Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4429 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4430 vezményt is beszámítva, legalább évi 103 ezer forintot, tehát több mint havi 8 és fél ezer forintot kell keresni, ami azért nem általános. Mindenki, akinek ennél kevesebb a fizetése, csak a kedvezmény egy töredékét képes érvényesíteni, évi 67 ezer forint alatt pedig még azt sem. Holott köztudott, hogy léteznek ebben az országban ilyen alacsonyjövedelműekis. Tény, aSZOT legutóbbi plénumán is elhangzott, hogy például a ruházati iparban dolgozó nők 40 százaléka nem fizetett személyi jövedelemadót 1988-ban, mert a jövedelme nem érte el az első adósáv összegét sem. őkmiből tartsák el gyermekeiket? Persze, akinek esetleg jól kereső férje van, annak könnyebb a helyzete. De a férjek sincsenek mind túlfizetve és szép számmal akadnak családok, ahol ők sem tudják a gyermekek címén elszámolható kedvezményt maradéktalanul igénybe venni. De akik mégis, azoknak is azt kell tapasztalniuk, hogy ebben az adórendszerben nincs igazság. Itt annál több a kedvezmény, minél kisebb a rászorultság és minél magasabbajövedelem. Nézzűkcsak meg az adótáblát, a legújabbat, amit erre az évre elfogadtunk. Rögtön kiderül, hogy a gyermekenként havi 1000 forintos adóalap-kedvezmény a 103 000 forintot éppen csak meghaladók esetében azt jelenti, hogy gyermekenként 170 forint adó megfizetése alól mentesülnek. A legmagasabb jövedelem-sávokban, tehát évi 600 000 forint fölött viszont, ami már nem a bérből, fizetésből élő munkások és alkalmazottak tipikus keresete, az adóalap minden 1000 forintos csökkentése 560 forintnyi adó elengedését jelenti. Ez több mint háromszor annyi. Azt hiszem, valamennyien egyetértettünk abban, hogy ez így igazságtalan. Ráadásul értelmetlen is, hiszen a kis pénzűeket a gyermekenkénti havi 170 forint, vagy annyi sem, nem igazán segíti ki, a félmillió fölött pedig az 560 forint nem sokat számít ide vagy oda. Nyilvánvaló tehát, hogy változtatni kell. Sokan hittünk abban, hogy majd a családi jövedelemadó hozza el az igazságos megoldást, de most a Pénzügyminisztérium és a nagycsaládosok egyesülete próbaszámításait áttanulmányozvabe kell látnunk, hogy ez illúzió volt. Számomra és talán több képviselő számára is meglepő, hogy a családi jövedelemadó éppen a magasabb jövedelműek számára lenne kedvező. A tények, a modellszámítások ismeretében most én is a pénzügyminiszteri javaslatot tudom támogatni, hogy ezt felejtsük el. Annál is inkább, mert a személyi jövedelemadó rendszerébe be lehet építeni olyan szabályozást, amely az eddiginél igazságosabban, a rászorultság elvének érvényesítésével veszi tekintetbe a gyermeknevelés költségeit. Olyan megoldást támogatok tehát, amely szerint az adórendszerben az egy gyerek is gyerek, aki ugyanannyit számít, mint a második, a harmadik, a negyedik. Vagyis minden gyermekután egyenlő normatív kedvezményt kell az adórendszerbe beépítenünk. Mégpedig olyat, amellyel — az eddigiekkel ellentétben — nem az adóalapot, hanem magát az adót kell csökkenteni. így a 100 forint mindenki számára 100 forint, az 1000 forint pedig 1000 forint lesz a jövedelemtől függetlenül. Azok számára pedig, akiknek a jövedelmük után nem keletkezne akkora adófizetési kötelezettségük, amenyny it a gyerekekután az adóból levonni jogosultak, feltétlenül javaslom bevezetni a negatív adót, a különbséget akár — a családi pótlék kiegészítése címén — kapják meg a költségvetésből. Hasonlóképpen javaslom a negatív adó bevezetését más adócsökkentő tételek esetében is. Például a közműfejlesztésre gondolok, ezen a címen az állampolgár levonhat az adóból. Megint csak akkor, ha van miből. De ugyanennek a kedvezménynek — az igazságosság szellemében — meg kellene illetnie azt is, akinek nincs adóköteles jövedelme. Például a kiskeresetűeket és a nyugdíjasokat, akik számára az ilyen kiadás legalább akkora teher, mint azoknak, akik a magasabb sávokban adóznak. Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről csak úgy tudom elfogadni az adórendszer koncepcióját, ha az elkövetkezendő három esztendő alatt fokozatosan csökken a lakosság és mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők adóterhe. Úgy tudom elfogadni az adóreform koncepcióját, ha markánsan kitűnik belőle az igazágos közteherviselésre való törekvés, az, hogy az adórendszer erősíti a fömunka becsületét, ha hozzájárul a tisztességes megélhetés biztosításához, ha az antiinflációs politikát segíti. Hogy miért hangsúlyozom az adórendszer koncepciójának ezeket az alapkövetelményeit? Azért, mert Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol képviselősködöm, sok a szegény ember, akiket újabb adómegszorításokkal már nem lehet megterhelni. Ezt hadd támasszam alá egy megyei szakszervezeti felméréssel. Ha az adóprésen szorítunk, még azok az emberek sem tudnak segíteni öreg, megrokkant szüleiken, akik eddig ezt tették. Borsod megyében 160 ezer nyugdíjas él. Ebből 50 ezernél is többen vannak azok, akiknek havi járandósága alig valamivel haladja meg a 3500 forintot. A nők nyugdíja mintegy 1000 forinttal alacsonyabb a férfiakénál . A rokkantsági nyugdíjból élők 26 ezren vannak, hétezren járadékosak, akikben hovatovább már csak a csoda tartja a lelket, mert a két-háromezer forint, amit kapnak, tejre, kenyérre sem elég. Ezeknek az embereknek egy része szitkozódik, más része sírdogál és jó néhányan a templomba járnak imádkozni. Mindannyian tudjuk, hogy az adórendszer része a gazdaságnak, az életszínvonal- és elosztás-politikának. Ezért nemcsak pénzügyi vetületeit, hanem társadalmi összefüggéseit is vizsgálni kell. Vagyis atovábbi reformlépéseknél már nem elodázhatok a bérek, az árak, a szociálpolitika mindeddig rendezetlen ügyeivel való szembenézés. A felsorolt címszavak mindegyikéről hosszan lehetne beszélni. Két dologra hadd utaljak nagyon röviden. Az egyik: lakni nem kötelező, de muszáj. Hadd kérdezzem meg, mi legyen azokkal az emberekkel, akiknek nagyok a lakás-, illetve kamatterhei, de kicsi a jövedelmük? Az lehet a megoldás, ha valamiféle segélyben, visszatérítendő adókedvezményben részesítjük őket. A másik, amire utalni szeretnék, az árak gyors emelkedése, a jövedelmek drasztikus megterhelése a bevezetett személyi jövedelemadóval szükségessé teszi a bérrendszer új alapokra helyezését, a bérreform mielőbbi beléptetését. Minél előbb olyan béreket, nyugdíjakat, szociálpolitikai juttatásokat kell megállapítani, amelyek az adó levonása után is garantálják a tisztességes megélhetést, a munkaerő bővített újratermelését. Ezen munkálkodjunk mindannyian!