Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4689 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4690 zattal megerősítse, én ezt a kormány nevében tudomásul veszem, de szabadjon megjegyeznem talán, hogy ez felesleges és önök bízzanak abban, hogy a minisztériumok és a főhatóságok szófogadók a kormány döntése nyomán is. Volt egy kérdés: hogy ha a kivándorlás elutasításánál jogerőre emelkedik a döntés, mikor lehet a kivándorolni szándékozónak újból hatósághoz fordulnia ügyében. Azt mondhatom, hogy akár másnap abban az esetben, ha a feltételek, amelyekre ez az elutasító határozat épül, tehát a körülmények megváltoztak. Ugyanazon körülmények alapján tehát nyilvánvaló, hogy terjesen értelmetlen dolog. Meg tudjuk-e vajon állapítani azt előre, hogy mekkora méretű bevándorlás az, ami az ország számára elviselhető? Hát én azt gondolom, hogy számot erre természetesen manapság senki nem tud mondani. De tisztában kell lenni mindnyájunknak azzal, hogy a nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokban is a bevándorlásnak bizonyos mérete és számszerűsége, ha nem is éppen elviselhetetlen problémákat okoz gazdaságilag és anyagilag az adott országok számára, társadalmilag azonban a közvélemény előtt nagyon sokféle feszültséget kelt és ezek bizony a politikát sokféle szempontból riogatják. Úgyhogy itt szerintem kellő tapasztalat és kellő bölcsesség kell majd a jövőben az országgyűlés számára is, hogy adjon ezekben iránymutatást és a jogalkalmazó szerveknek is, hogy az eseti döntéseknél — hadd mondjam azt — résen és észnél legyenek majd. dr. Raffey képviselő úr válaszai közül: Azt gondolom, hogy az 5. és a 7. § nincs ellentmondásban egymással. Ha egy Braziliában élő magyar magyar állampolgársága megszűnt, akkor külföldi állampolgárnak tekinthető. Más kérdés, hogy kérelme elbírálásánál a hatóságok nyilvánvalóan figyelembe veszik: azok közül a feltételek közül, amelyeket a Magyarországra való bevándorlásnál a bevándorolni kívánó külföldivel szemben támasztunk, sokkal többel rendelkezik. Tehát feltehetően előnyben részesül. A bírósági felülvizsgálatnál nem volna-e célszerű az ülnökök esetleges hiánya miatt kétfokúvá tenni a bírósági eljárást? Lehetni lehet, az országgyűlés ebben az esetben dönthet így, de akkor eltér attól az általános szabálytól, hogy az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásában a bírósági eljárás általában egyfokú. Gumiszabályok: ez a joggal és úgy látszik az irodalommal foglalkozók számára is már ismert e szakzsargon. Nem vitás, ezt előadói beszédemben is elismertem. Itt azt tudom mondani sajnos, hogy nem lehet előre örökérvényű kategóriákat meghatározni, hiszen az erkölcsben és a közerkölcsben is az igények, követelmények változnak. Ugyanígy a közegészségügy szempontjából is változhatnak és változhatnak az államnak a saját biztonságával kapcsolatos indokai is — mérlegelés alapján. Ezekben az ügyekben nincs más, mint a joggyakorlatra bízni, amelyet természetesen ellenőrizni fog a nyilvánosság, a közvélemény, és biztos vagyok benne, hogy maga az országgyűlés is. Még egyetlen kérdést szeretnék itt szóba hozni. A felszólalók nem beszéltek róla, de a szünetben jelezték: a diplomata útlevélre jogosultak körét a kormány egyetértésével magam is javasolom az alkotmánybíróság bíráinak feltüntetésével kiegészíteni. Ezekkel a gondolatokkal zárva az összefoglalót, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatokat fogadja el és szavazza meg. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszadást. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Mielőtt azonban erre rátérnénk, a technikai személyzet megkért, hívjam fel arra képviselőtársaim figyelmét, hogy valószínűleg abból ered a probléma: néhányan időközben kimennek a teremből és amikor visszaülnek, más helyet foglalnak el. Mindenki saját helyén üljön a szavazás alkalmával, mert ellenkező esetben a gép nem a valós helyzetnek megfelelően készíti el a listát. Ez ugyan már nem a szavazáshoz tartozik, de ugyancsak a technikai személyzet kért meg arra, hogy közöljem, felszólaláskor mindenkinek csak a saját mikrofonja él. Tehát következik a határozathozatal. Természetesen külön-külön kell dönteni a két törvényjavaslatról. Először a ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslatról döntünk. Ehhez a törvényjavaslathoz módosító javaslatot sem a bizottság, sem a képviselők nem terjesztettek be. Ezért itt egy döntéshozatalra, egy szavazásra van szükség, amelynek során kérem képviselőtársaimat, arról fejezzék ki álláspontjukat, hogy a törvényjavaslatot az előterjesztésnek megfelelően elfogadják-e? Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslatot módosítás nélkül 332 igen szavazattal, 2 ellenszavazattal elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatról következik a határozathozatal. Meg kell valamit kérdeznem a belügyminiszter úrtól. A zárszó végén említette, hogy diplomata útlevél használatának az alkotmánybíróság tagjaira történő kiterjesztését javasolja a törvénybe bevezettetni. Ez nem szerepel az eredeti tervezetben? Dr. HORVÁTH ISTVÁN: Nem szerepel, de ha a kormány nevében terjesztem elő, akkor külön tárgyalás nélkül a parlament jogosult dönteni ebben az ügyben. ELNÖK: Azt gondolom, hogy efölött külön kell szavaznunk, mint módosító javaslatról. Először a miniszter úr válaszában elhangzott módosító javaslatról kérem állásfoglalásukat, tehát, hogy a diplomata útlevél használati joga az alkotmánybíróság tagjaira is olyan feltételekkel terjedjen ki, mint a törvényben már felsoroltakra. Kérem erről a javaslatról szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a módosító javaslatot 251 igen szavazattal, 37 ellenszavazattal és 38 tartózkodással elfogadta. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat 2., valamint 20. §-a A) és B) változatokat tartalmaz. Ezért ezekről a változatokról kell döntenünk. A miniszter úr válaszában utalt arra, hogy az A) és B) változatok közötti döntés tulajdonképpen csak a 2. §-ra vonatkozóan érdemi, mert ha eldöntött, hogy a 2. §-ban