráskiesés miatt az alacsony jövedelmezőségű, illetve veszteséges, de abba nem hagyható kommunális tevékenységet végzőket. Véleményem az, hogy a lakosság teherviselő képességének csökkentése miatt az áron történő szolgáltatást nem lehet jelenleg megvalósítani. A lakosság nem képes további terheket elviselni. Viszont a szolgáltatásért felelős tanácsok nem rendelkeznek megfelelő anyagi és tárgyi eszközökkel a jelenlegi színvonal javításához, de még szintentartásához sem. E tevékenységet folytató vállalatokat már indításuknál eleve hátrányos helyzetbe hozták azzal, hogy forgóalap nélkül, megfelelő gépi technika nélkül kellett tevékenységüket indítani. Ehhez jött még a közgazdasági szabályozók számukra hátrányos alakulása, a növekvő infláció, az áremelkedések, a bérbruttósítás, a 40 százalékos SzTK fizetési kötelezettség, stb. Ilyen helyzetben megkérdőjeleződik ezen vállalatok továbbélési lehetősége, az ország területén hulladékgyűjtésre használt gépkocsik majdnem 40 százaléka nullára leírt és műszaki állapotuk erősen leromlott. Nincs megoldva célgépek javításához szükséges alkatrészellátás, nincs kiépítve megfelelő javítóbázis. A gépkocsikára 3 éy alatt megduplázódott, s e beszerzést is terheli az AFA-fizetési kötelezettség. A veszteséget tovább növeli a sorozatos üzemanyag és a javításhoz szükséges alkatrészek árának nagymértékű növekedése is. Ki kell emelni, hogy a lakosság egy része már ma sem képes fizetni a szolgáltatás díjait. Ez főleg a kisnyugdíjasokra és a létminimum alatt élőkre vonatkozik. Véleményem az, hogy a hulladékgyűjtés, ártalmatlanítás ma már túlnőtt egyes települések, településcsoportok, illetve megyék keretein, és az egyre kritikusabb helyzet enyhítésére központi intézkedéseket kell tenni. Ha ez nem történik meg időben és megfelelő hatékonysággal, az országot elönti a szemét, melynek beláthatatlan ökológiai következményei lesznek. Az interpellációm lényege tehát az, hogy az állam dotálja, hogy a 25 százalék forgalmi adó elengedésével segítse a szolgáltató vállalatokat, konkrétan a tanácsi felügyelet alá tartozó költségvetési üzemeket, ami megfelelne a nyugati államok gyakorlatának, ahol e presztizs nélküli tevékenységeket ártámogatással teszik kívánatossá a vállalkozóknak. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm. Dr. Békési László miniszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Csongrádi Csaba! Aggodalmait osztom, javaslatai többségét elfogadom. Néhány tájékoztató információt legyenek olyan szívesek végighallgatni. A köztisztasági feladatokra, amelyeknek egyik eleméről Csongrádi Csaba beszélt, évente kétmilliárd forintot költenek a tanácsok, ebből 10 százaléknyi, 200 millió forintnyi a közvetlen költségvetésből finanszírozott állami támogatás. A tanácsok természetesen ezt az állami támogatást kiegészítik saját erőforrásaikból. Szerencsére néhány ponton alkalmam van Csongrádi Csaba állítását cáfolni, de ezek a cáfolatok mind kedvezőek. A közszolgáltató, és benne a köztisztasági tevékenység a maximális nyereségadó-kedvezményt élvezi, 80 százalékos nyereségadó-kedvezmény, ami praktikusan a régi rendszerben működő 10 százalékos nyereségadó-kötelezettségnek felel meg, és noha szándékunkban áll a kedvezmények szűkítése e területen, semmiféle szakmai munka föl sem vetette a preferenciák csökkentését, tehát ez egy tartós preferencia, ami a jövőben is érvényesülni fog. Hogy a nagyságrendeket érzékeljék; ez évente hárommiliárd forintnyi közvetett támogatáshoz juttatja ezt a kört, ami valójában az árakban jelenik meg, a szolgáltatásnak a költségektől eltérő, attól alacsonyabb nyomott áraiban. Egyetértek Csongrádi Csabával abban, hogy a lakosság terhei nem növelhetők az árak növekedésével ezen a területen ez sincs szándékunkban. Az általános forgalmi adóra nézve örömmel jelenthetem, hogy ha Önök ezzel egyet fognak érteni és az általános forgalmiadó-törvény módosítási javaslatakor ezt megszavazzák, 1990-től valamennyi környezetvédelmi jellegű beruházás, így minden szemétlerakodóhely, tárolóhely felhasználásánál a beruházási általános forgalmi adó teljes megszüntetését ajánljuk a Parlament számára. A szolgáltatás pedig önmagában véve általános forgalmi adómentes, azaz nullkulcsos, tehát annyit jelent, hogy a saját költségei nyomán fölmerülő általános forgalmi adó teljes körűen visszaigényelhető és azt nem kell áthárítani a lakosságra. Egy dologra nem tudok Ígéretet tenni: — és ezt nagyon őszintén megmondom — ahogy ebben a helyzetben, akár 1990-ben, közvetlenül növekvő állami támogatást juttassunk a köztisztasági tevékenység részére. Viszont azt Önök már a novemberi ülésszakon a 90-es költségvetés irányszámainak elsőfordulós tárgyalásán látni fogják: a támogatások növekedésére nincs esély. Ez az, ami kemény korlát. Ezt be kell látnom. Az adóban azonban minden kedvezményt megtartani javasolunk, sőt azokat tovább szeretnénk bővíteni. Azt hiszem, hogy ez olyan ügy, amihez képest további kedvezményeket ma ígérni, e kétségkívül nehéz területre sem lehet. Én azt hiszem, hogy a tanácsok vállalkozási tevékenysége, — sőt meg vagyok róla győződve, hogy ebben a körben, miként elég gyakran lehet tapasztalni a szaporodó egyéni kis vállalkozásokat, amelyek érdekes módon ezekkel a kondíciókkal egész jól, nyereségesen tudnak prosperálni és valamivel hatékonyabban működnek, mint a költségvetési üzemek, vagy az állami vállalatok, nagyvárosokban ugyanis ilyenek vannak—, minden bizonnyal segíthetne valamit a tevékenység javításában. Tehát adóban a preferenciák növekednek, támogatásnövelést azonban nem tudok ígérni. Kérem a tisztelt képviselőt és az Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el. Köszönöm.