Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4687 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4688 munkálása. Nem azért és ez a végzett munka értékéből semmit nem von le, hogy ez valójában és igazából jogtechnikailag nem nagy nehézségű jogászi alkotómunka. Önök is meg tudták ítélni, hogy viszonylag rövid szószerkesztésű, egyszerű és a laikusok által is könynyen és gyorsan, jól felfogható szabályozásról van szó. Az izgalmat inkább az okozta, és úgy vettem észre, hogy minden felszólaló képviselő is hatása alatt volt az ügy azon vonatkozásának, hogy itt valójában sokkal többről van szó, mint valami egyszerű jogászi szakmunkáról. Az országért, a hazáért és ezért a népközösségért való felelősségről van szó, amit az országunkban élő magyarság és a velünk együttélő más nemzetiségek sorsa jelent mindnyájunk számára. Ezen az alapon azt gondolom, hogy örömmel nyugtázhatjuk a jogszabály előkészítésében velem közreműködő minisztériumi kollégáimmal együtt, hogy önök is felismerték, a most megváltoztatandó jogszabályaink tulajdonképpen nem rossz jogszabályok. Már nem alapvetően elhibázott és gyökerestől kicserélendő és felforgatásra váró jogintézmények. Hiszen mind a kivándorlás, a bevándorlás, a hazatérés, mind pedig a külföldre utazással kapcsolatos jogszabályaink az utóbbi néhány esztendőben már mind Magyarország állampolgárai számára, mindpedig a külföld számára is nemcsak elfogadható, de tulajdonképpen elismerést is kiváltó szabályok voltak. Mégis azonban gyorsan változik a világ és talán még gyorsabban változik mostanság benne Magyarország. Ha ezen az alapon vizsgáljuk a most hatályos szabályainkat, akkor nem vitás, hogy találunk a mostani szabályokban bőségesen igazítani valót annak érdekében, hogy a szabályozásunk már teljesen egyértelműen és hogy azt mondjam: talán nem tévedés azt mondani, a jövőben már kivetni valót nem is tartalmazó, kétségtelenül modern és korszerű, európai —, ha még nem veszik túlzásnak itt a fokozást, azt is mondhatom, hogy talán világszínvonalon álló jogszabály legyen, ha önök ezt megerősítik. Kétségtelen: itt a vitában szinte minden felszólaló gondolataiból kicsendült az a felismerés is, hogy ez a szabályozás szabad lehetőséget akar adni Magyarország minden fiának és leányának, hogy ne jogi kényszerrel írják elő a tartózkodási helyét, lakóhelyét — olyan kényszerrel, amely alapján a végén esetleg úgy érzi, hogy kalodába van zárva az illető, hanem, hogy — miként arra itt Nagy Gyula püspök úr volt szíves utalni — teremtsünk olyan viszonyokat itt az országban és formáljuk olyanná itt a hazát, amelyet otthonuknak és magukénak éreznek az állampolgárok és nem a kényszer szorítja őket ide, hanem a saját önként vállalt elhatározásuk. Aki pedig magyar és mégis másként keresi a boldogságát — vannak ilyenek, itt utaltak rá Önök is, az irodalomból is ismerjük a példát: ,,más oldalra a palástot" — ,,ott a haza, ahol a haszon" — hát én azt gondolom, hogy ha ők másutt kívánnak boldogulni, akkor boldoguljanak másutt és legfeljebb azt kívánjuk, hogy számuk ne szaporodjon. De el kell viselnünk, hogy miként voltak a korábbi és még a jelenleg meglévő tilalmak ellenére is, akik a kényszert is kijátszva és az erőszakon is túllépve elhagyták a hazát, hát ezeket szerintem majd vállalni kell. Azt is felismerte itt minden felszólaló, hogy valóban végképp magunk mögött akarjuk hagyni az állam és polgárának azt a régi viszonyát, amelyben az állam — mint valami fenkölt és mindenek felett való tényező — megenged valamit a polgárainak. Ehelyett olyan viszonyt akarunk kiépíteni, amelyben az állampolgár most már nem alattvalóként él az államban, és ha jogait gyakorolja, akkor nem kegyet és nem valamiféle különleges elbánást igényel a maga számára. Hát én mégegyszer hálás vagyok Önöknek azért, hogy a törvényjavaslatoknak ezt a szellemiségét megérezték, üdvözölték és támogatták. Ami most már a kifejtett és szóbahozott egyes konkrét indítványokat illeti, szabadjon sorbamenni — majd igyekszem azért rövid lenni, hogy most már ne húzzam itt az időt feleslegesen: a 2., valamint a 20. § A) és B) változata ügyében dönteni — mégegyszer mondom — önöknek kell. A kormány nem kívánta ebben az ügyben sem a saját kezét megkötni, sem önöket határozott állásfoglalásra inspirálni. Annyit azért el kell mondanom: hogyha valaki a 2. §-nál az A) változatot választja, akkor ezzel automatikusan együttjár, hogy akkor a 20. §-nál is az A) változat lehet csak választani. Ha a B) változatot választja valaki, akkor a 2. és a 20. §-nál is csak azt lehet választani. Kérem szépen, a kettős állampolgárok ügyével kapcsolatban: az a magyar, aki más országban él magyar állampolgárként, illetve az, aki más ország állampolgáraként települt Magyarországra, nem vitás — ugyancsak Nagy püspök úr szólt erről, azután dr. Karvalits Ferenc is szóba hozta az ügyet —, felveti itt a kétoldalú, elsősorban a szomszédos országokkal érvényben lévő kétoldalú egyezményeink felülvizsgálatának ügyét. Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőházat arra, hogy amikor a menekült-ügyről itt szólottunk az idén, év elején, akkor az Országgyűlés tudomásul vette már a kormánynak azt az elhatározását, hogy annak kapcsán is ezeket a kétoldalú egyezményeinket felülvizsgálja. Ez folyamatban van és a megfelelő országok viszonylatában külön-külön majd a kellő kezdeményezéseket ez ügyben megtesszük. Többen szóltak arról a — tulajdonképpen védelemre ösztönző — felhívásról, illetve a veszély érzetének a figyelmeztetésével, hogy hogyan tekintsünk a nagyértékű szellemi óriásaink és kvalifikált szakmunkásaink esetleges kivándorlásával, más országba való áttelepülésével kapcsolatos kétségtelenül meglevő veszedelmekre. Én azokkal értek egyet — Berecz János is szólt erről — akik ennek a valóságos hátránya mellett érzékeltették azt, hogy az ügynek természetesen bizonyos előnyei is vannak. Én azt gondolom, hogy a megoldásra is érvényesek tulajdonképpen az ügyek általánosságával kapcsolatban említett jövőbeli várakozások és elhatározások. Nagy József vetette fel azt az ügyet, hogy itt az alkotmányjogi —, ahol az állam és az állampolgári viszonyt rendeznünk kell — tehát az alkotmányjogi szabályozáson túlmenően még sokféle jogviszonyt érint majd ez a mostani döntés. Valóban így van: ha az Országgyűlés fontosnak tartja, hogy a kormánynak az ezzel kapcsolatos állásfoglalását, amely a minisztériumokra magától értetődően máris kötelező és folyik ez a munka, de ha fontosnak tartja, hogy ezt még valami külön határo-