Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
4027 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4028 KOVÁCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény nem egészen két évtizedes útját személyes tapasztalataim alapján is figyelemmel tudtam kísérni. Részese voltam az alaptörvény többszöri módosításának, legutóbb az 1988. évi parlamenti vitában elmondtam a tizstelt ház előtt véleményemet. Magam is úgy látom, hogy a jogszabály, megalkotása idején, az akkori viszonyoknak megfelelően jó kereteket biztosított a szövetkezeti gazdálkodás szervezéséhez. Ugy gondolom, nem tévedek ha azt állítom, hogy ez is segítette a szövetkezeti szektort, az egész mozgalmat abban, hogy az utóbbi években — legalábbis a fogyasztási szövetkezeti ágazatban — alkalmazkodni tudott a közgazdsági környezet teremtette kemény követelményekhez. Kereskedelmi és pénzügyi vonalon az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődött, dinamizálódott. Azok a gazdasági eredmények, amelyeket a szövetkezetek, közöttük a fogyasztási szövetkezetek felmutattak, ezzel is magyarázhatók. A fogyasztási szövetkezetek fejlődését bemutató gazdasági adatokkal nem kívánom untatni tisztelt képviselőtársaimat. Azt azonban megemlítem, hogy gazdasági gondjaink közepette is vidéken korszerű kereskedelmi és pénzügyi hálózatot építettek ki a szövetkezetek, a betétgyűjtés, a termékfelvásárlás, a kistelepülések élelmiszer ellátása, a kis gazdaságok részére történő kölcsönnyújtás és tagjaik érdekében szervezett szolgáltatások megteremtésével. Ma már a városokban is gyökeret eresztett a szövetkezeti kereskedelem. Az országosan több mint 60 szövetkezeti áruház, a korszerű élelmiszer és iparcikk bolthálózat létrehozása versenyhelyzetet teremtett a lakosság ellátásában. A takarék- és lakásszövetkezetek szolgáltatásainak szükségessége ma már elvitathatatlan. A SkálaCoop Részvénytársaság és a szövetkezeti vállalatok minden új lehetőségre rögtön reagáló szervezetei a kormány ellátás-politikájának biztos pilléreit képezik. A fogyasztási szövetkezeti ágazat a közgazdasági feltételek folyamatos romlása ellenére is tartani tudta a népgazdaságon belüli arányokat. Világosan kell azonban azt is látni, hogy a szövetkezeti törvénynek nem vált hasznára a többszöri, ha csak a legjelentősebbeket számítom, akkor is ötszöri módosítása. Mondom ezt akkor is, ha elismerem, hogy a kiigazítások a korábbi szabályokhoz képest általában valóban korszerűsítést jelentettek. Magam is erősítem a miniszteri expozé azon megállapítását, hogy az utóbbi években felgyorsult társadalmi és gazdasági változások diktálta követelményeknek a többször módosított jogszabály ebben a formában nem tud megfelelni. Képletesen egy agyonfoltozott ruhadarabhoz hasonlítható, aminek a használati ideje lejárt, így sürgősen ki kell cserélni. Ezért is helyeslem azt, hogy az Országgyűlés kodifikációs programjába új, egységes szövetkezeti törvény megalkotását iktatták be. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa testületi álláspontjának is hangot adok, amikor ennek szükségességét aláhúzom, az előkészítési munkák gyorsítását sürgetem. De hangot adok annak a véleményemnek is, hogy a jogszabály arra sem alkalmas, hogy jelenlegi formájában az új szövetkezeti törvény megalkotásáig változatlan maradjon. Az új szervezeti formák belépése, a szövetkezetek versenyképességének megtartása további korszerűsítést igényelne. Gondolom elegendő, ha csak a tulajdoni kérdés rendezésére, a szervezeti mobilitásra, a formaváltási lehetőség megteremtésére, vagy a szövetkezetek törvényességi felügyeletének módosítására utalok. A kormányzati javaslatokkal általában egyetértek, támogatom azok elfogadását. Helyeslem, ha megjelölhetjük a szövetkezeti vagyon tulajdonosait. Ezek természetesen, véleményem szerint, de a szövetkezeti közvélemény többségi álláspontja szerint is, csak a szövetkezeti tagok lehetnek, hiszen az eddig oszthatatlannak nevezett vagyon az ő anyagi eszközeik felhasználásával, forgatásával és az ő személyes közreműködésükkel jöhetett létre. El kell azonban ismerni, hogy az így akkumulált szövetkezeti vagyon létrejöttében más tényezők is közrejátszottak, ezért a tervezetben meghúzott 50 százalékos felső határt nem vitatom a jelenlegi társadalmi, gazdasági körülmények között. Megjegyzem viszont, hogy a kézhez kapott írásos tervezet 10. §-a 4. pontjának szövege nem eléggé pontos. Az általánostól eltérő feltételek megállapítását ugyanis álláspontom szerint nem a szövetkezeti vezetők, hanem a testületek választott tagjai számára indokolt megteremteni. Erre van szükség ahhoz, hogy a szövetkezetek belső elhatározásuknak megfelelő módon a rendelkezésükre álló anyagi eszközökkel a választott testületek tagjait érdekeltté tegyék a szövetkezeti vagyon gyarapításában. A pontosítás miatt ezért javaslatot tettem az eredeti szöveg módosítására, amelyet a törvényelőkészítő és az illetékes bizottság elfogadott. így a törvény bemutatott tervezetét jónak tartom, a magam részéről elfogadom. Tudom, hogy a módosítás elsősorban a társasági törvény és az átalakulási törvény megalkotása miatt szükséges. A jelenlegi tervezet a szövetkezeti törvénynek csak a vonatkozó részét érinti. A felgyorsult politikai és gazdasági életben szükség lenne további kiigazításokra is. A szövetkezeti törvény 100. §-át meg kellene változtatni és abból a 2. pontot hatályon kívül kellene helyezni. Ezzel kapcsolatban indokaim a következők. A szövetkezeti érdekképviseleti szervezetekre vonatkozó szabályokat az Elnöki Tanács 1986-ban módosította. Ezek a szabályok még ma sem elég rugalmasak. Jelenleg nem adnak lehetőséget a szövetkezeti ágazatoknak ahhoz, hogy országos tanácsuk megalakításánál egymástól esetleg eltérő módon, szabadon határozzanak. Ilyen korlátozó rendelkezésnek tartom a szövetkezeti törvény 100. §-ának 2. pontját is. Ennek a szabálynak a módosításával az új szövetkezeti törvény megalkotásáig nem várhatunk. Köztudott ugyanis, hogy a szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazata ez év végéig, vagy a jövő év elején soronkívüli