Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4427 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4428 rendszer egy éves működési tapasztalatainak az összegezése során lehet és kell figyelembe venni. A bányászok számontartják a kormány ígéretét. Ez év januárjában Németh Miklós miniszterelnöknek küldött levelükben kérésüket nyomatékkal megismételték. Azóta a bányamentő tevékenység kielégítő díjazása költségtérítés formájában rendeződött, a leszállási vagy a földalatti pótlék és a hűségjutalom kérdése viszont mindezideig megválaszolatlan maradt. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a jövedelmeken való normatív osztozkodás megvalósítására irányuló, a határozati javaslatban összefoglalt koncepció a kivételek csökkentésére, nem pedig újabbakkal való bővítésére törekszik. Csakhogy! A jövedelmeken való normatív osztozkodás előfeltétele lenne a nemzeti jövedelemképződés munkaterhein, teljesítményigényein való normatív osztozkodás, mert ez utóbbi nyilvánvaló egyenlőtlenségeit figyelmen kívül hagyó normatív elvonás belátható következményeként továbbra is csökkenni fog azok száma, akik a társadalmi létezéshez szükséges és nélkülözhetetlen tevékenységek speciális terheit vállalják. Adórendszerünk már ma is olyan és olyanabbá akar válni, mint a fejlett piacgazdaságoké. Csakhogy itt a célul tűzött normatív osztozkodásnak olyan jövedelem a tárgya, amelynek realizálása éppen azért bizonytalan, mert a munkaterhek és a személyes jövedelmek piaci elosztása az állami szabályozás és a hatalmi függés miatt akadályozott, más szóval a piacgazdasági felépítmény alól hiányzik az alap. A termelési viszonyok radikális reformja a tulajdonreform zsákutcájában elakadt, emiatt az adórendszerben is nehéz lesz a normativ itás felé mozdulni és a következetességgel mentegetett erőltetés a társadalomnak többet fog ártani, mint használni. A bányászok azon igényét, hogy a leszállási, földalatti pótlékot és a hűségjutalmat elkülönített kereseti elemként forrásadó terhelje, nemcsak azért vetem fel, mert ebben érdekelt választóim erre felkértek, hanem azért is, hogy a kormány nyilvánosan tett ígéretére ismételten felhívjam a figyelmet. A kért módosítás az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, ezért indítványozom, hogy az adókorszerűsítési program keretében készülő törvénymódosítás és előterjesztés erre is terjedjen ki és arról az Országgyűlés olyan förmábanhatározzon, hogy a bányászok egyértelmű választ kapjanak felvetésükre. Köszönöm a meghallhatást. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Mérei Emil hozzászólását. Következikdr. Fodor László Borsod-Abaúj-Zemplén megye 19-es választókerületének képviselője. DR. FODOR LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Apuding próbája, hogy megeszik —, tartják az angolok. Képletesen szólva az adóreformot a magyarok nem ették meg. Ezt bizonyítja, hogy az elfogadás utánalig egy évre korrigálni kellett a reform mindhárom alappillérét, a személyi jövedelemadót éppúgy, mint az általános forgalmi adót és a vállalati nyereségadót. Hogy mennyire nem sikerült elfogadtatni a közvéleménnyel az adóreformot, az emberek véleményét közreadó újságok hasábjairól napestig tudnék idézni. Ezt azonban nem teszem, mert ezeket a megnyilatkozásokat a pénzügyitárca munkatársai éppúgy ismerik, mint képviselőtársaim. Csupán egyetlen egy dologra hivatkozom, a magyar közvélemény kutató intézet ez év márciusi ezres reprezentatív mintájú felmérésére. Arra a kérdésre, hogy az emberek megbarátkoztak-e a személyi jövedelemadó gondolatával, a megkérdezettek 42 százalékatagadóan felelt. Elgondolkoztató az arra a kérdésre adott válasz is, hogy a személyi jövedelemadó az igazságos jövedelemelosztást szolgálja-e? A megkérdezettek közül a segéd- és betanított munkások 57 százaléka, az értelmiségiek 71 százaléka, nemmel válaszolt. Jól tudom, azzal már nem segítjük elő az adóreformot haújra és újra azon siránkozunk, hogy előkészületlenül, nem eléggé átgondoltan, elhamarkodottan döntöttünk 1988-ban. Most már a kollektív bölcsesség elvét alkalmazva azon kell töprengeni, hogy csokorbaszedjük az adóreform működésének tapasztalatait, és megvizsgáljuk a továbblépés lehetséges módjait. A személyi jövedelemadó fő problémáját — választókörzetem, Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek tapasztalataiból kiindulva — abban látom, hogy az alkalmazott adókulcsok és adósávok nagymértékű progressziója teljesítmény visszatartó. Ezért az adóreform nem segítette elő a gazdasági kibontakozást, sőt a túladóztatással a restriktív gazdaságpolitika —, talán nemtúlzokha azt mondom; a sarcolás eszközévé vált. A termelés stagnálásának mindenbizonnyal az az egyik oka, hogy az adóreform nemhogy erősítette volna, hanem sokkal inkább gyengítette a dolgozók teljesítménynövelésben való érdekeltségét. Mindannyian bőven hallunk olyan kijelentéseket a dolgozóktól, hogy nem vállalnak túlórát, plusz műszakot, mellékállást, mert a többletkereset olyan magas adókulcs alá esik, hogy a kézhez kapott pénzért egyszerűen nem érdemes dolgozni. Ezért is clszerű lenne tovább csökkenteni az adósávok számát és mérsékelni az adókulcsokat. Az Országgyűlés szakértőinek javaslatával tudok egyetérteni, mely szerint az adósávok és a hozzájuk jövő adókulcsok számát radikálisan csökkenteni kell és jelentősen mérsékelni szükséges az adókulcsokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ismert magyar szólás szerint, egy gyerek nem gyerek, de a magyar adórendszer ennél is tovább megy, mert azt mondja, hogy a két gyerek se gyerek, legfeljebb a három. A ma működő személyi jövedelemadó sokfele hibája és igazságtalansága közül az egyiklegsúlyosabb az, hogy nem veszi figyelembe a gyermeknevelés költségeit, illetve amit mégis tekintetbe vesz, azt sem úgy teszi, ahogy a méltányosság megkívánná. Valamennyien tudjuk, hogy ebben a rendszerben, kedvezményben csak a három, vagy többgyermekes családok és a kétgyermekes egyedülállók részesülnek. De ez a kedvezméy is milyen? Ténylegesen csak azok tudják igénybevenni, akiknekvan miből csökkenteni az adóalapjukat, vagyis nem a legrászorultabbak, hanem azok, akiknek viszonylag magasabb a jövedelmük. Érdemes kiszámolni! Ahhoz, hogy egy család ezt a kedvezményt teljes egészében élvezze és levonhassa a három gyermek utáni 36 ezer forintot, a szülők valamelyikének, az alkalmazotti ked-