Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-53
4415 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4416 ELNÖK: Balogh László hozzászólását köszönöm. Következik Nagy Sándor országos listán megválasztott képviselő. NAGY SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Kétség nem fér hozzá, hogy a parlament ezen az ülésszakon nagyon fontos napirendeket tárgyal és ezek közé tartozik, ,az adórendszer működésénektapasztalatai" is, hiszen az egész társadalmat valamilyen érintő problémakörről van szó. Benne tulajdonképpen sűrítve jelenik meg az összes gazdaságielosztási-jövedelmi folyamat. Bár én is osztom azt a véleményt, hogy nagyon nagy hiba lenne az adórendszeren számon kérni mindazokat a problémákat, amelyek nem az adórendszeren belül keletkeznek, hanem a gazdaság egyéb szféráival és azok működésével vannak összefüggésben, azért is tudnunk kell, hogy az adórendszer sajátos módon tükröt tart elsősorban az elosztásijövedelmi folyamatoknak. Ez a tükör nem egyszerűen csak megmutatja azokat, hanem ha maguk a folyamatok sem kiegyensúlyozottak, és a tükör sem teljesen sima, akkor további torzulásokat is visz ezekbe a folyamatokba. Elég talán csaka kereseti arányokra gondolni, hiszen ha egy társadalomban torzak a kereseti arányok — márpedig Magyarországon meglehetősen torzak —, akkor egy progresszív adórendszer ezeket a torz kereseti arányokat természetesen méginkább fölnagyítja. De ezeket a példákat nem akarom szaporítani. Ami a kormány által benyújtott elemzést és javaslatokat illeti, meg kell mondanom őszintén, hogy rendkívül vegyes érzésekkel olvastam. Ennek az az oka, hogy egyfelől, a magam részéről elismerésre méltónak tartom, hogy számos ponton őszintén szól a bevezetett új adónemek működéséről, ellentmondásairól, feszültségpontjairól, és az a véleményem, hogy nem kevés ponton a kirajzolódó koncepció kétségkívül előremutató elemeket, pontokat is tartalmaz. Ugyanakkor az az érzésem, hogy a jelenleg vázolt koncepció nem képes feloldani azt a számos feszültséget, azt a számos problémát, amellyel nap mint nap találkozunk. Márpedig úgy gondolom, rendkívül fontosnak kell tartani az egész társadalom kritikáját az adórendszer működésével összefüggő néhány kérdésben. Nagyon nagy tanulságul szolgál az is — tulajdonképpen az előterjesztés is elismeri —, hogy elsietett volt bizonyos pontokon az adórendszer reformja, illetőleg az új adónemek bevezetése — ha nem is kifejezett formában, de erre történik utalás. Nem tudom, elhallgatni tisztelt Képviselőtársak, hogy annak idején a szakszervezetek azt javasolták: legalább egy esztendővel halaszszuk el a személyi jövedelemadó bevezetését, még annak árán is, hogy a vállalatok, intézmények szintjén lépjen működésbe a személyi adó, tehát szimuláljuk a gazdálkodó szervezetek szintjén, ugyanakkor ne kerüljön sor az egyének, a munkavállalók bérbruttósítására anélkül, hogy érdemi változást érnénk el a bérrendszerek, a bér formák, és a belső érdekeltségi rendszerek átalakításában. Hiszen nem lehet elvitatni azt, amit maga az előterjesztés is állít: ez az adórendszer Magyarországon a korábban és mára kialakult bérrendszerrel számos ponton súlyos konfliktusban van, nem felel meg egyik a másiklogikájánaki, és ezért nem kevés helyen olyan módon kellett végrehajtani a bruttósítást, amelyet az eredetileg vallott és elfogadott elveknek nem lehetett megfeleltetni. Annakidején a kormányzati vezetés ezt az érvünket, ezt a javaslatunkat nem fogadta el, mint ahogy — azt gondolom utólag meg kell állapítani — nem mérlegelte kellőképpen azt sem, amit nagyon határozottan állítottunk és a tapasztalatok beigazolták, hogy nem lehet személyi jövedelemadó-rendszert csinálni bérreform és szociális reform nélkül, nem lehet figyelmen kívül hagyni az eltartottak számának alakulását, vigyázni kell, a teljesítmény-visszatartó hatásokra, meg kell oldani néhány, a nagyon rossz, hátrányos munkakörülményekkel összefüggő pótlék vagy munkajövedelem különkezelését, működőképes elgondolás kell a láthatatlan jövedelmek kezelésére... és nem sorolom tovább. A szakszervezetek — mint ismeretes —, hiszen ezt nyilvánosságra is hoztuk, az itt fekvő javaslatokhoz is hozzászóltak korábban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a véleményünk egy jelentős részét nem vagy csak részben mérlegelte a kormányzat, pontosabban szólva azzal nem találkozunk az előterjesztésben. Számomra a legtöbb problémát az okozza, amit már több hozzászólás is érintett, hogy a mai ülésszakon úgy tárgyaltunk egy államháztartási reformról és úgy tárgyalunk egy adórendszeri koncepcióról, hogy az nem illeszthető be egy átfogó gazdaságpolitika egészébe. Nagyon fontos részrendszerekről beszélünk, miközben nem tudjuk, hogy ezeka részrendszerekhogyan kapcsolódnak az egészhez. Ez könnyen oda vezethet, hogy a kormány szándéka ellenére is egy sajátos szalámipolitika alakul ki belőle, mert fontos részkérdésekben előbb születik állásfoglalás, mint ahogy az egészre rá tudnánk tekinteni. De ezt félretéve, ami a tartalmi kérdéseket illeti, az a véleményem, hogy a javasolt elgondolások nem igazán oldják még meg az eltartottak, a gyermeknevelés költségeinek megfelelő adórendszeri kezelését. Ezen a távon, ezen az úton tovább kell menni. Én nem kívánok most a családi jövedelemadó, személyi jövedelemadó vitába belemenni, bár szeretném megjegyezni, hogy a családi jövedelemadó, ha az előterjesztésben kimutatott hátrányai az ott egy adott adórendszer melletti hátrányok, mert ezek a hátrányok természetesen fiiggnek attól, hogy mennyire progresszív egy adótábla, függnek attól, hogy a kedvezményt az adóalapból vagy az adótömegől adjuk, függnek attól, hogy felülről vagy alulról és nem akarom ezeket részletezni, pusztán arra szeretném felhívnia figyelmet, hogy ez nagyon gondosan és alaposan kell még a következőkben megvizsgálnunk. A vázolt elgondolások-véleményem szerint —nem adnak választ elégséges mértékben arra sem, hogy az adórendszer a munkaerő bővített újratermeléséhez szükséges jövedelem garantásása mellett érvényesítse következetesen az igazságos közteherviselés szempontjait. Nem ad választ arra, szinte nem is foglalkozik azzal a régi szakszervezeti követeléssel, amely az átlagostól eltérő, nehéz, piszkos, rossz körülmények között végzett munka díjazásának megkülönböztetett adórendszerbeli kezelésére vonatkozik.