Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4407 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4408 TÓTH ILONA: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés bevételeinek stabilitását az adóstruktúránakhosszú távon kell garantálnia — rögzítik az előterjesztők, amely a költségvetés bevételi forrásai és kiadási kötelezettsége ismeretében valószínűleg nem nagyon vitatható. Ezzel összefüggésben értelmezhető az, hogy nem az adórendszer megszüntetéséről beszélünk, hanem az adórendszer korszerűsítésének a koncepciójáról tárgyalunk és a vonatkozó beterjesztés a meglévő adórendszer ellentmondásainak, torzulásainak, túlburjánzó kedvezményeinek a megszüntetését és egyes adóelemekösszehangolását javasolja. Az elemzések és a legfontosabb összefüggések, következtetések, amelynek a birtokába jutottunk sok érdemi érvet tartalmaznak a változtatási szándékok indoklásaként. Ugyanakkor az olvasót, aki elsősorban a meghozandó döntések hatását igyekszik mérlegelni, kételyek és bizonytalan prognózisok kísérik, hisz az adórendszer bevezetésekor is már igényként rögzített, ár-, bér- és szociálpolitikai reformokkal való összehangolatlanságánakhiányát most is érzi. És ezekóhatatlanul jelen vannak, mint bizonytalansági elemek. Mivel e koncepciók még a szakmai viták gyűjtőjében vannak, veszélyesnek tartom az esetleges diszharmóniájukat, és abból eredően az adórendszerre visszaható esetleges fékező és torzító hatásokat. Csak egy példát említenék ennek az érzékeltetésére. Az államháztartási reformkoncepcióban úgy fogalmazódott meg egy tétel, hogy tisztázni kell összhangban a szociálpolitika fej lesztésével az adózás és szociálpolitika biztosítási és ellátási rendszere kapcsolatát, és rögzíti állampolgári jogon járó, államilag garantált ellátásokat, közöttük a családi pótlékot. A mai beterjesztett anyag, az adóreform koncepció viszont adókedvezményt és kiegészítő családi pótlék jellegű juttatás lehetőségét említi, illetve az adóalap terhére történő gyermeknevelés költségelszámolását, annak normatív módon történő juttatása vizsgálatát kezdeményezi. A szociális és egészségügyi bizottság a tárgykör vitája során a profiljához tartozó összefüggésekre koncentrálva elsősorban e kérdésekkel kapcsolatos véleményét helyezte középpontba. A bizottság úgy értékelte, hogy az államháztartási reform koncepciójában, illetve ezen belül is a bér-, ár- és szociális intézkedésekkel összhangban szülessenek meg az adórendszer korszerűsítésével kapcsolatos végső döntések. Állásfoglalását e kérdésben is csak a felsoroltak ismeretében tudja kialakítani. A határozati javaslatban az adókorszerűsítési program öt csomópontjában foglaltak közül megjegyzések, fenntartások az adómértékek mérséklését, a preferenciák, mentességek, kedvezmények csökkentésére vonatkozó javaslatokat érték. Általános egyetértés mellett a bizottság tagjai szükségesnek ítélik a további részletek megismerését, így, hogy a preferenciák csökkentése hogyan érinti a munkakörülményekkel összefüggő pótlékokat, vagy a mentességek szűkítése kompenzálva lesze szociális és bérintézkedésekkel. A mezőgazdasági kistermelésnél nem jelent-e a javaslat teljesítményvisszafogást az érdekeltség hiánya miatt. E kérdésekkel összefüggő módosítási javaslatoknak a tökéletesítését rendkívül körültekintően szükséges kezelni. A bizottság tagjai nem a családi jövedelemadó vagy a személyi jövedelemadó közötti döntést tartották fontosnak, hanem azt, hogy egy igazságosabb közteherviselés irányába mozdul-e el az adórendszer, és emellett az állampolgárok számára is egyszerűbb lesz-e az adótechnika alkalmazása? A legvitatottabb az eltartottak, a gyermekek nevelésének költségeihez való társadalmi hozzájárulás módjára vonatkozó javaslat volt. E kérdés kezelésére javasolt teljesítményelvű megoldás, amely tartalmazza, hogy minden gyerek után az adóból levonható azonos összegű kedvezmény legyen, és abban az esetben ha valakinek az adója nem fedezi a kedvezményt, úgynevezett negatív adót, családi pótlék kiegészítést javasol. Az előterjesztés szakszerűen, alaposan és áttekinthetően mutatja be a lehetséges működési mechanizmusokat és azok hatásait. A döntéshozatal szempontjából azonban alapkérdésként van jelen, hogy a gyermektámogatás milyen elveket képviseljen, és mit közvetítsen. Hisz a támogatás formája és forrása gyakorlatilag az adó, akár központosított adóból való visszaosztás formájában kezeljük mint jelenleg a családi pótlékot, akár adókedvezményként kezeljük. A jelenleg is alkalmazott családi pótlék esetében a gyermeknevelés költségeihez a közös teherviselésre alapozva gyakorlatilag általános hozzájárulás érvényesül, abban az értelemben, hogy nagysága független attól, hogy a családot, amelyekben a gyermek él, milyen jövedelműek, milyen körülmények által meghatározottak. Ez biztosítja a szolidáris alapú megközelítést az alacsony jövedelmű családok esetében és elismeri a gyermeknevelés költségeit a magasabb jövedelmű családoknál is. Gyakorlatilag tehát a javasolt adókedvezmény általánossá tétele a jelenleg működő, tulajdonképpen családi pótlék rendszer felszámolása felé is utat nyit a megítélésem szerint, hisz azonosak az igazságossági elvek, tulajdonképpen a juttatásnak a módszerében alkalmazott új rendszerről van szó. A végleges döntés előtt úgy gondolom azonban nem haszontalan előidézni amellett, hogy a családok hogyan élvezhetik e támogatásokat. A beterjesztett határozati javaslat értelmében a családok egy részének havonta elszámolható lesz a gyermekek utáni kedvezmény. Lesznek azonban olyan családok, ahol az adó nem elegendő, illetve ajövedelemingadozó. Ez esetben az egyénenként különböző mértékű kiegészítésre szükséges berendezkedni, ingadozó jövedelem esetében pedig olyan év közbeni eltérő megoldásokat kell kimunkálni, amely az egyén számára a rendszerességet biztosítja. Külön gondot jelentenekazoka családok, ahol a jövedelem színvonala miatt nincs adóbefizetés. Ebben a körben vannak a leginkább rászorulók. Hogy ennek az adókedvezmény és a kiegészítő családi pótlékból való visszajuttatási modellje hogyan realizálódik a gyakorlatban a jelenleg bemutatott modell és törekvési elemektulajdonképpen ennek a technikának a bonyolultságát jelzik, és nem teremtik meg azt a biztonságot, hogy a gyermeket nevelő családok ne érezzék azt, hogy nem teremtődik meg a gyermekneveléshez a rendszeres társadalmi támogatás. Tehát a javaslat ebben a vonatkozásban nem meggyőző. Az előterjesztés és a melléklet az adókedvezmény és közvetlen családi pótlék kérdését is ellentmondásosan tartalmazza. Az érvelése helyenként közvetlenül is ki-