Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4685 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4686 Kérdésem az, hogy itt nincs-e ellentmondás, ha nincs akkor örülök, ha van, akkor annak a feloldását kérem az emigráció miatt, mert a törvénynek van egy ilyen célja is, és akkor legyen olyan, ami megvalósítja a célt. A második: a vagyonjogi kérdéseket, úgy ahogyanvan, kihagyom beszédemből, csak utalok rá, mert tisztelt képviselőtársam elmondta. A harmadik a jogorvoslat kérdése, 11. szakasz 3. bekezdésében szintén volt róla szó, előttem két képviselőtársam szájából. De megkérdezném, tehát ez csak kérdés, mert én nem jogász, hanem történész vagyok, hogy a polgári peres eljárás, a népi ülnök stb. eljárás helyett, ami a 11. szakaszban van, nem volna-e jobb (jogi képviselet, személyes meghallgatás), illetve nem volna-e jobb második fokú bírósági eljárás, mert tessék elképzelni, hogy valaki jelentkezik jogorvoslatra és a népi ülnök nincs is ott, az illető bíró lezárja és kész. Csatlakozom az előbbi képviselőtársamhoz. Megkérdezném, ötödik vagy negyedik kérdésem, hogy a lakcímkijelentés ugye nem jelenti azt, hogy ott vagyonjogi ügyek is fellépnek. Ha kijelentkezem házamból és kivándorolok valahova, akkor házam az nem az én nevemen lesz, de tulajdonjogilag az enyém lesz. Nyilvánvaló, hogy laikus nem biztos benne. Tisztelt Képviselőtársaim! Én most ezt be is fejeztem, még annyit, hogy a 7. §.4 kissé gumi-megfogalmazásnak (bocsánat a vulgáris kijelentésért) érzem, főleg a 7. szakasz 2. bekezdés c. pontját érzem ilyennek (akinek a magyar társadalomba való beilleszkedése nem várható). A rendőrezredes asszony, aki Szegeden a képviselőnek előadást tartott, azt mondta kérdésemre, hogy a Belügyminisztérium, amely intézni fogja a be- és kivándorlási ügyeket, vállalja a szubjektivitást. Na most egy kicsit nem szerencsés megfogalmazás, azt hiszem. Végül én, bár magyar szakot végeztem az egyetemen, nem verset akarok mondani — bár magam is tudok sok verset mondani — mert akik kivándorolnak, tisztelt hölgyeim és uraim, azok nem verset fognak mormolni a foguk között. Helyette én, a törvényt alkalmazó szerveknek, ez azt hiszem, a belügyminisztérium lesz, annyi körültenkintést és bölcsességet kívánok a végrehajtásban, amennyi líra itt most elhangzott. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Én felém közvetlenül nem jelezte senki, hogy a továbbiakban fel kíván szólalni, de mégis meg kell kérdeznem, mert megintcsak hivatkozunk a technikára, a monitoromon szerepel képviselők neve. Most azért kételkedek ebben mert, az én nevem is sokáig szerepelt, mint aki felszólalásra jelentkezett. Tehát kérdezem, hogy valaki még kíván-e szólni. Igen, Dauda Sándor neve szerepel, mint aki felszólalásra jelentkezik. Dauda Sándort illeti a szó. DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló kollégáim mélyenszántó gondolatait megismételni nem akarom. Jobban kifejezni ezzel a két törvényjavaslattal kapcsolatban az én érzéseimet nem tudom, mint ahogyan elhangzott. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy nem osztom azokat a kétségeket, amik elhangzottak az értelmiségieink kivándorolásával, szellemi tőkénk kivándorolásával kapcsolatosan. Az én véleményem az, hogy ha akaratunk és törekvéseink szerint meg tudjuk valósítani Magyarországon rövid időn belül a munkaerőpiacot és keresletet egyaránt, akkor a meglévő értelmiséget egy piacgazdálkodással itt tarthatjuk, ha biztosítjuk számukra a munka lehetőségét a finanszírozástól kezdve a bürokratikus akadályok megszüntetéséig, a találmányok végigdolgozását és a köztudatba bevitelének minél gyorsabbá tételét, akkor attól nem kell félnünk. Én véleményem szerint ezzel kapcsolatban csak ennyit szerettem volna mondani. A törvénytervezet úgynevezett a) és b) változatokat tartalmaz a külföldre utazást illetően. Én a második szakasznál javaslom önöknek elfogadni az a) változatot azért, mert véleményem szerint az a) változat alapvető emberi jogokat fogalmaz meg, míg a b) változat mindenhol a Honvédelmi Minisztérium és illetékesei hivatali szervezetének megsegítését tartalmazná, és most nem a honvédelem ellen kívánok beszélni, hanem a hivatali megfogalmazás ellen. Ezért javaslom, hogy inkább az a) változatot fogadjuk el. Azonkívül szükségesnek tartom felhívni a figyelmet főleg abban a tárgyban, hogy a Magyar Népköztársaság államhatárainak védelmét törvényben megfogalmazottan is biztosítani kell. Ezt célozza véleményem szerint a 20. szakasz 2. bekezdésében tiltott határátlépés címszóval megfogalmazott törvénycikk. Itt ebben a javaslatban megfogalmazva bizonyos értelmezési zavarokat érzek, ezért nagyon ajánlom képviselőtársaim figyelmébe az egyébként kiosztott módosítási javaslatot, amely sokkal egyértelműbben fogalmazza meg szándékainkat és óhajainkat ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy van-e még hozzászóló. Amennyiben nincs, akkor a vitát lezárom. Dr. Raffay Ernőtől megkérdezném a pontosítás végett, hajói értettem, módosító javaslata nem volt; amiket az egyes szakaszokkal kapcsolatban felsorolt, azok kérdések voltak, illetve véleménye volt. DR. RAFFAY ERNŐ: Igen Elnök Úr, kérdések és vélemények voltak. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ebben az esetben dr. Horváth István belügyminisztert illeti a szó válaszadásra. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm a felszólaló képviselőknek az érdeklődést, a figyelmet és a kormány javaslatával kapcsolatos jóindulatú támogatást is. Hozzáteszem mindjárt, hogy ezt az érdeklődést, azonkívül a támogatási készséget, a törvényjavaslat parlamenti tárgyalását megelőző megyei képviselőcsoport üléseken és az Országgyűlés bizottságainak az ülésein is tapasztalták munkatársaim is, és én magam is. Hozzáteszem mindjárt, hogy ha már itt a munkatársaimat említettem, izgalommal és felelősséggel foglalkoztatott ez az ügy bennünket, a törvényjavaslatok ki-