Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4249 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4250 Megkérdezték, hogy mennyivel segélyezünk más or­szágokat, és hihetnek-e a kormánynak ezzel a bejelen­tésével kapcsolatban. Én szeretném bizonyítani, hogy higgyenek a kormánynak. Azzal a feltárómunkával és minden mformációval, amit nyújtottunk, mi ezt a mun­kát nem fejeztük be. De vegyék őszintének és komoly­nak azt a kijelentésemet, hogy a kormánynak nem áll szándékában semmilyen olyan adatnak az eltitkolása, amely Önökre vagy a népre tartozik. Ezért egy kicsit visszább is nyúlnék. 1985 és 1988 közötti négy évben ezekre a segélyekre 5,2 milliárd fo­rintot fordítottunk. Ez nemzetközileg nézve minden ország gyakorlatában jelen van. Ebben politika, szim­pátia, hosszú kapcsolatépítés megalapozása — hogy másra ne utaljak — egyaránt jelen van, és ez az összeg a jelzett időszakban mutatja, hogy mi ezt azért nem vit­tük és visszük túlzásba a jövőben sem. Az 1989-es tervben erre — a költségvetésben — valóban 2 milliárd forint szerepel, és a jelzett csökkentés erre vonatkozik. A befagyott követelésekkel kapcsolatban. Ha azt is ide vesszük, akkor persze már más a kép, mert hiszen vannak fejlődő országok — Algéria, Peru, Mozambik és így tovább —, ahol vannak ilyen követeléseink. És ha ezt is segélynek vesszük, márpedig szóltam róla, hogy egy része behajthatatlan lesz és veszteségként éri az országot, ilyen értelemben, ha ezt is bekapcsoljuk, már egy picivel árnyaltabb képet kapunk. Léteznek ezen felül társadalmi szervek, mint pl. a Vöröskereszt, vagy az egyházak segélynyújtásai, de ezek az összegek nem akkorák és nem olyan volumenűek, amelyek a jel­zett feszültségeket, csökkentésük által segítenének megoldani. Mélységesen egyetértek a vállalkozás élénkítésre és a jövedelemtermelő képesség fokozására vonatkozó megjegyzésekkel és ajánlásokkal, de ehhez rögtön hozzáteszem, hogy azt a felszámolási, szanálási prog­ramot , amelyet ilyen tétova módon csinálunk sok oknál fogva, a másik oldalon, a veszteségforrások felszámo­lásában folytatni kell. Én tegnap mondtam bizonyos példákat. Máris tiltakozások özöne lepte meg a titkár­ságomat, hogy miért pont az a vállalat, és hogy mer­tem én ezt mondani, mert hiszen nem is úgy van. Igazat kell adjak a tiltakozóknak annyiban — és a változó vilá­gunk gyorsaságát mutatja —, hogy én a május 24-i álla­potnak megfelelően a Pénzügyminisztériumtól és a bankszervektől kapott tájékoztatás alapján írtam be ezeket. Azóta folytatták a munkákat és bizonyos érte­lemben a felszámolandó cégeknél, amelyeket én jelez­tem, részben szervezeti felszámolás történt és átalaku­lás. Például a Labor Műszeripari Műveknél, vagy a Budapesti Bőripari Vállalatnál, amely 29-én, tehát már az ülésszakunk alatt, a bankokkal való tárgyalás alapján egy szanálási program keretében részvénytár­sasággá alakult. Ilyen értelemben tehát pontosítást igé­nyeltek ezek az információk, de hozzá kell tegyem rög­tön, hogy ez a kör állandóan, napról napra mozog, újabbak jönnek be, és a kormány szándékát e tekintet­ben az a magatartás és vonal fogja jellemezni, amelyről szóltam. Egyetértek azokkal is — azt hiszem a bizottsági előa­dó is hangsúlyozta —, hogy nekünk a programunkat il­letően a tárgyalást a gazdasági helyzetet pontosan be­mutatva, a kilábalással kapcsolatos törekvéseinkről az összes felelősséget vállaló poitikai erővel folytatni kell. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy ezt a munkát a kormány nem most kezdte, már csinálja. Ma délután is folytatja egy meghatározott körrel és napról napra, vagy hétről hétre mélyítjük ezt el. Tájékoztatni szeretném a parlamentet arról is, hogy a SZOT-tal folytatott tárgyalásokon megállapodtunk abban, hogy át kell tekintenünk — és erre három hóna­pot adtunk—bevonva a független szakszervezetek ligá­ját is —, az érdekképviselet és érdekérvényesítés me­chanizmusát. Az a rendszer, amiben ma élünk, beleértve az Országos Érdekegyeztető Tanács helyét és funkcióit is, itt-ott már az ellehetetlenülés állapotát eredményezi. Nevezetesen azt, hogy nem tartom jónak azt a rendszert, amikor egyik oldalon ott áll a kormány egyszálmagában és mindenért felelőssé téve, és a má­sik oldalon csak a követelések, a kritika és a jogos vagy jogtalan igények felsorolása folyik. Ha plurális társa­dalmat építünk, márpedig azt akarunk építeni, akkor az érdekérvényesítés intézményrendszerei közötti ér­dekegyeztetés nélkül a kormány felelősen állást foglal­ni bizonyos kérdésekben nem tud. Ezért három hónap alatt ezt az egész kérdéskört áttekintjük, megvitatjuk és új alapokra szeretnénk helyezni. Szeretném megköszönni — azt hiszem Kiss János fo­galmazta meg a vita felé — azt a követelményt, hogy szavazzunk bizalmat, adjunk hitelt ilyen értelemben a kormánynak. Én ezt a kormány nevében mindnyájuk­nak megköszönöm. Köszönöm azt a biztatást is, amely a „legyen erejük hozzá" mondatban fogamazódott meg. Szeretném elmondani, hogy elszánt a kormány ate­kintetben, hogy az elmozdulás programját minél konk­rétabban és ellenőrizhető módon elkészítse és azt Önök elé terjessze. A benzin-áremeléshez szeretnék egy mondatot mon­dani. Nem kapott hangsúlyt a vitában, én nem firtatom a múltat, hogy hova ment a két forint, bár jogos a kér­dés. Hát belement abba a zsákba, amelyiknek a foltjait varrni kellett az adott időben. Lehet azt is vitatni, hogy lehetett volna esetleg más, jobb intézkedést csinálni. Mi azonban úgy láttuk, hogy, ha megfelelő társadalmi ellenőrzést biztosítunk arra, hogy az így bejövő pén­zekből útjainkat, a világkiállítástól függetlenül, fenn­tartsuk és továbbépítsük, akkor ez jó célt fog szolgálni. Ezért döntöttünk úgy, hogyha ez nem a költségvetésbe megy. Egy fillér nem megy ebből a költségvetésbe, ha­nem egy külön, az állami fejlesztési intézetnél nyitott számlára kell befizetni, és szeretném javasolni: a tisz­telt Országgyűlés illetékes bizottságaiból álljon össze egy ellenőrző bizottság, amely ennek a pénznek a fel­használását negyedévről-negyedévre, vagy ha szüksé­ges, havonta ellenőrzi. Kaptam javaslatot a különböző viták előkészítése, vagy a javaslatok előkészítése kapcsán arra, hogy miért nem jutott az eszembe, hogy a manapság oly sokat em­legetett damaszkuszi úton járó-kelőktől kellene vámot szedni és akkor hamarabb összejönne a pénzügyi alap. Az ilyen javaslatok szellemesek természetesen, de a kormánynak a megfelelő anyagi biztonságról is gon­doskodni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom