Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4235 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4236 nagy közösségi érdekek javára. Azt hiszem, hogy itt az a legfontosabb dolog, hogy a képviselők véleményének kialakításában sincs egy rendező elv. A 75 százalékos párttagság rendezőelvként elvesztette hitelét. Az egyetlen a kormány iránti bizalom lenne, jelenleg azonban egy bizalomvesztett kormány mögött vagy éppen vele szemben egy bizonytalan parlament áll, és emiatt időnként kiszámíthatatlan ennek a parlamentnek a viselkedése. Egy-egy napirend tárgyalásánál annyi elképzelés jelenik meg, ahányan éppen felszólalnak, ahányan vagyunk, és a döntést sok esetben nem a valóságos érdek, hanem a jólsikerült, hatásos felszólalások motiválhatják. Volt erre példa bőven a mostani ülésszakon is. Csak egyet had említsek. Kedden, az átalakulási törvényvitájában egy olyan javaslat-módosítást fogadtunk el Eleki János előadásában, amely nemcsak szöges ellentétben áll a törvény szellemével, hanem megbénítja az élelmiszeripari vállalatok átalakítását és ezzel a szándékolt cél is, tehát a vertikális integráció kialakítását is veszélyezteti, csaknem megszünteti, és árt a mezőgazdasági üzemeknek is. Tisztelt Ház! A minisztereknökünk által érzékletesen megjelenített bizalomvesztés igen veszélyes dolog. Többen szóltak előttem, engedjék meg azonban, hogy elsősorban jövőbeni elkerülésük érdekében, néhány, részben technikai jellegű trükköt említsek a bizalmi válság okai közül. Az 1989-es költségvetés vitájában — ezt érintette Kenyeres Árpád képviselőtársam is — feltettük azt a kérdést a bizottságban, hogy mekkora az ország internacionalista kötelezettsége. A válasz az volt, hogy nincs ilyen a költségvetésben. Most találkozhattunk a kubai 700 millióval. A mostani válasz az volt ennek kapcsán, hogy az összes ilyen kötelezettségünk kétmilliárd — nem tudom, hogy ezt most elhihetjük-e — ha korábban azt a választani kaptuk, hogy semmi. Egy másik dolog: A költségvetés mellékleteiben a bázis és a tárgyév viszonyszámainál a bázisév általában nem a korábban jóváhagyott költségvetési törvény tervszámait tartalmazza, hanem a várható költségekét. Ezek a várható költségek — szomorú tapasztalat — általában magasabbak a tervezettnél, és így a következő évre tervezett viszonyszámok alacsonyabbnak mutatkoznak. Csak egy példát mondok erre: a 89-es vitában a honvédelmi kiadásoknál 38 milliárd forint szerepelt bázisként, úgy, hogy ez a 88-ra várható teljesítés, ugyanakkor mi a jóváhagyáskor 35 milliárdot szerepeltettünk. Még egy kedvenc dolog- és ezzel a felsorolást abba is hagyom, — hogyha valamelyik költségvetési kiadás tetemesen meghaladja az előző esztendeit, akkor a magyarázatból azonnal kiderül, hogy a tárgyalt, ugyanazon elnevezést viselő tétel nem azonos szerkezetben készül, mint a bázisban. Na most ezzel a varázsszóval a mérföldekre kilógó lóláb is eltakarható, különösen akkor, hogyha ezt még kombinálják azzal is, hogy rendkívül eltérő az infláció és reálértékben aztán ez egészen más számokat ad. Nem lehet követni az ilyenfajta költségvetési viszonyszámokat. Tisztelt Parlament! Bevezetőmben azt mondtam, hogy a csomagtervhez nem akarok szólni. A szeptemberi programhoz azonban lenne ajánlásom, nekem meggyőződésem, hogy a nemzeti jövedelem kétharmadának újraelosztása mellett, — ezt a kétharmadot Németh Miklós említette tegnap. — ilyen újraelosztás mellett nem lehet piacot építeni. Ezt legékesebben az eddigi kísérleteink kudarcai igazolták, ugyanakkor válságban van az agrárágazat, az élelmiszergazdaság, mert az élelmiszerárakkal szociálpolitikát csinálunk. Minden ilyen irányú reformtörekvés csak átmeneti és részleteredményeket érhet el, ha az élelmiszerárak nem követik a piac törvényeit. Tallóssy Frigyes képviselőtársam említette, hogy magasak az élelmiszeripari árak, de azt is hozzátette, hogy ahhoz képest, amit ebből a termelő kézhez kap és ez nagyon fontos, mert abszolút értékben ezek az árak rendkívül alacsonyak. Ajánlom tehát megfontolásra, hogy fokozatosan, de rövid távra elosztva, érjük el az élelmiszereknél a piaci árszabályozást. Ellentételezésként ne féljünk a bérszabályozásban még meglévő maradékkorlátok lebontásától, hogy a bérekben fizessük ki azokat az összegeket, teljesítményelv alapján, amelyeket most a szociálpolitikában a költségvetés ad oda. Ezzel az intézkedéssel, figyelembe véve az ártámogatások, a veszteséges vállalatok támogatásának, a veszteséges export támogatásának csökkentését is, egy piackonform méretű költségvetés érhető el és egyúttal ez valós alapokat teremthet arra is, hogy az élelmiszergazdaság valóban megújuljon. Igaz, ez megnöveli az infláációt egy kissé és népszerűtlen feladat, hogyha ezt az országgyűlésben nekünk jóvá kell hagyni. De én úgy gondolom, hogy kevés olyan hurrá-optimista van köztünk, aki azt várja, hogy ebben a házban még népszerű intézkedéseket lehet hozni. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék nagyon röviden egy kicsit vitába szállni azokkal, akik a társadalombiztosítás tervezethez képesti többletének kölcsönvételét kifogásolták. Emlékezzünk rá, mekkora viták voltak azon, hogy a társadalombiztosítási járulékkulcsa mekkora legyen. Különösen azok részéről, akik 40 százalék alatt voltak lényegesen. Kisvállalkozók, nagyvállalkozók, mezőgazdaság. Azért kellett a 40 százalékot megállapítani, hogy biztosíthassuk azt a háromötmilliárdos szuficitet az önálló lábra állítandó társadalombiztosítási alapnál, amelyik biztonságot jelent erre az évre. Most a többlet bérkiáramlás következtében ennél lényegesen nagyobb többlet keletkezik. Ez a nagyobb többlet például helyettesíthetné, ha visszamaradna, a 4 százalékos különadót, hogyha 500 milliárd forintos összbérkiáramlással számolunk, ha jól ismerem a számokat. De ennél is fontosabbnak tartom, hogy le lehetne csökkenteni 37 százalékra a társadalombiztosítási járulékot, és akkor ez részben a többlet-nyereségadó folytán megnövelhetné a költségvetés bevételeit, de még fontosabb, hogy a vállalatoknál és a vállalkozásoknál maradna ez az összeg gazdaságos, piacorientált fejlesztésük fokozására és támogatására, ami a későbbiekben sokkal többet használhat a társadalombiztosítási alapnak is, mint most ez a 15 milliárd forint. Még valamit a tanácsok elvonásáról. Én szintén azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad csökkenteni a tanácsok támogatását. Azonban a bizottságban én úgy