Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4467 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4468 Ötödször: tisztázódott az is, hogy a polgári szolgálat szabályai háború esetén is érvényesek, őszintén remél­jük, hogy ilyen felvetések csak elvi síkon jelentkezhet­nek, és sohasemkellvelüka gyakorlatban szembenézni. Tisztelt Országgyűlés! Ezek voltak a kulcskérdések. Természetesen sok más észrevétel is elhangzott, ezek közül néhány az Önök kezében lévő, 206-os számot vise­lő jelentésünkbefejező részében is szerepel. Ha az ott le­írtakat a törvénytervezet szövegével összevetik, láthat­ják, hogy azokból is jogi megfogalmazást nyert néhány. Az ifjúságiés sportbizottság, ajogi, igazgatásiés igazsá­gügyi bizottság, a külügyi bizottság egyetértését fejezte ki a törvénymódosítás sal, az elfogadott és jogi formulát kapott módosító javaslatok jórészét együtt dolgoztuk ki jó együttműködésben és ahaza szolgálatának felelős kö­telezettségétől áthatva. Ez a kötelezettségérzet vezet bennünket a továbbiakban is, amikor is atörvényjavasla­tot a tisztelt Országgyűlésnek a honvédelmi bizottság nevében elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A vitában elsőként dr. Bak István Bács­Kiskun megye 7. számú választókerületében megválasz­tott képviselőtársunknak adok szót. DR. BAK ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény eddig alapvetően betöltötte a szerepét, biztosít­va a honvédelmi feladatok végrehajtását. Az elmúlt idő­szakban végbemenő hatalmas társadalmi, politikai vál­tozásoktermészetszerüleg — sok mindenhez hazonlóan — a honvédelmi törvény módosítását is szükségessé te­szik. Különösen indokolja a változást a bekövetkezendő polgári szolgálat törvényi-jogi szabályozása. A polgári szolgálat bevezetése a társadalom egy részében megfog­lamazott igényt tükröz, amelyet a beterjeszetett javaslat figyelembe vesz és megfogalmaz. Ennek megfelelően a törvénytervezet kezdetben több alternatívát fogalmazott meg apolgáriés fegyver nélküli katonai szolgálatról. Fi­gyelembe véve a nemzetközi katonapolitikai helyzetet, a belpolitikai és gazdasági állapotokat, a törvényjavas­latban megfogalmazott 30 hónapos polgári szolgálati időt jelenleg reálisnak ítélem meg, s ezt javaslom a tisz­telt háznak elfogadásra. Azonban ha majd a tényleges katonai szolgálat csök­ken, akkor itt is legyen érvényes hasonló módon a csök­kenés. Megítélésem szerint a társadalmi igazságosság, az egyenlő teherviselés a honvédelmi feladatokban még így is kifejezésre jut. Ezzel együtt azonban látnunk kell azt is, hogy ismereteink szerint a polgári szolgálatot vá­lasztók egy részét helyben, azaz lakóhelyén vagy ahhoz közel tervezik foglalkoztatni. Mindez sok tekintetben jó és kedvező, azonban több területen visszaélésre adhat alkalmat, olyan kedvezményeket eredményezhet, ame­lyet a hadsereg jelenlegi helyzetében a fegyveres szolgá­latot teljesítők esetében képtelen lesz kompenzálni. Gondolok itt a fegyveres szolgálat kötelességeire, az el­helyezés körülményeire, a kedvezőbb munkabeosztásra stb., amelyekegy részejelen körülmények között nehe­zen ellenőrizhetők. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a polgári szolgálatot teljesítők a későbbiekben tartalékos szolgá­latra nemlesznekbehívhatók. Feltétlenül szükségesnek látom, hogy az illetékes minisztériumok, főhatóságok dolgozzák ki a polgári szolgálat ellenőrzésének elveit és ezt kellő következtetéssel végre is hajtsák. Ugyanekkor a Honvédelmi Minisztérium is végezzen felmérést, hogy a harckészültségi követelmények csorbítása nélkül hol és milyen területeken lehet a fegyveres szolgálat kö­töttségein oldani, könnyíteni. A törvényjavaslat a fegyveres sorkatonai szolgálat időtartamát 18 hónapban határozza meg, ez ma így re­ális. Elhangzott miniszteri expozéból örömmel vet­tem tudomásul, hogy néhány év múlva ez az időtar­tam 14 hónapra módosulhat. Egy létszámban kisebb hadsereg megteremtheti ennek feltételeit. Ebben az esetben azonban minden lehetséges módon védeni kell a kiképzésre rendelkezésre álló időt. A fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők és a polgári al­kalmazottak fokozott igénybevételével. Ennek ter­mészetesen anyagi vetületei is lesznek, ezért ezt kö­rültekintően és komplex módon kell megalósítani, illetve megvizsgálni. Még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint en­nekbevezetése ma még talán teljesen nem adott, feltéte­lei nincsenek biztosítva, de lehetőséggel már ma is fog­lalkozni kell, amint azt a belpolitikai és nemzetközi körülmények lehetővé teszik, be is kell vezetni. A tör­vénytervezet szövegében egy módosítást javasolnék, a tervezet 38/a (1) bekezdése szerint a polgári szolgálatot teljesítők egyes csoportjai számára szociális körülmé­nyeikretekintettel, az ABMH elnöke rövidebb szolgála­ti időt is megállapíthat. Ezt én javasolnám kihagyni. Hi­szen a törvénytervezet megfelelő módon differenciált, lehetőséget ad a szelektivitásra. Véleményem szerint egy pontontól mindenképpen a normativitás követelmé­nyeit kell erősíteni, hogy elkerüljük a kivétele­zettségre, a jogtalan előnyszerzésre okot adó kiskapu­kat. Javaslom, hogy ilyen lehetőséget ne adjunk senki­nek és polgári szolgálat időtartamát egységesen min­denki számára 30 hónapban határozzuk meg, hasonlóan a fegyveres szolgálathoz. Ha ez valakinek semmiképpen sem felel meg, úgy választhatja a 24 hónapos fegyver­nélküli sorkatonai szolgálatot. Ez egyébként megfelel más országok gyakorlatának is. Még egy fontos körül­ményre hívta föl figyelmemet választókörzetem lakói egy része és pedig arra, hogy fontos lenne meghatározni azon állami funkciók, szakmák, hivatások körét, ame­lyekbetöltéséhez elengedhetetlenül szükséges a fegyve­res katonai szolgálat teljesítése. Mert hogyan fog valaki katonai szolgálatról meggyőzően nyilatkozni, ha annak lényegét elkerülte, vagy például az állami vezetőként ho­gyan fog eleget tenni községe, városa honvédelmi fela­datainak az, aki eddig nem részesült katonai kiképzésbe. Ezek gondolom messzire vezető kérdések, feltétlenül indokolt lenne gondolni rá atörvényalkotás időszakában is. Napjainkbanapacifizmus terjedéséneklehetünk tan­úi, sajnos a nemzetközi körülmények még nem olyanok, hogy a hadsereget le lehetne szerelni, de mindenféle­képpen a csökkentés útját kell járni. Mindezek után javaslom a törvénytervezet elfoga­dását annak reményében, hogy az a társadalmi iga­zságosságot, valamint az ország védelméért érzett felelősségét fogja tükrözni. Köszönöm a figyelmü­ket. (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom