Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3985 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3986 a kisebbségben maradt szakértők véleményét is. Miért indulunk ki a vállalati tanácsi és közgyűléses vállalatok önkéntes átalakításának elvéből az átalakulási törvényben? A főbb okok a következők. A vállalati tanács intézményét (kétségkívül) 1984-ben és 1985-ben erőszakoltan, túl széles körben, sok formalizmussal vezették be. Ezen változtatni kell. Most azonban nem eshetünk a másik szélsőségbe, nem állapíthatjuk meg sommásan, hogy a vállalati tanács kudarcot vallott, és nem számolhatjuk fel kampányszerű átszervezésekkel a vállalati tanácsokat. Ez felelőtlenség lenne. Az eltelt idő nem elégséges végleges véleményformálásra a vállalati tanácsok működéséről. Elméletileg nem fogadható el, hogy az önkormányzást, önigazgatást teljesen fel kell számolni az állami szektorban és minden vállalatnak részvénytársaságnak kell lennie. A részvénytársaság tipikusan nagyvállalati forma és nem többségi vállalati alakzat még NyugatEurópa fejlett ipari országaiban sem. A vállalati tanácsi formát tehát szűkíteni kell, nagyobb vállalatoknál a társasággá való átalakulás, kis vállalatoknál pedig a közgyűléses forma ösztönzésével, de semmiképpen sem erőszakos központi beavatkozással. Erre az ösztönzésre sok közgazdasági lehetőség van, ezeket kell kihasználni. Továbbá: a jogállamiság gondolatával mélyen ellentétes lenne egy olyan állami vagyonkezelő központ felállítása, amely Magyarország valamennyi állami vállalatával szemben gyakorolná a tulajdonosi jogokat. A közgazdasági szakértők eddig még minimálisan sem dolgozták ki e vagyonalap működési szabályait. Egyáltalán nem világos, hogy mitől nem lesz bürokratikus, adminisztratív szervezet, hanem tőkepiaci intézmény. Nem is beszélve arról, hogy az állami vagyonkezelés rendjére nézve rengeteg egymással szemben álló elképzelés van. Irreális lett volna tehát ezt a koncepciót elfogadni az átalakulási törvényben. Az állami vagyonkezelés szervezetének kialakítása nem az átalakulási törvény feladata. Ezt a törvényt is ki kell dolgozni, így elfogadom Puskás Sándor képviselő úr azon javaslatát, hogy kormánybiztos vezetésével felgyorsítva folyjon ez a munka és a Minisztertanács az állami vagyonkezelés rendszeréről szóló javaslatát ez év október 31-ig nyújtsa be a parlamentnek. Az ügyben tehát az Országgyűlés mondja ki a végső szót. Az átalakulási törvény hatályba léptetésével azonban addig nem várhatunk. Az enélkül is működőképes, mert átmenetileg az alapító szervezetek gyakorolhatják a vagyonkezelők jogait, semmiféle módon nem prejudikál ebben a tekintetben a törvény. Az átalakulási törvény egyben előkészíti a vagyonkezelési törvényt, hiszen a vállalatokkal szemben behatárolja a vagyonkezelő jogokat. Az, hogy mi a vagyonkezelő joga, azt az átalakulási törvényből egyértelműen megtudjuk. Szó sincs tehát biankócsekk kiállításáról a kormány javára. Az állami önkormányzó, önigazgató, így tehát a vállalati tanáccsal rendelkező, illetve közgyűléses vállalat a beterjesztett törvényjavaslat értelmében önkéntesen — még egyszer mondom — önkéntesen alakulhat át társasággá. Ha nem megfelelőek számára a szabályok, akkor ne alakuljon át. Az elterjedt rémhírrel szemben a kincstár nem adhatja el a dolgozók feje fölül a vállalatot, de a vállalat sem adhatja el saját magát. Az átalakulási törvény kiegyensúlyozott, kompromisszumos szabályokat állapít meg, amelyek a központi állami, vállalati érdekeket egyaránt kielégítik, mert az álrészvénytársaságok megakadályozása érdekében előírtunk egy 20 százalékos vagy 100 millió forintos külső tőkebevonást, ez a társaság alaptőkéjét növeli, tehát ebből sem fiskális elvonás nem történhet, s költségvetés sem gazdagodhat tehát,sem a külső részvényesek nem gazdagodnak. A részvényjegyzés nyilvános, e részvényeket nem a vállalatvezetés juttaja önkényesen a vevőnek. Továbbá: a meglevő vállalati vagyon 20 százalékának megfelelő részvény mintegy az eredeti induló vagyonjuttatás fejében az államot illeti. Ezzel az állami vagyonkezelő struktúraváltozást ösztönözhet. Tőkét áramoltathat. Végül: a társaság létrejötte után eladott részvények ellenértékét nem lehet a társaságnál hagyni, hiszen ebben az esetben az alaptőke már nem növelhető, így egyfelől a külső részvénytulajdonosok alaptalanul gazdagodnának, másfelől valóban visszaélésszerű vállalati keresztrészvény-szerzések alakulhatnának ki. Ezért ezen ellenérték 80 százaléka a vagyonkezelőt illeti meg. Húsz százalék marad ösztönzés végett a létrejött társaságnak. Mindezeken túl a társaságnál maradó részből az alaptőke 10 százaléka erejéig kötelező ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiadni. Ilyen részvényt természetesen a dolgozók kis közösségei, csoportjai is kaphatnak. A dolgozók részesítésének gondolata. a társasági törvény vitája során Szabó Kálmán professzortól származott. Ez a javaslat az államigazgatási egyeztetés során kikerült ugyan a törvényjavaslatból, de a parlamenti bizottsági viták során Filó Pál és Juhász Ferenc képviselők segítségével sikerült a dolgozók jogait kellően biztosító rendelkezést megfogalmazni. A dolgozói részvény intézményének kiteljesedése is cáfolja azt a felvetést, hogy az átalakulási törvény munkásellenes lenne. Természetes azonban, hogy az állami vállalatoknál fennálló olyan üzemi demokratikus intézményeket, amelyek ellentétesek a társasági struktúrával, nem tudunk továbbvinni. ígéretünk szerint megvizsgáltuk, de nem tudtuk elfogadni Ballá Éva képviselőnő néhány hónappal ezelőtt tett javaslatát, hogy a Munka Törvénykönyve 10. szakasz A és B részében foglaltakat a vállalatból alakult társaságoknál is tovább alkalmazzuk. A társasági jognak ugyanis saját részvételi, participációs rendszere van. Ballá Éva javaslatait a jövő évre tervezett új Munka Törvénykönyve előkészítése során fogjuk hasznosítani. Az átalakulási törvény szociális jellegét húzza alá a 30., 35., 32. szakaszban található meghitelezett ideiglenes részvény intézménye is. Ezzel kapcsolatban is sok vita volt, ezért is szerepel Önök előtt alternatívaként. Az A-variáció, azaz a meghitelezett részvény bevezetését erősítette a vita. Egyfelől azonban Eleki János és Filló Pál képviselők javaslatai alapján a társa-