Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4431 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4432 Befejezésül — mint a szakszervezeti frakció tagja — hadd szóljak arról, legyen-e a szakszervezeti tagdíj továbbra is adómentes? Nagy Sándor érveivel értek egyet. A döntéshez sok mindent tudni kell. Tudni kell például, hogy atagdíjakdöntőhányadaa dolgozók szociális, kulturális ellátását, a munkaerő regenerálását elősegítő üdülést szolgálják, átvállalva ezzel jelentős állami feladatokat, csökkentve a költségvetési terheket. Ha ezeket ismerjük; döntésünk nem lehet más, mint az, hogy a szakszervezeti tagdíj maradjon adómentes. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm dr. Fodor László hozzászólását. Az ebédszünet időtartamára tanácskozásunkat felfüggesztem. Munkánkat 14 óra 20 perckor folytatjuk. (Szünet: 13.18—14.36. — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. Kovács Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik, Budapest, 64. számú választókörzetének képviselője. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadó bevezetése óta szerzett tapasztalatok összegzése és elemzése—úgy érzem — nélkülözhetetlen feltétele a jövedelemadó tervezett módosításának. Ezért szeretném megosztani képviselőtársaimmal azokat a véleményeket, amelyeket választókörzetemben összegyűjtöttem ezideig. Fontosnak tartom a személyi jövedelemadó által kiváltott hatásokat, a közvélemény általi fogadtatását is megvizsgálni és a továbbiakban azokra nagyobb figyelmet fordítani. Ezt, úgy érzem, a miniszter elvtársnak az expozéja is és több képviselőtársam is megerősítette. Az adótörvény elfogadásakor biztosak lehettünk abban, hogy a jövedelemadó bevezetését Magyarországon nem fogja a társadalom egyetértő támogatása kísérni. Utólag meg kell állapítanunk, hogy az adórendszer módosítása, benne a személy i jövedelemadó bevezetése valamennyijövedelem-tulajdonos részéről a jogos és megalapozott kritikánk sorát kapta, és itt el kívánom mondani, hogy mi, képviselők is ezt kaptuk, hiszen megszavaztuk, elfogadtuk, nem ismerve annak ezt a negatív hatását. Minden jövedelemtulajdonos személyi érdekharcot indított saját helyzete javításáért, miközben szép lassan háttérbe szorultak azok a közös célok, amelyek elérését az adórendszer hivatott volna szolgálni. Tisztelt Országgyűlés! Választóim és személyes tapasztalataim egybehangzóak abban, hogy a bevezetett személyi jövedelemadó teljesítményösztönzés helyett ennek visszatartását váltotta ki. Szintén több hozzászólás ugyanezt megerősítette és az expozé is. Erről meggyőződhettem munkahelyemen, kohászok között, vállalkozó vagy mezőgazdasági termeléssel foglalkozó választóim körében is. Helyi tapasztalatainkat országos adatok is egyértelműen igazolják. Erről is többen szóltak és az expozé is —, nem kívánom bővíteni. Ezért én ezt súlyos ellentmondásnak tartom. Az országnak és minden állampolgárnak elemi és egybeeső érdeke fűződik ahhoz, hogy az elosztható javaka korábbinál gyorsabban gyarapodjanak. Itt azért szeretném kifejteni azt a gondolatomat, hogy mire gondolok: a nemzeti jövedelem nagyságának megteremtésére, hiszen ha ez nincsen, itt olyan aggályom van ezzel kapcsolatosan, hogy nincs meg a feltétele akkor annak, hogy legyen mit elosztanunk, és nagyon sokan arról szóltunk, hogy mit kell és hova, de ha egyszer nincs miből, akkor nem tudom, hogyan tudunk ebben előrelépni! Nem minden adózó polgár fogja vissza teljesítményét, ezt is érezzük. Ez természetesen így van. De önmagában az tény, hogy mindenki mérlegeli, meddig érdemes teljesítenie, és az a kívánatos teljesítménytöbblet elmaradásával jár. Fontosnak tartom, hogy ne csak most, hanem folyamatosan elemezzük az adó és a teljesítmény összefüggését és időben döntsünk a változtatásról, ha közöttük ellentmondás, feszültség van. Erre megnyugtató volt számomra az a kormánytörekvés, hogy a bérek fejezzék ki a teljesítményben való értéket. Erre a miniszter elvtárs részletesen kitért. Az adózó állampolgár jogos követelése, hogy tudja, befizetett pénzét ki és mire használja föl! Ahhoz, hogy ez így legyen, eddig kevés történt. Nem tekinthetjük az adót pusztán csak befizetésnek, pénznek —, ez egyúttal jog is. A kormány tegyen többet azért, hogy az állampolgárok ezen jogukkal mind teljesebben élhessenek, vagyis mindenki számára világosan látható legyen, hova költöttük a pénzt. A jövedelemadó másrészt társadalmi értéket őriz meg és gyarapít, ha az adózót cselekvésre ösztönzi. A mai túlzott mértékű ésprogresszivitású adó hosszú távon társadalmi mobilitás további csökkenéséhez, a tudás, a szellemi és a kvalifikált munka mind teljesebb elértéktelenedéséhez, acsaládléténekésatársadalmi szerepének válságához vezet. Ezért én a magam részéről a törvénynek csak olyan módosítását támogatom, amely számol ezekkel a hatásokkal, és fokozatosan oldja fel az anyagi és társadalmi érték között ma még jelentős ellentmondásokat. A jövedelemadó nem lehet az egyének, rétegekhátrányos helyzetének fokozója, a társadalom egészséges fejlődésének pénzügyi szemléleti akadályozója. Megítélésem az, hogy a jövedelemadó-rendszer akkor jó, ha egyúttal kifejezi az állampolgár és az államközötti kölcsönös bizalmat. Az egyének és a családok pedig, csakúgy mint a vállalkozásba kezdők természetes igénye az, hogy jelenük és jövőjük is tervezhetően biztonságos legyen. A gazdasági és a társadalmi kibontakozás együtthaladása, majd felgyorsítása az adórendszeren keresztül jelentős mértékben befolyásolható. A jövedelemadó módosításakor tehát ne csak azt mutassák be a szakemberek, hogy az adókulcsok változtatása az adott évben milyen módon befolyásolja az egyes rétegekhelyzetét, hanem azt is, hogy az mennyiben erősíti, vagy gyengíti a létbiztonságot. Á tervezhető jövő takarékosságra, mértéktartó fogyasztásra nevel a mában. Nem, késztet arra, hogy a későbbre tervezett beruházást előrehozza. Ugyanakkor ehhez hozzájárul, hogy a ma gondjait könnyebben elviseljük. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövedelemadó felsorolt társadalmi hatásairól azért