Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4445 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4446 bői. Ha ezt az elképzelést sikerül megvalósítanunk, nem kis lépést jelentene a termelést segítő, közhangulatot javító adótörvény irányába. Arról is meg vagyok győződve, hogy a napi szerény megélhetéshez nem túlmunkával kell megfelelő jövedelemhez jutni. Attól pedig, hogy ne kelljen többletmunkát vállalni, még nagyon, de nagyon messze vagyunk. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő koncepció foglalkozik a kedvezményezettek körének csökkentésével, amivel úgy érzem, egyet lehet és egyet is kell értenünk, hiszen az eddigi rossz gyakorlat ma még igazságtalanságokat szül. Az ország számos településén, ha egy „másodrendű állampolgár" közművet, szilárd burkolatú utat, járdát, vizet, gázt stb.-t akar utcájába, akkor a zsebébe nyúl és kemény pénzeket, közműfejlesztési hozzájárulást fizet. Zárójelben jegyzem meg, hogy Mezőtúron csatornahálózat létesítéséhez lakótelkenként 60 ezer forint körüli összeget kell fizetnie egy-egy érintett telektulajdonosnak. Az egyik nagy keresetű, idézőjelben mondtam, adót fizető lakos, a közműfejlesztési hozzájárulás 30 százalékát visszaigényelheti adókedvezmény címén, így, igaz ugyan, hogy egy kis bürokrácia igénybevételével ingatlanának nagyságrendekkel tudja növelni értékét. Szomszédja, aki nyugdíjas, netán rosszul fizetett aktív kereső, de nemjövedelemadóra kötelezett, kénytelen a ráeső részt befizetni. Innen aztán helyzetük megítélése a továbbiakban azonos. Az adó elsősorban nem infrastrukturális beruházásokra, hanem intézmény-fenntartásra, üzemeltetésre nyújt fedezetet. Az említett helyzet remélem csak most, az új adótörvényben már nem lesz gyakorlat, abban egységesebb és igazságosabb megoldást tesz lehetővé. Erre utalt miniszter elvtárs is expozéjában. Az adóreform működésének tapasztalatairól szóló koncepció határozati javaslatában szereplő elképzeléseket azzal, hogy az általam említett javaslatok felkeltik a törvényelőkészítők figyelmét, a magam részéről elfogadhatónak tartom és társadalmi vitára bocsátását javasolom. Bízom abban, hogy a majdani új adótörvény, ha nem is fog sikert aratni, de azt a látszatot kelti majd, hogy a törvényalkotó az élethez közelebb álló, a dolgozó ember elvárásait jobban figyelembe vevő törvényt próbált alkotni. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Dr. Karácsonyi Sándor, Csongrád megye 6. számú választókörzetének képviselője következik. DR. KARÁCSONYI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Képzettségemnél fogva nem vállalkozhatom arra, amit itt ma két nap alatt hallottam, hogy általánosságban és részleteiben az adótörvényt, a kormány gazdaságpolitikáját bíráljam, vagy ahhoz tanácsot merjek adni. Mégis úgy tekintem főleg az adórendszer korszerűsítésének koncepciója című okiratot, mint egy munkaokmányt és lényegében röviden, türelmükkel nem visszaélve, ehhez a munkaokmányhoz két szempontból szeretnékhozzászólni, annál is inkább, mert nagyon megkönnyítette hozzászólásomat előző képviselőtársam. Az első a kongresszusi kiküldetéseknek a nagy kérdése, ami már másfél-két éve állandóan vita keretében zajlik le különböző rendezvényeinken, amelyeken Békési elvtárs is több alkalommal részt vett. A hazai és a külföldi kongresszusok költsége lassanként, még a láthatatlan jövedelemmel rendelkezőket és a nem becsületesen adózókat is olyan mértékben terheli, hogy ez lassanként megfizethetetlen. Ehhez kérem szíves támogatásukat és megértésüket. Egy háromnapos hazai kongresszus költsége lefele kerekítve a négyhatezer forintot eléri. Egy szocialista országban a kongresszusi költség a nyolc-tizennégyezer forintot és egy Európában tartandó nemzetközi, vagy európai konferenciának a költsége a 40—80 ezer forintot elérheti. Ennek az előteremtése ma már saját zsebből nem lehetséges. És ez abban a vonatkozásban függ össze az adózással és a személyi jövedelemadóval, hogy itt valamilyen formában a kormányzattól, vagy pedig az egyes felsőoktatási intézményekés kutatóintézmények ágazati vezetőitől kell segítséget kérni. Az intézményeknek rendelkezésre álló tudományos pénze kevés ahhoz, hogy akár két-három embernek is külföldön tartandó kongresszusi részvételét fedezni tudja . Itt gondolok az egészségügyi tudományos tanács által támogatott pénzre. A munkahelyeknek, kórházaknak, klinikáknak, egyetemeknek és más felsőoktatási intézményeknek, itt nem elsősorban csak az egészségügyi dolgozók szempontjáról szeretnék beszélni, nem áll rendelkezésre megfelelő összeg. Kérném fontolóra venni és talán a láthatatlan jövedelmekbevallásának ambícióját is növelné, engedjék meg, számoljak ki és hozzáértő szakemberekpróbálják megállapítani, hogyan lehetne az adózásból ezeknek a költségeknekbizonyos százalékig biztosítani a költségkihatásait. A kongresszusokon való részvétel — szeretném Önöket meggyőzni arról — ma már nem burkolt turizmus, a kongresszus keserves és kemény munkát jelent annak számára, aki azon részt vesz; a kongresszusok rendezői ma már vigyáznak arra, hogy a turizmust és a kongresszusi munkát ne keverjék össze — az más kérdés, hogy a magyar orvosok turizmus részét ezeknek a kongresszusoknak nem tudják kihasználni —, hisz ezek, a kongresszus előtt és után rendezett turistautak számunkra megfizethetetlenek, ezeken mi részt venni nem tudunk, örülünk, ha magukon a kongresszusokon tudnánk. A kongresszusi részvétel rendkívül fontos, ha ma nem is, de egy-két év múlva ennek következményeit érezni fogja az ország. Új generáció nőtt fel, amely a nemzetközi kapcsolatokat ezen a területen is kell hogy kiépítse, de pénzügyi szempontból sem mellékes. Azon kongresszusokon kell részt venni, hogy Magyarországra kongresszusokat tudjunk hozni és azt hiszem, bizonyítást nyert, hogy ezek a kongresszusok ma már gazdasági életünk számára rendkívül pozitív hatásúak. A második kérdés, ha megengedik néhány mondatban, az egészségügyi dolgozókra vonatkoztatva kell megjegyeznem azt, amiről dr. Nagy Sándor korábban, most pedig Kelemen képviselőtársam az előbbiekben szólt. Többször figyelmeztettünk arra, hogy a kötelezően elrendelt túlmunka adóztatása oda vezet, hogy az egészségügy elsivárosodik, a munkát nem vállalják, miután nem tisztázott az egészségügyön belül a sztrájkjog, nem