Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4411 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4412 Ha már most, feltéve, de meg nem engedve, a mezőgazdasági kistermelők mondjuk felét is bevonnák az adózásba, ama közvetlenül adózókszáma akár 50 százalékkal, fél millióval is megemelkedhetne. Ezeknél ugyanis csaknem teljesen, teljes egészében kiegészítő jövedelemről van szó, amely a munkabérrel, vagy a nyugdíjjal összevonva csakadóbevallással adózhat, egyéni adóbevallással. Kérdem: milyen mértékben növelné ez az adóapparátust? Mit jelentene a zömében kisjövedelmű, úgynevezett adótechnikában járatlan új adózóknál, és végül mit hozna az államháztartás konyhájára? Nem kerülne-e közel annyiba, vagy esetenként többe a bonyolítás, mint amennyi annak a gazdasági eredménye? Nem is szólva most a lélektani hatásról, és az e téren különösen nehéz ellenőrzési lehetőségről. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben néhány napig ipari bizottságunk elnökével együtt az NSZK-ban tanulmányozhattuk az adózás rendszerét. Ott sokszor hangsúlyozták, hogy az adó minden területen, de sajátosságai miatt különösen a mezőgazdaságban, jelentős többlet-adminisztrációval és költséggel jár. Ezért — különösen a kis adózóknál — a rendszer egyszerűsítésére törekednek, hogy az minél kevesebb bürokráciát és utánajárást kívánjon. Mint mondták, abból kell kiindulni, hogy nem mindenki adószakértő. Messzemenően figyelembe veszik tehát, hogy az adó milyen nagyságrendig gazdaságos. A kis egységeket ezért nem adóztatják. A közepeseknél pedig egyszerű eljárást, illetve átalányt alkalmaznak, megadva természetesen atételes elszámolás lehetőségét, ha az adózó úgy kívánja. Tisztelt Ház! Talán szokatlan, hogy most olyan témát hoztam, amely elvi kérdés még csak, de azt hiszem, erre a miniszteri példa megadta a lehetőséget. Én félek attól, hogyha a kistermelőket ezen a módon megadóztatjuk. Erre ugyanis volt már a hetvenes évek második felében egy példa. Akkor részben más indokokkal már megkísérelték ennek a rétegnek az adóztatását. Összesen a kistermelőknek még 1 százalékát sem érintette az adó akkor, a bevétel is ennek megfelelően minimális volt. Mégis a következő esztendőben például a sertésekszáma mintegy egymillióval vagy annál többel csökkent. Tanuljunk tehát a múltból. Mérjük fel előre minden tervezett intézkedésnek, de különösen ennek a következményeit! Gondoljuk meg, hogy mit jelentene a termelési kedvben, a kisjövedelmű termelők életszínvonalában, az élelmiszerkínálatban és a fogyasztói árakban? A következményeket természetesen lehet más gazdasági, szociális és egyéb intézkedésekkel ellensúlyozni. De hol vannak meg ehhez a szükséges források? Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány konkrét számot is hadd mondjak a miniszteri beszámolóhoz. Megengedik még a számokat? Ha igen: az a 11 ezer fő —, akiről a miniszter beszélt —, aki átlagosan 35 ezer forinttal adózott, az az 500 ezer és a 2 millió forint közötti árbevételű kategóriába tartozik, ennek mintegy 10—15 százaléka a jövedelem. A másik szám: ezen túl még van körülbelül 20 ezer olyan, 2 millió forintnál nagyobb árbevételű adózó, aki a vállalkozók között adózott az én tájékozódásom szerint. A következő szám: az 500 ezer forint alatti árbevételű termelőkugyan személyi adót nem fizetnek, de nem igényelhetik vissza az ÁFÁ-t. Ez becslés szerint körülbelül két- és félmilliárd forint ezeknél a kistermelőknél. A következő: ezek a kistermelők lényegesen nagyobb adót fizetnek —, földadót —, mint a nagyüzemek. Ez nagyságrendileg körülbelül 500—600 millió forintot jelent. Végül: nemtudom, jól értettem-e?—a miniszteri szóbeli expozé 60—80 milliárd forint árbevételről vagy jövedelemről beszélt-e? Én ezt az összeget árbevételnek tudom. Ennek mintegy 10—15 százaléka a jövedelem, nagyságrendileg tehát körülbelül 10 milliárd. Ennek szintén mintegy 10—15 százaléka a lehetséges személyi adó. Ez tehát másfél-kétmilliárd. Állítsuk ezt szembe az ÁFÁ-val, amelyet a kistermelők most nem igényelhetnek vissza! Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy a számaim nem jók, azokat kapásból szedtemössze és zömmel fejből —, kérem ezt figyelembe venni. Befejezésül engedjék meg, hogy még valamire utaljak. Az előzetes viták során nyilvánvalóvá vált, hogy mi a kormány adópolitikájában a gazdasági politikát is keressük. Ez azonban ott még szándék-szinten is csak érintőlegesen jelenik meg, hiszen — mint idéztem — az a pénzügyin kívül nem kíván egyéb funkciókat felvállalni. Pedig úgy érzem, az Országgyűlés az országgal együtt ezt is elvárná. Ha többet nem, de azt szeretnénk látni, hogy a rész, a pénzügyi politika, hogyan illeszkedik az egészbe, hogy az adórendszernek a korábbiakban várt, de eddig be nem következett kedvező hatásai a jövőben hogyan valósulnak meg! Tisztelt Országgyűlés! Mindezekért az adóreform működéséről szóló jelentést és még inkább a korszerűsítés koncepcióját csak akkor tudom elfogadni, ha az őszi tárgyaláson a határozati javaslatban beígért részletes elemzésben legalább a legfontosabb területekről — és a kistermelést nagyon ilyennek tartom! — megnyugtató, a hatásokat és azok kezelését is magukban foglaló tájékoztatókat kapok. — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Cselőtei László hozzászólását. Most következik Balogh László, Békés megye 14. választókerületének képviselője. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretnématisztelt Országgyűlést, hogy az 1988. január 1-énbevezetett személyi jövedelemadót, a forgalmi adót módosító vitáinkban részt vettem és utaltam néhány, gyakorlatban kiütköző negatív jelenségre. A törvény módosítása miatti aggályaimat már akkor is kifejeztem. Aggályaim elsősorban abban jelentkeztek részemről: ha nem jól vezettükbe és alkalmazzuk a személyi és általános forgalmi adót a lakosság és a vállalatok körében, akkor azok gátjai lesznek a fejlődésnek. Ez most a gyakorlatban érezteti hatását. A vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél stagnál a fejlesztés, a beruházás, a termelés növekedésére és a munkateljesítményre visszafogó hatása lett. Pedig abban reménykedtem, hogy az adótörvény módosítása utána munka visszakapja régi rangját, becsületét és újra dicsőség dolga lesz! Tehát az adótörvény módosításai nem enyhítették megfelelően a fennálló feszültségeket. Az általunk most