Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4409 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4410 mondva az állampolgári elvet követő szociálpolitika mellett szólnak, de tulajdonképpen a határozati javaslatban ez ilyen módon nem jelenik meg. A melléklet például a családi jövedelemadó elleni érv ként említi meg a negatív adót, a személyi jövedelemadó rendszerében viszont ezt javasolja. Ezeknek az ismeretében felvetésemtehát az, hogy folytatódjon a munka e kérdésben két irányban. Folytatódjék a vizsgálat arra vonatkozóan, hogy az adórendszertől függetlenül, állampolgári jogként a családipótlék-rendszer továbbfejlesztésére is fordítsunk figyelmet, és folytatódjon a jelenleg javasolt, az adókedvezmény és a családi pótlék együttműködésének a lehetőségét is biztosító fejlesztő munka. Megítélésem szerint a képviselők ebben a kérdésben akkor tudnak érdemi döntést hozni, ha mindkét módszer megfelelően modellezett, és megítélhetők azoknak a lakossági következményei. Végül az általános forgalmi adóhoz egy gondolat. Az általános forgalmi adókulcs változtatási javaslata rövid távon nem támogatható a képviselők véleménye szerint. Nem is értékelhető az ár- és az elosztáspolitikai ismeretek nélkül. A nullakulcsos fogyasztási javak körének lényeges szűkítése azt a veszélyt hordozza, hogy a megélhetéssel kapcsolatos termékek körének az árai növekednének és a lakosság terhelése növekedne. A piaci kontroll gyakorlatilag csekély, a hiány- és monopolhelyzet kétségessé teszi, hogy ne az 1988. évihez hasonló helyzet lenne újra a termelői árak területén. S a jelenlegi nyomott bér- és szociális ellátási színvonal változatlansága esetén különösen nem fogadható el. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Ezeket ajánlom figyelmükbe. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm Tóth Ilona hozzászólását. Kedves Képviselőtársaim! Közben jelzés alapján azt kellett megállapítanom, hogy az én birtokomban lévő forgatókönyv nincs teljesen szinkronban a ténylegesen előrejelzett hozzászólási szándékokkal. Közben megkaptama képviselők részére kiadott programot és abban szerepel dr. Cselőtei László, Pest megye 2-es számú választókerületének képviselője. Őneki adom most meg a szót. DR. CSELŐTEI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam itt és a bizottságokban, olvastam az előterjesztésekben tudós pénzügyi- és kodifikációs szakértőink gondolatait a költségvetésről és az adóról. A közvéleménnyel együtt én is szorongó érzéssel keresem, hogy mit rejtenek ezek magukban, közvetlen, vagy közvetett hatásként mi van bennük, netán mögöttük, mihez kérnek tőlünk felhatalmazást. A miniszteri írásos előterjesztés egy helyen például arról szól, hogy idézem: ,,mivel jelenleg biztonsággal többletjövedelmekre nem lehet számítani, érdemi adók csökkentésére csakis a költségvetési kiadások, elsősorban a támogatások mérséklése és az adópreferenciák csökkentése esetén van reális lehetőség". Leegyszerűsítve ezt a laikusok nyelvére, úgy vélem, az előzőeken az adókedvezmények csökkentését és vagy új adózók bevonását kell érteni. Innen kezdve most már azt kereshetjük, hogy vajon milyen kedvezmények milyen mértékű csökkentésére, illetve milyen új adózókra gondol a kormány, mire kér tehát elvi felhatalmazást. A tervezett kedvezményelvonásokat kívánja-e és ha igen, mely rétegekben és milyen mértékben más forrásokból ellensúlyozni, azt kinek, minek a terhére tervezi, és mindezek következtében milyen magatartással, hatással számol a termelésben, a termelőknél és a piacon. Mint látható tehát, a kiindulás világos. Többletjövedelmekre nem lehet számítani, tehát a jövedelmekújraelosztásáról van szó. Ehhez ígéri az előterjesztés, hogy az őszi ülésszakra a jövedelem-pozíciók változásait és a lakossági réteghatásokat is bemutató elemzést készít számunkra. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy követve pénzügyminiszterünk iménti példáját, eléje menjek ennek az elemzésnek. Több példát is hozhatnék, de időhiányában csakegyet említek, azt is természetesen ateljesség igénye nélkül. Az úgynevezett mezőgazdasági kistermelésről van szó, amely az érintett mintegy egymásfél millió, több-kevesebb árutermelést is folytató kistermelőnél átlagosan évi5—lOezer forint jövedelmet jelent, természetesen nagy szóródással. Az igen jelentős saját felhasználás mellett ezek adják a mezőgazdaság összes termelési értékének több mint egyharmadát, az új termelési értéknek pedig közel 60 százalékát. Ezen belül az egyes ágazatok termelésében a sertésnél 56 százalékkal, a kis állatok, a gyümölcs és a szőlőtermelésben mintegy 60—60 százalékkal, a burgonya és a zöldségtermelésben 75 százalékkal részesedik. Figyelemreméltó, hogy a statisztika szerint a kistermelőknek csak mintegy 11—12 százaléka mezőgazdasági főfoglalkozású. Körülbelül 30 százalékuk munkás, további 30 százalékuk nyugdíjas, a többi pedig értelmiségi és egyéb területen dolgozik. Tevékenységük, termelőként, a vidékiek nagy részét, az ország lakosságának pedig közel felét érinti. E mellett ma a felvak egyik legnagyobb megtartó erejét jelenti. Fogyasztóként az árakon és kínálaton keresztül mindannyiunkra hatással van, a mezőgazdasági exportnak pedig legalább a feléhez, annak is a gazdaságosabb részéhez adja a nyersanyagot. Nem akármilyen kérdésről van tehát szó. Ezért érdemes azt több vonatkozásban megnézni. Mit jelentene ennek a rétegnek a többször felvetett, de eddig szerencsére elmaradt közvetlen személyi adózásba vonása, például adminisztrációs szempontból? Az előterjesztés szerint 1988-ban az adóhatóság működési kiadása 2,3 milliárd forint volt. Ugyanakkor mintegy 1,2—1,3 millió közvetlen adóelszámolás mellett az adózással összefüggő összes többlet-kiadás — amelynek megbízhatóságát a miniszter elvtárs vitatta — a statisztikai hivatal szerint 16—19 milliárd forintra becsülhető. Összehasonlításul: ez utóbbi nagyságrendjében megközelíti a mezőgazdaság elmúlt évi telj es jövedelmét, vagy az általános forgalmiadóval és az személyi jövedelemadóval összevetve, annak mintegy 10 százalékát teszi ki. Ismét más összefüggésben, az adóhatóság működési költsége egy adózóra vetítve 1500—2000 forintra, a KSH becslése szerinti összes költség pedig mintegy 15 ezer forintra becsülhető. A számok természetesen vitathatók, azok nagyságrendje azonban aligha.