Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4455 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4456 gyermektámogatások és a családi pótlékharmóniája. Itt fölvetette Mayer Bertalan egy másik megközelítésből, hogy az adón belül ne legyen kizárólag családi pótlék. Erről lehet dönteni. Én ennek a realitását nem látom, éppen azért, mert olyan nagyok a várakozások az adón belüli gyermeknevelési költségek kedvezményezésére. De még egyszer hangsúlyozom, a kettőt együtt, összehangoltan, mértékeiben és működési mechanizmusában — ez lehet a reáüs megközelítés. Családi pótlék állampolgárijogon igen, erre törekszünk hosszú távon, de 90-re még nincs erőnk arra, hogy ezt vállalni tudjuk. Cselőtei professzor kérdéseire: a 60—80 milliárd természetesen éves árbevétel, amelyneka jövedelemtartalma 18—20, az adótartalma 5—6 milliárd forint. Ebből az 5—6 milliárdból 100 millió forint folyt be 1988-ban a mezőgazdasági termelők köréből. Félreértés ne essék, ismét szeretném nagyon világosan hangoztatni, hiszen többen is hozzászóltak ehhez a problémához. Nem a 70-es évekhibáját akarja a kormány megismételni, tehát nemakistermelők általános adóztatására törekszik és ez nem az 500 ezer forint alatti éves árbevétellel rendelkező kistermelőknek az ügye. Még egyszer hangsúlyozom, csak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozókba máséit nem, azért, hogy a vállalkozás ezen a területen ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe, mint a gazdaság más területein, éppúgy adózzanak, mint bárki más ebben az országban. Egyébként, és ezt is szeretném nagyon világossá tenni, a parlament természetesen a konkrét módosítási javaslatok során dönthet úgy, hogy ne nyúljon hozzá a teljes mezőgazdasági kistermelés adórendszeréhez, csak akkor tudni kell, hogy ez a döntés azt a célt szolgálja, hogy ebben a körben megkülönböztetett preferenciákat tart fenn. Ilyen tudatos döntés birtokában anyagilag nem jelentene az az elképzelt változtatás jelentős többletbevételt . Tehát ha így dönt a parlament, akkor természetesen meg lehet tartani a jelenlegi rendszert. Balogh László kérdezte, melyikajó szám. Mindkettő, sőt mind a három. Mert három szám van. Az egyik személyijövedelemadó tényleges pénzforgalmi bevétele tavaly a zárszámadás keretében 71,5 milliárd, az összes bevallott személyi jövedelem 75 milliárd, és az összes bevallott személyi jövedelemadó, plusz a kamatokutáni forrásadóval 84 milliárd. Tehát nincs manipulációról, félrevezetésről, vagy hibás adatról szó. Helyi adókról természetesen a parlament törvény formájában dönt, és szó nincs arról, hogy ez a lakosság összes adóterhelését növelné. A vámrendszer korszerűsítését 1991-től tervezzük, és a parlament elé hozzuk. Balogh László javasolta, hogy 70 ezer forintig ne fizessen senki adót. Szeretném nagyon világosan megmondani: ez lehetetlen. Ha ezt tesszük, akkor nem 320 milliárdot vonunk ki az adóztatandó jövedelmekből, hanem 400 milliárdot, ha pedig ezt tesszük, akkor nem adót fogunk csökkenteni a személyi jövedelemadó körében, hanem adót fogunk növelni az elkövetkezendő időszakban. Nagy Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára: a koncepció nem oldja fel a feszültségeket. Nem tagadjuk. Képtelen is rá. Különösen abban az összefüggésben nem, hogy valamennyi, a gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségek feloldását, vagy ezek túlnyomó többségének, mármint a feszültségek túlnyomó többségének, az adórendszer korrekciójától várjuk. Ez lehetetlen. Én azt gondolom, hogy a munkamegosztásbéli vagy szereposztásbéli különbség, amely a kormány és a szakszervezetek között a hierarchiában az intézményrendszer feladatait tekintve megvan, teljesen természetessé teszi, hogy nem lehet teljes egyetértés egy adótémában a szakszervezeti és a kormányzati álláspont között. Nincs abban semmi rendkívüli, ez elkerülhetetlen lesz a jövőben is, hogy a szakszervezetek álláspontját teljeskörűen, tételesen a kormány nem tudja elfogadni, vitái vannak, és vitái lesznek. Azt hiszem, az lenne a baj, hogyha egy ilyen műfaj esetében a kormány ugyanazon az állásponton lenne, mint a szakszervezetek, vagy fordítva. Akkor vagy a szakszervezetek nem teljesítenék érdekképviseleti funkcióikat, vagy pedig a kormány nem lenne elég határozott és következetes. Munkadíjazás elkülönített adóztatása néhány gondolat erejéig Nagy elvtársnál is felmerült, de beszélt erről Mérei Emil is. Nagy Sándor a pótlékok egy részéről, Mérei Emil ugyancsak a pótlékok egy részéről, mások arról beszéltek, hogy a fő munkaviszony melletti többletjövedelmek elkülönítetten adózzanak. Én szeretném egy blokkban a választ ezekre a felvetésekre megadni, tisztelt Parlament. Ha a feltételeket elemenként, akár pótlékok, akár forrás alapján egymástól az adóterhelést tekintve megkülönböztetjük gyakorlatilag az egységes jövedelemadóztatás rendszerét megszüntettük. Akkor kár volt személyi jövedelemadót csinálni. És még valamit: minden ilyen megoldás, akármilyen elemekre terjed is ki, semmi mást nem erősít, csak azt, hogy a belső bérarányok tovább fognak torzulni. Mayer Bertalan utalt arra, hogy akkor négyórás lesz mindenki, atöbbit majdtúlmunkában csinálja. De ugyanez vonatkozik a pótlékokra, ugyanez vonatkozik a munka melletti jövedelmekre is. Más dolog, hogy az olyan típusú, jelenleg bérpótléknak tekintett jövedelemelemeket, amelyek klasszikusan költségtérítés funkciójúak—azokat—mentesítsük a személyi jövedelemadó alól. Én azt gondolom, Nagy Sándor elsősorban erre gondolt, és erre a kormányzat nyitott. Ezt a további munkák során változatlanul felülvizsgáljuk. A láthatatlan jövedelmekről nagyon sokan beszéltek. Én hadd ne térjek erre vissza. De talán valamit a feszültségen enyhít, hogyha minden kommentár nélkül néhány tavalyi adatot Önök elé tárok: tényleg csak színesítésnek tekintsék, érdekesek. Legnagyobb havi boreavalót a benzinkutasok vallottak be tavaly, havonta 2700 forintot. Őket az orvosok követték havi 1200 forinttal. A kéményseprők jöttek ezután havi 800 forinttal. A liftesfiúk havi 750-et, a taxisok havi 700 forintot, a TV-szerelők havi 600-at, a szemetesek havi 500-at, afodrászok havi 400-at, akozmetiku sok 450-et, azújságárusok meg 300 forintot vallottak be. Ha az adatszolgáltatásban és az ösztönzésben előre tudunk lépni — és azt akarjuk —, akkor valamit majd ezen a területen is előre tudunk jutni. A szakszervezeti tagdíjmentesség ügyében ez a vita természetes. Én azt gondolom, a parlament konkrét törvényjavaslat nyomán fog erről dönteni.