Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4395 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4396 delmeit megosztó jövedelemadó-modellre, valamint egy továbbfejlesztett személyi jövedelemadó-modellre is. Ezeket a számításokat és a belőlük levonható következtetéseket külön mellékletben tártuk a tisztelt Országgyűlés elé. Jól tudom, hogy a rendkívül sok adat, táblázat nehezen áttekinthető, fáradságos munkát igényel, mégis azt kell kérnem, tanulmányozzák át az előterjesztésnek ezt a mellékletét, hiszen ebből a legfontosabb kérdésekre objektív és konkrét válaszokat lehet kapni. Ezt azért szeretném most is ajánlani, mert éneikül fennál a veszélye annak, hogy nem objektív ismeretek alapján, hanem érzelmi alapokon születik majd döntés. És hogy ez mennyire reális veszély, engedjék meg, hogy az egyik képviselőcsoport ülésén elhangzott véleményt felidézzek. Ez úgy szólt, hogy a Pénzügyminisztérium miért nem dolgoz ki olyan családi jövedelemadót, amelyik igazán jó, mert ilyen biztos van, csak mi mindenáron védjük édesgyermekünket, a személyi jövedelemadót. Higgyékel, erről szó sincs. Nyitottak voltunk eddig és leszünk a jövőben is. Minden lehetséges megoldásra készek vagyunk, így a családi jövedelemadóra is. Mindössze azt szeretnénk, hogy a valódi hatások ismeretében döntsön egyik vagy másik megoldás mellett a parlament. A családi jövedelemadó a közös háztartásban élő családtagok valamennyi jövedelmét összevonja. Ez annyit jelent, hogy bekerül az adóztatandó jövedelmekközé a béreken, vállalkozói jövedelmeken és kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ösztöndíj, vagy a szociális segély. Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a családok összevont jövedelme, a személyi jövedelemadóhoz képest, erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szembenáll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak létszámával, a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti, el kell osztani és így alakul ki az egy főre jutó adóztatandó jövedelem. Kinekkedvez ez a megoldás? A mellékelt számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagyjövedelmű családokat, azonbelül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes, illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy- és kétgyermekes családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120 ezer forint jövedelem alatti tartományban helyezkedett el. A rendszerjellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülálló és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy a valamivel több mint egy millió egyszázezer gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, túlnyomó többsége rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családijövedelemadó megvalósítása esetén. A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Ha azt az alapelvet követjük, hogy ez a támogatás a jövedelmekkel arányos legyen, azaz minél nagyobb teljesítményt nyújt egy család, minél nagyobb jövedelmmel rendelkezik, annál nagyobb támogatást kapjon, akkor ennek legjobb megoldása kétségkívül a családi jövedelemadó. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják; ilyen megoldásra csak azok a jóléti államokvállalkoztak, ahol a létminimum szintjén állampolgári jogon biztosítja az állam minden gyermek ellátását és e felett már a teljesítményekhez, a jövedelmekhez köti a kedvezményeket. A sokat emlegetett skandináv modellek legfontosabb jellemvonása éppen ez, ám klasszikus családi jövedelemadó ma csakFranciaországban és Luxemburgban működik, az összes többi európai ország visszatért vagy a személy i jövedelemadó valamilyen formájára, vagy a család jövedelmeit a házastársak között elosztó, úgynevezett spurting rendszerre. A másik szociálpolitikai alapelv, hogy egységesentámogassuk a gyermekeket nevelő családokat, azaz minden gyermek nevelésének költségeihez azonos mértékű támogatást nyújtson az állam. Végül az sem kizárt, hogy a rászorultsági elv alapján kizárólag az alacsony jövedelmű családok gyermeknevelési költségeihez nyújtson támogatást az állam. Úgy vélem, hosszú távú érdekeink, társadalmi céljaink és gazdasági lehetőségeink alapján reális lehetőségünk az egységes támogatásra van, amit egy továbbfejlesztett, reálérték-megőrzést garantáló családipótlék-rendszerrel és a személyi jövedelemadóban egységes mértékű, valamennyi gyermekre kiterjedő adókedvezménnyel lehet legjobban megvalósítani. Ebből az is következik, hogy a jelenlegi feszültséget mindenképpen fel kell oldani, azaz ha októberben a személyi jövedelemadó továbbfejlesztése mellett döntene a parlament, valamennyi gyermeket nevelő családot gyermekenként azonos összegű, adóból levonható kedvezményben célszerű részesíteni. E kedvezménynek azokra a családokra is ki kell terjednie, ahol nincs annyi adóköteles jövedelem, hogy fedezetet nyújtson a gyermeknevelési támogatásra. E családok esetében a családipótlékot célszerű növelni az adóban el nem számolható gyermeknevelési támogatással . E megoldás ellen két érv hozható fel. Az egyik: hogy megszünteti a három- és többgyermekes családok jelenlegi relatív kedvezményét a többi gyermeknevelő családdal szemben. Ez kétségtelen. Mindenesetre figyelmet érdemlő tény, hogy tavaly a 160 ezer három és több gyermeket nevelő család közül több mint 56 ezren nem tudtákigénybe venni a gyermekenként és havonként járó 1000 forintos adóalap-kedvezményt, mert nem volt akkora jövedelmünk, hogy fedezetet nyújtson a kedvezményre. A másik ellenérv technikai jellegű. Lényege, hogy egymás mellett működika családi pótlék, és az adónbelüli kedvezmény rendszere, ami párhuzamosan működő adminisztrációt igényel. E technikai probléma az arányok ésszerű megosztásával, valamint az adóhivatal és a társadalombiztosítás közötti jó munkamegosztással