Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4403 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4404 bevételt figyelembe venni, azaz ennek arányában csökkenteni az adókulcsokat. A bizottság azt javasolja, hogy az adóterhek csökkentését, tehát a SZJA, a VANYA csökkentését úgy hajtsák végre, hogy a marginális adókulcsok lehetőleg azonosak legyenek. Az adócsökkentésnek az ellentételezését részben abból kell megteremtenünk, hogy a 235 milliárd forint összegű, a gazdasági szférában kiáramló támogatás tömegén — amiről tegnap Békési elvtárs beszélt —, lehessen valamit megtakarítani, nem is keveset. Tudom, hogy itt nagyon sok esetben a megtakarítás egyúttal életszínvonal-politikát is sérthet, mégis azt gondolom, hogyha ezt nem tesszük és nem kezdjük el ezeknek a támogatásoknak a csökkentését és a másik oldalról a pazarlást, a felesleges kiadások mérséklését, amely fedezetet képez az adókulcsok csökkentésére, akkor azt az összefüggést nem értjük, amely szerint mindenki, aki kiáll amellett, hogy fölösleges támogatásokkal mindenféle, mondjuk olyan elvtelen kompromisszumok szülessenek, amelyek veszteség-termelő vállalatok életben tartását tartósan szolgálják, ugyanakkor ezzel a lépésével a másik oldalon kényszerítjük az adóhatóságot, hogy magasabb szinten állapítsa meg az adókulcsokat. Ez pedig ajóvállalatokat fogja a legsúlyosabban érinteni. Itt szeretnék azért megállni és egy szubjektív véleményt elmondani. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt a feladatot a Pénzügyminisztérium elvállalja, hogy sokszor népszerűtlen intézkedésekkel megpróbálja a kiadásokat csökkenteni, megpróbálja a fölösleges kiadásokat rossz vállalatok tevékenységét valamilyen módon visszafejleszteni, akkor ehhez segítségre van szüksége. Ha a tisztelt Ház, a Képviselőtársaim, a maguk helyén ezeket a pénzügyminisztériumi erőfeszítéseket, amelyek a kiadásokcsökkentésére, a fölösleges támogatások mérséklésére, a pazarlás megszüntetésére vonatkoznak, nem támogatják, akkor a Pénzügyminisztériumnak ilyen kísérletei, mint ahogy sajnos a múltban is sokszor történt, nem lesznek sikeresek. Amellett vagyok, hogy minden, a megtakarítást célzó ésszerű, ismétlem ésszerű javaslatot nekünk támogatnunk kell. A bizottság azzal is egyetért, hogy a társaságokká átalakult vállalatoknál be kell vezetni az osztalékfizetés rendszerét. Párhuzamosan és egy lépcsőben 1990-ben kell a VÁNYA mértékét csökkenteni és bevezetni az osztalékot. Az át nem alakuló vállalatoknál az osztaléknak megfelelő olyan kiegészítő normatív elvonási rendszert támogatunk, amely ha nem is teszi a vállalatot érdekeltté abban, hogy mindenképpen átalakuljon, de legalább az érdekellentétet, amely az átalakulással szemben sem állhat megpróbálja kiiktatni. Ez bizonyos versenysemlegességet jelentene ezen a téren. Az osztalékjövedelmek adóztatásánál az összehangolt személyi és vállalati jövedelemadóztatás követelményeinek megfelelően ki kell küszöbölni a kétszeres adóztatást. Az áfával kapcsolatosan az az álláspontja a bizottságnak, és javasolja, hogy a kulcsokat közelítsük, haladva a kétkulcsos rendszer irányába, de meg kell tartani a nullkulcsot is, például a lakásépítésnél és a piaci élelmiszereknél. Azt gondoljuk, hogy itt csak fokozatosan, mondjuk három éves időszak alatt lehet acélt elérni, hogy ennek a lépésnek az inflációs hatása csökkenthető legyen. Kérem a tisztelt Házat, hogy a kormány adókorszerűsítésijavaslatát a reformbizottság ajánlásaival kiegészítve a további munka alapjául elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szíves figyelmüket, (laps.) ELNÖK: Köszönöm Fekete János előadói beszédét. Bejelentem, hogy a napirendhez 18 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Most félórás szünet következik. (Szünet: 10.52—11.27 Elnök: dr. Fodor István) (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen a biztatást. Tisztelt Országgyűlés! Az adórendszer működésének tapasztalatairól szóló előterjesztés és az adórendszer korszerűsítésére vonatkozó koncepció vitájával folytatjuk munkánkat. A vitában az első felszólaló dr. Börcsök Dezső Budapest, 38. választókerületének képviselője. DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az adóreformról készített előterjesztés olvasása közben felidéztem az 1987. ülésszakot, amikor megszavaztuk a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó törvényeket. Én akkor a kormány stabilizációs programját szavaztam meg, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy az elfogadott új adó jelentős negatív hatást is kifejthet. Bíztam abban, hogy az adóreform gerjesztője lesz az elodázhatatlan gazdasági reformintézkedéseknek, nevezetesen az ár-, a bér- és a szociálpolitikai reformoknak, az árpolitika, a külgazdasági szabályozás korszerűsítésének. Komoly lelkiismereti problémát okozott számomra az, hogy az előzőekben vázolt reformintézkedések elmaradtak, és az előterjesztés megfogalmazása szerint is „napjainkban az alapvető problémák ugyanazok, mint az adórendszer bevezetése idején. Változás, hogy ezek a gondok tovább fokozódtak".Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért állt elő ez aheh/zet, hisz az 1988-banbevezetett adóreform modernizálta adórendszerünket, formájában kiállta a nemzetközi összehasonlítást. El kell azt ismernünk, hogy a bevezetése nagyobb zökkenők nélkül történt meg. Bár mindössze másfél év áll rendelkezésre, néhány hatása tapasztalatok alapján megállapítható. Az általános forgalmi adó mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonal emelkedéséhez vezetett. Vitathatatlan, hogy egyik tényezője a meglódult inflációnak. Az árszínvonal emelkedése az egyes termékcsoportokban különböző, aminek következménye az árarányok lényeges változása. Gondoljanak csak a gyerekruházati cikkek vagy egyes szolgáltatások árának elképesztő emelkedésére. A személyi jövedelemadó az alapbérek bruttósításával az élőmunka költségek emelkedését eredményezte, így emelkedtek a termelési költségek és ez is az árszínvonal emelkedésére hatott. A személyi jövedelemadó azzal a rendelkezéssel, hogy összevonta a különböző forrásból származó jövedelmeket, lényegesen csökkentette a lakosság bizonyos rétegeinek nettó jövedelmét, nem ritka esetben a tévé-