Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4417 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4418 És szeretném tisztelt képviselőtársakitt megemlíteni, hogy az érintetteknek, akik ilyen munkát végeznek, nagyon elegük van már a jólhangzó magyarázatokból s a különböző adófilozófiái eszmefuttatásokból. Szeretnék, ha végre egyszer ezt aproblémát a kormány rendezné, de azt is szeretném megemlíteni, hogy ebben a körben az érintettek eltökéltek arra, hogy más módszerrel is megpróbáljanak törekvéseiknek nyomatékot adni, és azt is hozzáteszem, hogy a szakszervezetek ebben támogatni fogják őket. Szintén fontos dolognak tartom, hogy a jelenlegi elgondolások nem tartalmaznak megfogható, konkrét továbblépést a láthatatlan jövedelmek kezelésére. Egyes szakértői becslések szerint a láthatatlan jövedelmek ma Magyarországon elérik vagy megközelítik a 100—120 milliárd forintot. Oly mértékben írják át a statisztikában kimutatott reáljövedelem, reálbér mutatókat, hogy tulajdonképpen azt kell mondani, hogy szinte alig tudunk valamit a valóságos reálbér, reáljövedelem folyamatokról. És annak idején amikor a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetéséről volt szó, akkor az egyik fontos szempont és ígéret volt, hogy erre a problémára, a láthatatlan jövedelmek kezelésére ez az adórendszer valamilyen megoldást fog találni. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a jelenlevő képviselők egy részénél nem fog feltétlenül támogató érzést kiváltani, mégsem kerülhetem meg, nagyon röviden szólnom kell arról az elgondolásról, ami a szakszervezeti tagdíjak adómentességének megszüntetését illeti. Meg kell mondanom, tisztában vagyok azzal, hogy a magyar szakszervezettekkel kapcsolatos összes pénzügyi, tagdíj, adó, támogatás és minden más kérdés nem egyszerűen pénügyi kérdés, hanem összhangban van azzal a kialakult bizalmi helyzettel vagy ha úgy tetszik, bizalmi válsággal, amellyel az érintettek és általában a közvélemény viseltetik a szakszervezetek iránt, mint olyan szervezet iránt, amely része a hagyományos struktúrának. És én értem és érzékelem, hogy ezen az alapon nem kevés képviselő is fölveti ezt a kérdést. Mégis, tisztelt Képviselőtársak, hadd kérjem önöket, hogy higgadtan fontolják meg ezt a dolgot. Először is nem a véletlen műbe az, hogy NyugatEurópában, ahol működik személyi jövedelemadórendszer, ott az országok döntő többségében a szakszervezeti tagdíjak mindenhol adómentesek. Ennek van valami oka. Ennekaz a fő oka, hogy a kormányok, a munkáltatók elismerik a szervezkedéshez való jogot olyan módon is, és támogatják, hogy ennek anyagi alapjait önerőből, öntevékenyen a szakszervezetek megteremthessék. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, és kérem, hogy mérlegeljék: a magyar szakszervezetek egyedülálló szisztémát alkalmaznak, és világméretekben ezt bárki megnézheti, összehasonlíthatja, nálunk a tagdíjbevétel 50—60 százaléka az alapszervezeteknél marad. Ez azt jelenti, hogy egy egyévi kereken mondott 3 milliárdnyi tagdíjbevételből több mint egymilliárd forintot szociális segélyezésre, szociális támmogatásra fordítunk. Ezt akarjuk megadóztatni, ezt a pénzt, vagy lehetetlen helyzetbe akarjuk hozni a szakszervezeteket, hogy ne legyenek működőképesek. Nem a pénzt kell elvenni tőlük, hanem olyan szakszervezetet kell ebben az országban csinálni, ami maradéktalanul a dolgozók érdekeit szolgálja és nem pedig áttételesen a működőképtelenségig vinni őket. Éppen eléggé sokba került nekünk az, ami az elmúlt években a szabályozásban, adórendszerben, bruttósításban, és egyebekben történt. Nagyon kérem, hogy ebben a képviselőtársak mérlegeljék ezt a helyzetet, szívesen szolgálóké tekintetben bármiféle információval. Ami az ÁFÁ-t illeti, nagyon röviden, két dolgot szeretnék megemlíteni. Magam sem támogatom a nullkulcsoskörszűkítését, nem egyszerűen csak azért, mert az árszínvonalat növeli, hanem azért sem, mert az árarányokat érinti, és azoknak a termékeknek az árát érinti, amely termékek az alacsonyabb jövedelműeknek fogyasztói kosarában jóval nagyobb hányadot képviselnek, mint a magasabb jövedelmükében. Tehát a nullkulcsos termékek körének szűkítése lényegében kifejezetten az alcsony jövedelműek elleni lépésnek minősíthető. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, különösebb kifejtés nélkül, sokkal határozottabb elgondolás kellene a lakásépítés támogatására, mint ameddig eljutott ez a koncepció. Nagyon jól tudom, hogy van külön lakáspolitikai koncepció, de valahogy összhangba kell hozni az adórendszer működésével. így általában szeretném megemlíteni, hogy határozottan kérni szeretnénk a kormányt, az adórendszer egészében szerezzen érvényt a költségvetés-szféra és a nonprofit területek sajátosságainak, — még egyszer mondom anélkül, hogy ezt részletezném,—és az adótémát itt befejezve megemlítem, hogy nagyon örülök annak, hogy Békési László miniszter kitért az expozéjában a foglalkoztatási gondokkal, szerkezetváltási nehézségekkel küzdőterületek munkahelyteremtő beruházásainak adott esetben adókedvezménnyel történő támogatásának gondolatára is. Ezt szívünkből tette és ezt a magam részéről messzemenően támogatom. Befejezésül Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kérdést szeretnék még megemlíteni, ami nem kapcsolódik szorosan ehhez a napirendhez, de nagyon szorosan kapcsolódik ehhez az ülésszakhoz. Ez pedig a politikai egyeztető tárgyalások, vagy népszerűbb nevén a háromszögletű kerekasztal problematikája. Tegnap Pozsgay Imre államminiszter nagyon meggyőzően és az én véleményemmel is egybeesőén támogatta azt a javaslatot, hogy a kormány bizonyos előzetesen kiküldött napirendektől tekintsen el és vonja őket vissza. Hangsúlyozom, magyam is a megegyezés híve vágyik, magam is a társadalmi megbékélés, közmegegyezés támogatója vagyok, és mint ebbe a gondolatkörbe illő lépést, én is jó szívvel támogatni tudtam és megszavaztam. Azonban szeretném hozzátenni, a megegyezés az azt jelenti, hogy valamennyi tényleges, valóságos társadalmi erő részvételével történő megegyezés. Es a legnagyobb sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy bár a kerekasztal tárgyalásokon a harmadik oldal, az úgynevezett harmadik oldal azt kérte, hogy az államháztartási reform ne kerüljön itt napirendre, hiszen abban ugyancsak konszenzusra kell jutni bizonyos alapvető kérdésekben, és ugyancsak ugyanolyan téma, mint a politikai intézmény- rendszer átalakulását érintő törvényterveze-