Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4421 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4422 Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK:Köszönöm Avar István hozzászólását. Következik Csipkó Sándor, Bács-Kiskun megye 20-as választókerületének képviselője. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány hároméves tervezetével kapcsolatban, amely az adórendszert korszerűsíti, pár megjegyzésem van. Előtte azonban hadd mondjam azt; miniszterünk szép ajándékot kapott névnapjára, jó egészséget hozzá. Az előkészítő viták idején is többször felmerült és elhangzott, hogy ez az adórendszer lényegében a bérből és fizetésből élőket éri utói leggyorsabban. Azt hiszem, az a két adat, amelyet ismerünk, világosan bizonyítja azt, mégpedig, hogy a vállalkozás adóalapja — átlag adóalapja — 70 ezer forint, ezért miért kell kockáztatni és vállalkozni, ez nagy kérdőjel előttem, abérből és fizetésből élők adóalapja—átlag adóalapja—pedig 110 egynéhány ezer forint. Úgy érzem, hogy ez a két adat lényegében a következő évekre az adóapparátus ellenőrző tevékenységének irányát is megszabja. Engem nagyon megdöbbentett, kapcsolódom ehhez az egy adatsorhoz, amely végeredményben azt mutatta ki, hogy a különböző fizetési kategóriákba, adósávokba hány személy tartozik. És megdöbbentett az, hogy a 4.700. 000, bérből és fizetésből élő adózó állampolgár közül 2.800.000-nek a jövedelme 90.000 forint, vagy ez alatt van. Kérem, az adózók több mint fele. Hogy akarunk mi gazdaságot élénkíteni ilyesféle bérrendszerrel, ilyen bérfizetéssel? Éppen ezért támogatom miniszter úrnak azt az elképzelését, hogy a bérgazdálkodási korlátokat fel kell oldani. Nem szabadosságról van szó: bérgazdálkodásról, így már érthető, ilyen bérezési rendszer mellett, hogy az adó progresszivitása nemcsak a magas adósávokban okoz visszhatást, hanem a középrétegeknél is. Az emberek igyekeznek a családjukhoz szükséges létfenntartási szükségletekhez a pénzt megszerezni különböző módon. Éppen ezért nem lenne jó, ha már a minisztérium is ezen a felismerésen van, hogy az adósávokprogresszivitásateljesítmény-visszafogó, hogy erről hosszú évekig beszéljünk, mint megállapításról. Hathatós ellenintézkedésre van szükség. A vállalkozási adóval kapcsolatban elhangzott az, hogy a nyereségcentralizáció csökkent 76 százalékról 51-re. Én ezt elismerem. De ugyanakkor új elvonórendszerek léptek be, amelyek nem a nyereségre, hanem a bértömegre vonatkoznak. A bértömeg pedig a nyereség majdnem két és félszerese. És ha most ide számítjuk a 10 százalékos társadalombiztosítási növekedést, a 4,5 százalékos műszaki fejlesztési alapot az 1,5 százalékos szakmunkás alapot, mindnek meg van a szerepe, ezt nem tagadom, de ha a bérre vetítve nézzük ezt, akkor az elvonás nem csökkent ossz-egészében. Azt elismerem, hogy nem az adóhoz vándorolt, hanem egyéb más szervezetekhez. Bővebben kívántam foglalkozni a kistermeléssel — két képviselőtársam előttem ezt megtette. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az árbavételek és a jövedelmek témája tisztázódjék. Még olyan lap is, mint a HVG, az utolsó számában az 500 ezer forintot jövedelemként tüntette fel. A jövedelem csak töredéke az árbevételnek. Az adóztatással kapcsolatban nagyon sokszor elhangzik olyasféle felvetés, hogy akkor nem termelnek az emberek. Nekem az a véleményem, hogy mindenkor meg kell élni mindenkinek. Tehát munkát kell végezni, de nem közömbös társadalmilag, hogy az emberek nyugodtan és örömmel végzik azt a munkát, amit, vagy éppen lázadozva, nyugtalanul valamelyest termelnek, s közben azon gondolkodnak, hogy hogyan hagyják ott falujukat, lakásukat, eddigi életüket. Miért mondom ezt? Bács-Kiskun megye tudvalévően nagy kistermelő megye. A falvainkban 2000 lakás áll üresen. Ennél jóval nagyobb az a házszám, ahol egyedül élő idős ember lakik — a családtagok már elvándoroltak. Ismerek olyan adatot, hogy egy munkahely létesítése városban körülbelül egymillió forint. A munkahely után az emberek általában a munkahelyükhöz mennek szívesen lakni is. A Kecskeméti Városi Tanács adata szerint egy család letelepítése közel 3 millió forintot jelent. Tehát mérlegeljünk dolgokat. Szeretném még azt is az adótéma kapcsán felvetni: a múlt ülésünkön fogadtuk el a földtörvény változtatását. A földek adásvétele, az egyéni érdekeltségre épülő árutermelő parasztgazdaságok létrehozását célozza többek között. Ezeknek a gazdaságoknak is tisztában kell lenni azzal, hogy milyen adóval találják magukat szemben, milyen adóval kell dolgozniuk. Éppen ezért nekem az a javaslatom, hogy ezt az egész kistermelési adóztatási szférát — hogy ez most kistermelés-e, azt hiszem, már ez sem jó kifejezés — 1991-re kellene elővenni, bőven jut arra idő, hogy megfelelő konzultációkkal, felmérésekkel itt egy nyugodtságot tudjunk teremtenie Egyetértek miniszter úr azon felvetésével, amely az adót a talpára szeretné állítani, amely szerint a kormány annyit költsön, amennyit az adó biztosít, és ne fordítva. Egyetértek azzal a megállapításával vagy akaratával, kijelentésével is, hogy az adó az nem szabályozó rendszer. Szinte vesszőparipám már, többször felszólalásomban is elmondtam vagy kértem, hogy az adó — elismerem, hogy nem szabályozó eszköz önmagában, de — azzal a gazdasági csomagtervvel, reformmal, amiről már sokat beszélünk, és Nagy Sándor képviselőtársam is hivatkozott rá, amely az ár — bér, költségvetési reform, lakáskoncepció—és lehetne sorolni — ezek együttese az adóval az, amely a gazdaságnak egy megnyugtató közgazdasági környezetet tud teremteni — és nyilván a lakosság számára is biztonságot ad. Ezért kérem a Ház elnökét, hogy a jövő évi országgyűlési program összeállításánál ezeket az úgynevezett gazdasági reformterveket a kormány hozza az Országgyűlés elé. Tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az összetételű tisztelt Ház fogja ezt tárgyalni. De akkor is szükség van rá, mert így az adó működése félkarú vagy félkarú sem, minden átok odaszáll, és jó volna a gazdaság hanyatlását is megállítani, és jó volna a lakosság hitét, bizalmát is visszaállítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Csipkó Sándor hozzászólását. Következik Kovács Lászlóné, Budapest 7. választókerületének képviselője.