Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4391 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4392 Mindössze két jelenségre térnék ki. Az egyik: minden ellenkező állítás dacára tavaly sem csökkent, hanem 4—8 százalékkal nőtt a kisiparosok és kiskereskedők létszáma Magyarországon. Ez a dinamizmus kiegészítve új vállalkozásokkal, ebbenaz esztendőben szerencsére tovább gyorsult. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, ahol nemcsak a mechanikus bérbruttósítást hajtották végre, hanem megváltoztatták üzemen belüli bérgazdálkodási rendjüket is, nagyobb bruttóbért fizetve a nagyobb teljesítményekért, nem érvényesült az adó teljesítménycsökkentő hatása. Sajnos vállalataink egy része úgy akart spórolni, takarékoskodni az élőmunka költségeivel, hogy néma felesleges munkaerőt csökkentette, hanem a bruttó bérek növelését korlátozta. Kiéleződött a személyi jövedelemadón belüli ellentmondás a három- és többgyermekes, valamint a gyermeküket egyedül nevelő kétgyermekes szülők adóalapkedvezménye és az egy és kétgyermekes családok adókedvezményének hiánya között. Az ellentmondás tagadhatatlan. A megoldás a jó szándék ellenére is igazságtalan. Talán ennek is tudható be, hogy oly sok illúzió és megalapozatlan várakozás tapad a sokszor követelt családi jövedelemadó fogalmához. Hasonló egyenlőtlenség forrása a többi adóalapcsökkentő kedvezmény is, mint például a lakossági közműfejlesztés költségei egy részének elszámolási lehetősége. Társadalompolitikai és árpolitikai megfontolásokból túlságosan szélesre sikerült a nulla adókulcsos termékekés szolgáltatások köre, emiatt viszonylag magas a 25 százalékos normatív általános forgalmi adókulcs. Sok gondot okozott az első esztendőben a tapasztalatlanság, a rövidebb előkészítési idő miatt sokszor pontatlan jogi szabályozás , a sok-sok állásfoglalás és a kétség kívül megnövekedett adminisztráció is. Ezek nagy részét az 1989-es módosítások során már rendeztük, ám az adminisztráció lényeges csökkentésére nem kerülhetett sor. Egy korszerű adórendszer pontosabb elszámolásokat, részletesebb információkat kíván, ráadásul az ellenőrizhetőség legfontosabb feltétele is az adatok rögzítése. Ezért bizony gyökeres adminisztráció csökkentésre nem sok lehetőség nyílik. Itt szeretnék említést tenni az adóreform költségeiről és az első év eredményeiről. Az adóreform 1988-as megvalósítása az állami költségvetésnek4,4milliárd forintjába került, amiből2,6 milliárd forint az adóhivatalok egyszeri felépítése és gépesítése, 1,8 milliárd forint az üzemeltetés éves többletköltsége. Különbözőbecslésekláttaknapvilágot, mindenekelőtt a KSH egy szűkkörű reprezentációs, vállalati bemondáson alapuló felmérése alapján. Eszerint a társadalom összköltségei 15—16 milliárd forintra lennénektehetők. Nincsenek konkrét vállalati felmérések, még kevésbé számszerű adatokaz adóadminisztráció miatt a lakosság körében felmerülő teljes költségekről. Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy ez a becslés mértéktelenül eltúlzott, minden reális alapot nélkülöz. Ettől függetlenül a működőképesség veszélyeztetése nélkül állandó feladatunk az adminisztráció és ezzel együttjáró költségek további csökkentése. Az 1988-as adóbevételi tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a nagyobb bér és kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 millió magyar állampolgár fizetett adót az elmúlt esztendőben. S bár a bevallások ellenőrzése és azok értékelése még hátra van, a Parlament színe előtt is szeretnék köszönetet mondani honfitársainknak, akiknek túlnyomó többsége betartotta a törvényes rendelkezéseket, eleget tett kötelezettségeinek. A bevételek teljesítése mellett a rendszer működőképesnek bizonyult. Fennakadásokat két területen, az adóelőleg-fizetések és az általános forgalmi adó visszaigénylésének területén lehetett helyenként és időnként tapasztalni. Ezek megszüntetésére az adóhivatal erőfeszítéseket tett és a rendszer továbbfejlesztésekor is kiemelt feladatnak tekintjük. Tisztelt Ház ! Gyakran felmerül az adóreform kritikája kapcsán, hogy ez a rendszer is csupán a regisztrált jövedelmeket képes megadóztatni, a második és harmadik gazdaságból származó, úgynevezett láthatatlan jövedelmeket nem. Kétségtelen önmagában a magyar adórendszer sem képes arra, hogy feltárja a nem regisztrált jövedelmeket. Ez a világon egyébként egyetlen országban sem sikerült. Az is tény, hogy láthatatlan jövedelmükből 82 ezren 830 millió forint összegű jövedelmet vallottak be tavaly honfitársaink. A borravalós szakmában ez évi 4—8 ezer, az orvosi hálapénz területén 12—14 ezer forint jövedelmet jelent. Nem kétséges, ezek az adatok a valóság karikatúrái. Ez még akkor is igaz, ha tény, hogy mindeddig ezekből a jövedelmekből egy fillér adó sem folyt be az államkasszába. Bár ha arra gondolok, hogy a mintegy másfél millió mezőgazdasági kistermelőtől mindössze 11 ezren adtak adóbevallást 340 millió forint mezőgazdasági termelésből származó jövedelmet feltüntetve, ami évente és adózónként 32 ezer forintnyi jövedelemnek felel meg, a láthatatlan jövedelmeiket bevallók létszámát és adatait nem szabad lebecsülni. Hogy a helyzet javuljon, amit joggal vár el a közvélemény, ahhoz két területen kell lényeges haladást elérni. Az első és a legfontosabb a láthatatlan jövedelmek okainak felszámolása. A torz bérarányok fokozatos megszüntetése, amonopolhelyzetbenlévő gazdálkodókverseny re késztetése, jobb piacikínálat, ahiányjelenségekcsökkentése az igazi útja a gyökerek felszámolásának. Emellett az adórendszer fokozottabb ellenőrzéssel és alaposabb adatszolgáltatással tárhatja fel az eddiginél nagyobb mértékben ezeket a jövedelmeket. Ez utóbbihoz azonbanváltoznia kell atársadalom ma még Janus arcú megítélésének is. Nem lehet az egyik oldalon számonkérni a jövedelmek megadóztatását, a másik oldalon pedig elzárkózni minden szervezett adatszolgáltatás elől. Pillanatnyilag ez ahelyzet, s amíg ezen nemtudunk változtatni, az adóhivatalnak minimális esélye marad az igazságosabb adóztatásra. Tisztelt Országgyűlés! Melyek az adórendszer továbbfejlesztésének legfontosabb céljai? E célok szoros összhangban vannak változó gazdaságpolitikánk alapelveivel, az államháztartás megtárgyalt reformkoncepciójával, a magyar gazdaság általános korszerűsítésével. Alapelvnektekintjük, hogy a korszerűsítési időszak végére, 1992-ig valamennyi magyaroszági adót törvény szabályoz. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre épüljön, a vállalkozások egységes nyereségadójára, a továbbfejlesztett személyi jövedelemadóra, a korszerűsítendő általános forgalmi adóra, majd 1991-től az egységes földadóra, és az önkormányzatok hatáskörébe tartozó helyi adókra. Mindebből az