Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4025 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4026 kezeti törvényt kell alkotni. Az új szövetkezeti tör­vény is meg kell, hogy őrizze a szövetkezetek sajátos arculatát, alapvető értékeket jelentő szövetkezeti tör­vényeket. A szövetkezeteknek fő feladata, hogy sokoldalúan gondoskodjanak tagjaikról, tagjaik boldo­gulásáról. Azt a célt, hogy biztosítsák számukra a megfelelő munkát és azt, hogy teljesítményeikkel ará­nyos díjazásban, megfelelő szociális ellátásban része­süljenek. A szövetkezetek azon munkálkodnak, hogy olyan gazdasági, társadalmi közeget teremtsenek, ahol a tagok magukénak érezzék a szövetkezetet és ennek megfelelően ne csak mint munkáltató, hanem mint tulajdonosok is tevékenyen működjenek közre a szövetkezetek fejlesztésében. Bár az 1971. évi III. tör­vény helyett új törvényt kell alkotni, mégis időszerű­nek és szükségesnek tartom, hogy ezt a törvényt mó­dosítsuk és a vagyoni, illetve érdekeltségi viszonyok­ban szükséges legfontosabb változtatásokat már most, 1989-ben keresztül vezessük. A törvénymódosítás el­fogadása mellett mint a szövetkezeti mozgalomban hosszú ideje dolgozó, néhány részletszabályhoz szeretnék megjegyzést tenni és arról véleményt nyil­vánítani. Kedves Képviselőtársaim! Szükségesnek tartom, hogy a szövetkezetek, a társasá­gokkal azonos gazdasági pozícióba kerüljenek, illetve a társasági törvényben biztosított jogok és lehetősé­gek a szövetkezeteket pedig minden vonatkozásban megillessék. Természetesen az esélyegyenlőség bizto­sítása a szőve tekezeti sajátosságok figyelembe vétele mellett érvényesülhet. Ezáltal a külföldi, belföldi tő­kebevonási lehetőség, a mozgáskör jelentősen bővül­hetne átalakulás nélkül is. A törvénymódosítás, majd később az új szövetke­zeti törvény, a szövetkezeti gazdálkodás alapvető, de csak alapvető sajátosságait kell, hogy tartalmazza, de ne jelentsen részletekbe menő beavatkozást a szö­vetkezet életében. Amennyiben az egyes ágazatok gazdálkodása eltérő szabályozást igényel, úgy azt az ágazati törvények­nek, például Ipari Szövetkezeti Törvényben kell meg­fogalmazni. A hagyományos szövetkezeteknél a tiszta vagyon 50 százalék feletti oszthatósága jogos igényt elégít ki, mert az alapvető társadalmi igazságot ez fejezi ki. Tehát egyetértek a bizottsági előadó által elmondot­takkal. Helyeslem, hogy a törvénymódosítás kimond­ja, hogy az 1989. január elsejét követően létrehozott vagyonnövekmény feletti rendelkezés 100 százalék­ban a szövetkezeti kollektívát illeti meg. Pontosítandónak tartom annak megfogalmazását, hogy az osztatlan vagyon kiszámításánál milyen ko­rábbi juttatásokat kell figyelembe venni, vagy mellőz­ni. Az 1988. december 31.-i vagyon részleges felosz­tása után visszamaradó közös vagyon jövedelmének hasznosítására vonatkozóan szeretnék néhány gondo­latot felvetni. Javasolnám adott szövetkezet nyugdí­jasai számára kiegészítő jövedelmi forrásra alapot, vagy a vagyonkezelői központoknak működtetendő szövetkezeti nyugdíjkiegészítő alapba történő befi­zetését. A törvénymódosítás 10. §. 64/c. 1. pontja, misze­rint a szövetkezeti üzletrész után a tulajdonost oszta­lék illeti meg, amit elvileg helyesnek is tartok, de meg­fontolandónak tartom azt a kérdést, hogy az így létre­jött vagyon utáni jövedelem milyen módon és milyen mértékben adózik. Nem tartanám szerencsésnek, ha ezt a jövedelmet a munkajövedelmekkel azonos mó­don, a személyi jövedelemadó rendszerébe kapcsol­nák be, mert a vagyoni érdekeltséget nagymértékben tompítaná. A 10. § 2-es pontjában megfogalmazottak az üz­letrész értékpapírként kezelhetősége nem minden vo­natkozásban kellően tisztázott. Nem egyértelmű, hogy a közös vagyonból nevesített vagyonrész tagok­nak való juttatásakor kell-e illetéket fizetni? Ha igen, akkor ez méltánytalan. Az üzletrész forgalomképes­ségének biztosítása szükséges is, és indokolt. Azt is helyesnek tartom, hogy az ágazati jogszabá­lyokban meghatározott körben a szövetkezetek az üz­letrészt kívülálló személyek részére is értékesíthe­tik. A szövetkezeti tagság érdekét az elővásárlási jog biztosítása megfelelően védelmezi. Kedves Képviselőtársaim! Az ipari szövetkezetekből átalakult kisszövetkeze­tek száma jelentősen gyarapodott az elmúlt években. Az átalakulás a tervezetváltást követően valóban ered­ményes gazdálkodáshoz vezetett, ennek hátterében döntően nem a valós igények, hanem az előnyösebb közgazdasági szabályzók melletti működési feltételek húzódtak meg. Ugyanakkor az átalakulások során több régi szövetkezeti tag, köztük számos alapító is, a kilépést választotta, a vagyoni hozzájárulás telje­sítőképességének hiányában. Más esetben előfordult, hogy a szövetkezeti kollek­tív érdekekre való hivatkozással késztették a tagokat tagsági viszonyuk megszüntetésére. Azok a régi szö­vetkezeti tagok, akik a változást követően alkalma­zottként maradtak a szövetkezetben, elesnek az üz­letrész és az ingyenes vagyonjegy előnyeitől. A tag­sági viszony újbóli létesítése, annak előírása még ön­kormányzati körben sem lenne célszerű, mert a meg­valósítása függ a taglétszám helyzetétől és a kitűzött feladatok végrehajthatóságától. Álláspontom szerint az érdekeltek jelentős számára tekintettel, törvényi szabályozás, vagy felhatalma­zás szükséges ahhoz, hogy ezen volt tagoknak a szö­vetkezeti szellemmel összeegyeztethetetlen hátrányos helyzetük megoldódjék. A törvénymódosítást elfo­gadásra ajánlom. Köszönöm megtisztelő figyelmü­ket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Dobos Józsefné képviselőtár­saim felszólalását. Az előzetes lista szerint következ­nék Varga János képviselőtársam, illetve Győrffy László, Tornai Endre, Tóth László. Tájékozódásom szerint viszont ők nem ennél a témánál kívánnak fel­szólalni, illetve eltekintenek a felszólalástól. Megkér­dezem úgy van-e? Igen. Akkor Kovács Sándor, Tolna megyei képviselő következik, 8. választókerület Tolna megyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom