Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4247 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4248 esetében van így — meg nem teszik a szükséges kiigazító lépéseket. Nem szeretném, ha az egész kérdéskomplexum homályban maradna. A mi politikánk az velük kapcsolatban — mint mondottam —, hogy a szükséges források biztosítása érdekében kapcsolatban maradjunk velük, segítsék a magyar reform kiterjesztését és ezen keresztül a magánbankok, kereskedelmi bankok hitelezési ösztöneinek, készségének javítását. Ehhez kapcsolódóan szeretném a vitából kiemelni azt a kérdést, hogy hová ment az a rengeteg pénz, adósság, amiről én szóltam. Nem kívánok itt közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, de a jobb megértés érdekében mégis két tételt engedjenek meg nekem megfogalmazni. 1985 végén durván a nettó adósságállománya az országnak közel 5 milliárd forint volt. Az azóta bekövetkezett változásokat ismertettem az előadói beszédben. Erre vonatkozott az a megjegyzésem, hogy sajnos, megduplázódott az adósság 1984 vége és 88 között. Súlyos hiba volt az 1981 és 84 közötti időszak — sok kritikát kapott gazdaságpolitikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. Akkor kellett volna kitartanunk kéthárom évig — sajnos, ezt nem tettük a XIII. kongreszszus előtt. És ez a fellazulás eredményezte azt, hogy a deficiteket finanszíroztuk a hagyományos módon, és ez a finanszírozás, illetve ez a gyakorlat okozza azt, hogy itt-ott már önjáróvá válik, nemhogy itt-ott, teljes mértékben önjáróvá válik az adósságprobléma. Egy meghatározott szint felett ennek a menedzselése igen gondos és pontos politikai és gazdasági mérlegelést kíván a kormányzattól. A másik, hogy ebben az időszakban sem vontunk be forrásokat az előbb mondottakkal is részben összefüggésben. Ugyanis egy ország akkor von be forrásokat, ha az importja — mondjuk ebben a relációban — meghaladja az exportját. Szeretném mondani, hogy a jelzett időszakban — tehát 1984 és 88 között — csak két évben, 1986-ban és 87-ben volt deficites a magyar kereskedelmi mérleg, a többi évben aktívummal zártuk a mérlegeket. Sőt, egyenlegében is aktívummal zártuk a mérlegeket. Ami azt jelenti, hogy a hatalmas mértékben megnövekedett adósságállomány ellenére, nem forrásbevonás, hanem forráskihelyezés történt ebben az idő-szakban is. Ez a paradox jelenség két okkal függ össze. Egyfelől a felgyülemlett adósságállomány igen magas kamatköltségei miatt. Hiszen akkor nem nő tovább egy ország adósságállománya, ha a kereskedelmi mérlegében és az idegenforgalomban, valamint az egyéb transzfer tételekből kijövő összeg nagyjából, nem nagyjából, pontosan megegyezik az éves kamatkiadás összegével. Ha ez nem így van, akkor a különbséggel, a folyó fizetési mérleg hiányával évről évre növekszik az adósságállomány. És itt erről van szó. A növekvő adósságállomány növekvő kamatterhekkel jár és ez öngerjesztő folyamattá is válik. Nekünk ezért — miközben arra törekszünk, hogy menedzseljük ezt a problémát — az exportképesség és az exportvolumen, valamint az idegenforgalmi bevételek növelésével kell az adósságszolgálati és az export arányon javítani, azért hogy ne legyen akkora teher, ne legyen akkora arány, mint ahogy az ma tapasztalható. És további költségét képezheti az adósságállomány menedzselésének az is, hogy az egyes valuták átértékeléséből hol veszteség, hol nyereség keletkezhet egy országnak. Volt időszak, és van időszak, hogy veszteség, van időszak és volt, amikor nyereség van ebből. Tehát szeretném ezt a tévhitet eloszlatni, hogy ez a pénz belement a gazdaságba. Ment bele; majd én szeptemberben szeretnék pontosan elszámolni arról, hogy mondjuk 1971-től hogyan alakult ez, és mennyi ment a gazdaság szerkezetébe, vagy beruházásokra pontosan, és mennyi az a költség és teher, ami a felhalmozódó adósságból rárakódóan jelentkezik. De abban igaza van mindenkinek, hogy a jó beruházáspolitika és a jó befektetés az egyetlen garanciája annak, hogy a felvett pénzeket hasznosan, megfelelő hatékonysággal fektessük be. Csak megjegyzem, hogy az utóbbi 10—12 évben az ipar területén eszközölt beruházásaink közül — most engedjék meg, hogy ne részletezzem — körülbelül 100 milliárd forintra tehető, ami egyértelműen veszteséges. És ez nem az ötvenes évek mechanizmusa és gyakorlata. Olyan veszteség, amelynek hozadéka nincs, de például a fenntartással, üzemeltetéssel még a folyó terheket az adott évben viselni kell. Ha ezen a gyakorlaton nem tudunk változtatni, akkor az isten pénze sem lesz elég ebben az országban nem az adósságállomány megállítására, hanem leginkább a struktúraváltás elindítására. A védelem csökkentésével, a fegyveres testület, társadalmi szervezetek kiadásainak, támogatásának további csökkentésével is foglalkoztak többen. Én most nem javaslom a tisztelt Országgyűlésnek egyik területen sem a kormány által javasoltnál nagyobb mértékű csökkentést. Ugyanakkor szeretném mondani, hogy az ország biztonságpolitikájával összefüggésben és védelmi doktrinájának átfogalmazásával, vagy ha úgy tetszik újrafogalmazásával kapcsolatban, amelyen a katonai és a külpolitikai vezetéssel közösen dolgozunk, és a végét már látjuk, ezzel összhangban természetesen jogos és igaz az a követelmény, hogy a jelenlegi hadseregünknél — hadd mondjam most az egyszerűség kedvéért így — kisebb, de felszereltségében, területi elhelyezkedésében modernebb, korszerűbben mozgatható haderőre van szükség. Itt felelősen kell vizsgálni, és felelősen kell gondolkodni, mert az ország — a védelmi doktrínából kiindulva — honvédelme és az ahhoz szükséges minimális feltételek biztosítása azt hiszem az egyik alapvető kritériuma és követelménye a kormánynak. Minden kormánynak, nemcsak a mostaninak. Ha e vizsgálatnak a végére értünk — és ehhez már nem kell sok idő — természetesen az ország teherbíró képességére, szociális problémáira is figyelemmel fogjuk meghatározni azt a legkisebb összeget, amely legkisebb összeggel az előbb említett követelménynek meg tudunk felelni. De e munka elvégzése, befejezése előtt nem tartom célszerűnek, hogy ezen az összegen most módosítsunk. Természetesen a parlamentnek joga, hogy mindenben úgy foglal állást, ahogy szíve és legjobb meggyőződése diktálja. Azt a szempontot azonban kérem mérlegelni, amit az előbb elmondtam.