Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4413 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4414 kézhet kapott előterjesztés azonban a korábbihoz képest alapvetően új vonásokat tartalmaz, hiszen a pénzügyminiszter úr a 2. számú határozati javaslat 1. pontjában lényegében egy 1992-ig szóló intézkedési csomagtervhez kéri az Országgyűlés felhatalmazását. Úgy érzem, érdemes azon elvi jelleggel elgondolkodnunk, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között —, akkor, amikor a népgazdaság szinte hónapról hónapra gazdálkodik, érdemes-e, szabad-e a pénzügyi kormányzatnak a koncepciós terv elfogadásával egy 3 éves időszakra vagy további intézkedéssorozatra felhatalmazást adni? Ne felejtsük, hogy választások előtt állunk, és abban az esetben, ha az előterjesztést részlegesen elfogadjuk, akkor az újonnan megválasztandó Országgyűlés működési idejére is esetleg kiterjedne jelen döntésünk. Aggályaim, fenntartásaim vannak az előterjesztéssel kapcsolatban. Az elénk kerülő előterjesztés ugyanis első rátekintésre önmagában is ellentmondó, illetőleg több vonatkozásban nem kellően kidolgozott. Bár erőltetett a munkatempónk, de ez nem adhat felmentést számunkra, hiszen a korábbi, nyugodtabb munkatempó mellett is volt néhány példa rossz döntésre! Ezért semmiképpen sem engedhető meg, hogy a gyorsaság és az elsietettség a lakosság életszínvonalának további csökkentésére vezessen. Azt mondottam: az előterjesztésben önmagában is vannak ellentmondások. Ezt igazolni is lehet. A harmadik oldal utolsó bekezdése a lakosság 1988-as személyi jövedelemadó-befizetési mértékét 84 milliárd forintban, míg a 31. oldal utolsó bekezdése pedig 75 milliárd forintban határozza meg. A két — lakosságot súlyosan érintő — adat között 9 milliárd forintnyi eltérés van. Kérdezem: melyik adat valós? Mi indokolja a több mint 10 százalékos eltérést a májusban készült, ugyanazon előterjesztésen belül? Tisztelt Képviselőtársak! Úgy érzem, hogy a közelmúlt gazdaságpolitikai tévedéseit helytelen ismét felvállalnunk. Mire gondolok konkrétan az adórendszer koncepcióján belül? A 48—49. oldalon rögzített 2. határozati javaslat 2. pontja szerint a helyi adók nem is egy rendszerének kidolgozása és bevezetése! Túl azon, hogy az előterjesztés még csaknem is jelzi, mit ért ezen, mire kért felhatalmazást, fennáll annak a veszélye, hogy túlterhelik a lakosságot a gazdasági helyzet kényszere alapján. Ezen intézkedések azzal járnak, hogy az elmaradt vidéki térségek helyzetét nemhogy javítanák, hanem hosszú évekre konzerválnák, ami társadalmi szinten elfogadhatatlan. Javaslom tehát: az adót csak a törvényben meghatározott módon kelljen a jelenben és a jövőben is fizetni. Az előterjesztés a korszerű vámrendszerrel kapcsolatban semmiféle konkrétumot nem tartalmaz. Mégis a határozatijavaslat 3. pont előttibekezdésébena korszerű vámrendszer kidolgozása is szerepel —, minden előkészítés nélkül az előterjesztésben. Bízom benne, hogy mire dönteni kell ebben a kérdésben, megfelelő információt kapunk, mint országgyűlési képviselők, hogy ezt érdemben megvitathassuk és jól dönthessünk. Az adókoncepciós terv 44. oldalán szereplő forgalmiadó-rendszer javasolt átalakításával, a nullakulcsos termékek csoportjának szűkítésével nem értek egyet. Ebben az esetben megdrágulnának az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások. A lakosság életszínvonalát nem szabad tovább csökkenteni, legalább szinten kell tartani, mert az elszegényedés így is túl nagy. Ezen ahelyen is jelzem: rendkívül nagy hibája a gyakorlatunknak, hogy úgy hozzuk meg a rendkívül fontos életszínvonal-politikai döntéseket, hogy egyszerűen nincs rátekintésünk az életszínvonalat érintő valamennyi kérdésre. Meggyőződésem, hogy alapos és megfontolt, az idők próbáját kiálló döntést csakakkor tudnánkhozni, ha egy csomagban, egyidejűleg kerülne döntésre az országgyűlés elé a bérrendszer, az árrendszer, az adórendszer és a társadalombiztosítási rendszer reformja. Az ár és a bér jövőbeni alakulása ugyanis szorosan és szervesen összefügg az adórendszer reformjával is, valamint az egyáltalán nem elhanyagolható, az 53 százalékos elvonást jelentő, jelenleg a világon egyedülállóan magas, adójellegű elvonást eredményező társadalombiztosítási rendszer reformjával. Hiányolom az előterjesztésből, hogy a személyi jövedelemadónál merev; maximumhárom alternatívát javasolt . Egyáltalán nem tartalmazza az általam az előzőekben vázolt összefüggéseket. A családi adóztatásnál nem nagyon részletezi az előterjesztés az előnyöket, a kedvezményeket, a társadalom igazságosabb adóztatását, inkább a kedvezőtlen hatásait mutatjabe. így nagyon nehéz állást foglalni, hogy mely ikadóztatási változat lenne megfelelő a jövőben. A lakosság jövedelmi személyi adóztatásával kapcsolatban a jelenlegi személyi jövedelmi adózás további alkalmazását javaslom. Egyetértek az adósávok további szűkítésével is. Több képviselőtársam érintette hozzászólásában a kistermelők és a háztáji gazdaságok adómentességének további szigorítását — én sem értek vele egyet, ezt nem akarom most részletezni. Csak annyit: a háztáji gazdaságokban dolgozó emberek szabadidejük felhasználásával végzik ezt az áldozatos munkát, saját anyagi eszközeik termelésbe való befektetésével; nem is kis kockázatvállalással termelnek a népgazdaság és a lakosság számára. Félő, hogy egyszer ezek a kistermelők számolni kezdenek és beláthatatlan, mindannyiunkra aggasztó következményekkeljáró folyamat elindítói lesznek. Nehogy akkor majd késő legyen intézkedni, és lebegtetni a munkásparaszt és a dolgozó értelmiség szövetségzászlaját. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az előterjesztés véleményem szerint számos vonatkozásban erősen vitatható, egyetértek azzal, hogy a koncepciós tervet első olvasásnak és munkaanyagnak tekintsük. Egyetértek annak a lehetőségével is, hogy a Pénzügyminisztérium vezetői és szakértői készítsenek az októberi országgyűlés ülésszakára az 1990-es költségvetéshez alkalmazandó személyi jövedelmi és forgalmiadó-előterjesztést és azt részletesen vitassuk meg. Már most szeretnék javaslatot tenni a pénzügy miniszter úrnak, hogy 70 ezer forintig egyetlen egy adózó állampolgár se fizessen személyi jövedelmi adót, az esetleg utána ugrásszerűen növekedhet. Ez az intézkedés kedvezően hatna főleg a pályakezdő fiatalok, a nagycsaládosok és a családi otthont építő állampolgárok számára, mert ezzel is segítenénk őket céljaik elérésében. Tisztában vagyok azzal, hogy felszólalásom némi siránkozásnak tűnik. Nem annak szántam. Amit kérek magú nknak, az nemcsak pénz, hanem tisztességes feltételek a társadalomban végzett munkához. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)