Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4393 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4394 következik, hogy fiskális adóeszközök a jövőben ne játszanak szerepet a gazdasági konjunktúra szabályozásában, ahazai és nemzetközi arányok eltérítésében, atényleges piaci értékítélet és hatások korrigálásában. Számos, ma működő adónak fokozatos megszüntetésére van tehát szükség. Alapelvnek tekintjük a jövedelemcentralizáció további mérséklését, elsősorban a vállalkozói szférában, összhangban az államháztartási és költségvetési reform megvalósításával. Itt az a feladat, hogy az adócsökkentés ne rontsa a költségvetés nettó pozícióját, azaz a kiadások és a deficit egyidejű mérséklésével, valamint az egyes adónemeken belüli kedvezmények és preferenciák szűkítésével valósuljon meg. Fontos feladatnaktekintjük, hogy atúlburjánzott úgynevezett tevékenységi alapú kedvezményeket fokozatosanabefektetések és megtakarítások adónbelüli ösztönzése váltsa fel. Az adórendszer továbbfejlesztésének egyik sarkalatos eleme az adószintek meghatározása. Alapelvnek tekintjük, hogy az adószintek ne a mindenkori kiadási szükségletek, hanem fordítva, az államháztartás és költségvetés által teljesíthető kiadások nagyságrendjét a törvényekkel szabályozott, egymással összehangolt, a gazdaság fejlődéséhez és teljesítményeihez igazodó adóbevételek határozzák meg. Ezzel az összefüggéssel nem az adók alapvető funkcióját akarjuk tagadni, hiszen azoktovábbra is elsősorban az állam kiadásainak fedezetét kell, hogy biztosítsák. Mindezt azonban csakúgy tehetik, hogy ne keresztezzék, hanem támasszák alá a gazdaságpolitika, a gazdaság fejlesztésének legfontosabb céljait. Ennek megfelelően elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhelő adókszintjének 10—15 százalékos csökkentését, egyszersmind a különadók fokozatos felszámolását. A lakosság adóterhelésének átlagos szintjét növelni nem szabad, csökkenteni nem lehet. Itt az adóterhelés igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésére és a mértékek egyidejű csökkentésére van szükség. Ez annyit jelent, hogy a lakossági jövedelmek 1989. évi nem egészen 11 százalékos átlagos adóterhelése ne növekedjék, de ez az adó ne az összes lakossági jövedelem egyharmadát terhelje csupán, hanem a jövedelmek szélesebb körét vonjuk be a csökkenő mértékű és progressziójú adóztatásba. Az általános forgalmi adó valamint a fogyasztási adó és a vámok összehangolásával a végső fogyasztás adóterheit is kiegyensúlyozottabbá szeretnénk tenni. Tisztelt Országgyűlés! Az általános alapelvek mellett néhány vitatott csomópontra is ki kell térni. Az első a vállalkozási nyereségadó és az osztalék viszonya. Egyetértés van abban, hogy 1990-től az állam, mint tulajdonos és az állami tulajdon hasznosítása után osztalékot szedjen. Az adót az állam közhatalmi funkciójából szed a gazdaság valamennyi szereplőjétől. Vita abban van, hogy az osztalékfizetés az állami tulajdon milyen körére terjedjen ki. Nem lehet kétséges, hogy a társaságokban működtetett állami tulajdonrész után az osztalékbevezetése elkerülhetetlen. Ma még vita van a szakértők között, hogy a társaságon kívüli valamennyi állami tulajdon után is célszerű-e bevezetni az osztalékfizetési kötelezettséget. Elvileg a válasz itt sem kétséges, szükség van az osztalék fizetésére. A megoldás látszik pillanatnyilag problematikusnak, hiszen vállalatonkénti hatékonysági különbségek központi szabályokkal nem állíthatók meg, csak normatív osztalékfizetési kötelezettség megvalósításáról lehet szó, ami lényegében adóként működne, akár vagyon, akár nyereségarányosan állapítanánk is ezt meg. Ezzel együtt gazdasági céljainktól vezérelve, figyelemmel az előttünk álló tulajdonreformra is, az állami tulajdon utáni teljeskörű osztalék megvalósítását tartom szükségesnek. Ennek módszerein dolgozunk, készülnek a részletes számítások, amelyek alapján eldönthető lesz, hogy az osztalékbevezetésével egyidejűleg a vállalkozási nyereségadó milyen mértékű csökkentésére kerülhet sor 1990-től. Fontos szempont, hogy az állami tulajdon utáni osztalék ne kizárólag a folyó költségvetés bevételeit gyarapítsa, hanem járuljon hozzá a tőkebefektetésekhez, a gazdaság korszerűsítéséhez is. Gyakran felmerül, hogy az állam az új vállalkkozásokat általános normatív adókedvezményben részesítse. A cél fontos, az érvelés hatásos, a normatív megoldás azonban vitatható. A magyar adórendszerben vannaktapasztalataink erre a megoldásra, hiszen mindössze két éve szüntettük meg az induló vállalkozások adókedvezményét. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az adókedvezmény döntően szervezeti átalakulásokat ösztönöz, és nem új válllalkozásokat kedvezményez. A pusztán adókedvezmények miatti átszervezésekre pedig semmi szüksége nincs ennek az országnak. Ugyanakkor bizonyos területeken, mindenekelőtt az ország foglalkoztatási gondokkal küzdő vidékein új munkahelyteremtő vállalkozásoknál nemcsak szükségesek, hanem lehetségesnek is tartom ennek az adókedvezménynek a megvalósítását. Minden bizonnyal a mai parlamenti vita egy ik csomópontja és az adóreform előkészítése óta napirenden lévő nagy kérdés lesz az, hogy családi vagy személyi jövedelemadót működtessünk a jövőben. Miután a kérdés kiélezett és nagyjelentőségű, engedjék meg, hogy erről kicsit részletesebben szóljak. Az 1987-es előkészítések ideje óta hallatlanul sok illúzió, tévhit és irreális elvárás tapad a családi jövedelemadó fogalmához. A személyi jövedelemadót ellenző szakértők, mindenekelőtt szociológusok kívánatos ellenpontként a családi jövedelemadót ruházták fel minden vonzó tulajdonsággal, és azóta társadalmi szervezetek, érdekképviseletek széles köre is felzárkózott a gondolat mögé. Mindennek hatására a családi jövedelemadót lényegének és tartalmának, magyarországi hatásainak bemutatása nélkül a tömegkommunikáció is felkapta, és mint egyedül üdvözítő eszközt plántálta a széles közvéleménybe. Az elvi síkon maradó szakmai viták, konkrét számítások hiányában, nem voltak képesek egyértelműen bizonyítani a két adórendszer közötti különbségeket, a kedvező és kedvezőtlen hatásokat. E viták a Parlamentben is többször fellángoltak, a bizottsági ülésekenis nagyteret kaptak. Feladatainknak és Ígéreteinknek megfelelően ezért részletesen kidolgoztuk azokat a megoldásokat, melyek különbözőképpen adóztatják a családok jövedelmeit. Részletes számításokat készítettünk egy teljes körű és egy korlátozott családijövedelemadó-modellre, a házastársak jőve-