Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4401 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-én, szerdán 4402 ban túlzottak, a progresszivitás is túlzott és, mind a kettőt mérsékelni, illetve csökkenteni kell. A másodikpont az, amiben egyetértés volt, hogy ezeket a csökkentéseket csakúgy lehet megvalósítani, ha a másik oldalon jelentkező túlzott támogatásokat, kivételezéseket, egy csomó fölösleges kiadást —, tegnap a pénzügyminiszterünk beszélt erről —, hogy bizonyos pazarlásnak, bizonyos fölösleges kiadásoknak is jelentős szerepe van a helyzetünk mai alakulásában — csökkentjük. Tehát azt mondjuk, hogy a másik oldalon nagyon keményen meg kell vizsgálni, hogy hol lehet valamit megtakarítani és minél többet tudunk megtakarítani ezekből a kiadásokból, annál könnyebben lehet az adókulcsokat lefele módosítani. A harmadikpont azonban a helyzetünk tudomásulvétele, ami annyit jelent, hogy olyan megoldásokat, amely végső fokon rontják a költségvetés egyenlegét, nem javasolunk megvalósítani. Éppen ezért a bizottság alapvető koncepcionális kérdésnek tartja, hogy a háromféle adótörvény, tehát a SZJA, az ÁFA és a VÁNYA egymással konzisztensen a költségvetési bevételekre és a lakossági adóterhelésre gyakorolt hatásában átfogóan kerüljön módosításra. A gond azonban az, hogy az adóreformot a többi reformlépéstől függetlenül vezetjük be. Nagy volt a társadalmi nyomás az állampolgárok és különböző érdekvédelmi szervek részéről, hogy az adón keresztül érjenek el olyan társadalompolitikai, szociálpolitikai célokat, amelyek megoldása nem az adóügy feladata. így az adótörvények számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek az adórendszertől idegenek. Ezért a bizottságban fölvetődött, hogy a célszerű az lenne, az adóreform továbbfejlesztését most már a többi reformlépés ismeretében végeznénk, azokkal konzisztensen, egyértelművé téve, hogy az adórendszeren keresztül milyen társadalmi, szociálpolitikai célokat lehet és kell támogatni. Sajnos a reform előrehaladásában bizonyos késésben vagyunk, miközben az adóreform már működik. Teljesen nyilvánvaló, hogy az adótörvényekben meglévő alapvető gondok, problémák megoldását nem lehet most elodázni addig, amíg a többi reformlépések bevezetésre kerülnek. Ezért most olyan lépéseket kell tenni, amelyek a gondok egy részét megoldják és nem volna célszerű ezeket tovább hurcolni 1991-ig. A kormány koncepciója ilyen elvi alapon áll. Tisztelt Országgyűlés! Megfogalmaztuk azokat a fő prioritásokat, amelyeket a módosítások során érvényesíteni javasolunk. Az első ilyen prioritás, amivel külön kell foglalkoznunk, a gyermekes családok átfogó kedvezményezettsége az adóztatás útján. A bizottságban erről nagy vita folyt, hogy a személyi jövedelmi adót tartsuk-e fenn továbbra is, vagy térjünk át a családi jövedelemadó rendszerre. A gyermekes családok kedvezményezettsége, a gyermeknevelés társadalmi elismerése, az azzal járó költségek egy részének állami átvállalása azonban a lehető legszorosabban összefügg a szociálpolitikával. így átfogó szociálpolitikai reform nélkül nem ítélhető meg érdemben a családi jövedelemadó-rendszer. Mégis, amíg ez a szociálpolitikai reform megvalósul, valamit tennünk kell a helyzet javítására. Ezért a bizottságnak az volt a véleménye, s olyan értelemben foglalt állást, hogy amit lehet, tegyünk meg most a gyermekes családok részére, hogy a mainál jobb rendszer működjön. A Pénzügyminisztérium nagyon részletes anyagot dolgozott ki a családi jövedelemadó problémájának a megértésére. Erről a Békési elvtárs beszélt. Végső fokon a Pénzügyminisztérium anyaga azt sugallja, hogy a mindenki számára elfogadható legjobb megoldás az lenne, ha az adóból valamennyi eltartott gyermekután meghatározott összeg levonható legyen azzal, hogy az alsó jövedelemkategóriákban a meghatározott mértékig az adózó megkapja azt az összeget, amelyet az adóból levonni nem tudott, mert annyi adókötelezettsége nem keletkezett. Bizottságunk tagjainak a véleménye e tárgyban megoszlott. Ezért a kérdés további vizsgálatát tartjuk szükségesnek. Fölkérjük a Pénzügyminisztériumot arra, hogy álláspontját, amely rendkívül meggyőző és amelyet részletes számokkal is alátámasztanak, széles körben, sajtó, rádió és egyéb módon bocsássa társadalmi vitára. Felhívjuk a kormány figyelmét arra is, hogy tovább kell vizsgálni, hogy az adóból levonható összeg differenciált legyen-e vagy sem, például kor szerint vagy attól függően, hogy hányadik gyermekről van szó, mindenképpen ki kell munkálni ennek a technikáját, hogy az eltartott gyermekek utáni adócsökkentés, illetve az adót nem fizetőknél a térítés év közben is érvényesíthető legyen. Azt javasoljuk, hogy a személyi jövedelemadó adókulcsainak számát csökkentsük, három-négy kulcsnál többet a magunk részéről nem tartanánk indokoltnak. Vizsgálandónak tartjuk továbbá azt a módszert, amit splittingnek neveznek, hogy a házastársak jövedelme összevonható legyen, majd kettővel elosztva a férj és feleség a továbbiakban külön-külön a személyi jövedelemadó rendszerében adózzék. Ez különösen ott nyújt kedvezményt, ahol több gyermek esetén az anya nem vállalhat munkát, vagy pedig csak részmunkaidőben dolgozhat. A bizottság vizsgálandónak tartja azt az adózási rendszert is, amely szerint az adózás, ,0" forintjövedelemtől kezdődik azzal, hogy egy meghatározott jövedelemhatárig az adót nem kell befizetni. Ez a rendszer lényegében nem változtat az alacsony jövedelműek adóterhen, miközben növeli a magasabb jövedelműek adóterhét. Ez felelne meg az igazságosabb közteherviselés elvének. De: számításokat is igényel a bizottság arra vonatkozóan, hogy mennyivel több adóbevételhez jut ezzel a költségvetés is. Állásfoglalásunk szerint a keletkező többletadó-bevételt a személyi jövedelemadó progresszivitásának lényeges csökkentésére kell felhasználni. Bizottságunk felhívja a figyelmet arra, hogy a népgazdaság tartós egyensúlyát csak a teljesítmények növelésére való ösztönzéssel és nem csupán és elsősorban korlátozásokkal és elvonásokkal lehet megteremteni. Az adóterhek csökkentése nyomán számítani lehet, sőt véleményünk szerint kell is arra, hogy élénkülni fog a gazdaság, amelynek nyomán az adóbevételek növekedhetnek. S ezt a kulcsok megállapításánál figyelembe kell venni. Ebben vita vanköztünk, hogy az első évben lehete már? Szerintünk szerény mértékben már az első évben is lehetne a kulcsok megállapításánál többletadó-