Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3983 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3984 érdekvédelméről és a vagyonérdekeltség egyes elemeinek a vállalati tanács és a vállalatok tevékenységébe való beépítéséről. Ezek kis lépések, ám mégis segíthetik az önkormányzó állami vállalatok rendeltetésszerű működését. Az a többször elhangzott vélemény, amely szerint az átalakulás és az ehhez kapcsolódó törvények erősítik a mai monopolhelyzeteket és piacellenes összefonódásukat, téves beállítás. Éppen az ellenkezője az igaz. A társasági törvény volt az első jogszabály Magyarországon, amely konszern-szabályozással kívánt fellépni a piacellenes vállalatcsoportosulásokkal szemben és ehhez most az átalakulási törvény a fúziókontrollt is hozzáteszi. Az eddigi szabályozatlansággal szemben az átalakulási törvény az első, amely fellép az úgynevezett postavállalatokkal szemben, kimondva 25. §-ában: ha egy vállalat vagyonát több mint 50 százalékban gazdasági társaságokban való részesedéssé alakítja át, köteles maga is bizonyos időn belül átalakulni. Puskás Sándor és Antal Imre képviselő urak javaslatára az eredetileg három évre tervezett határidőt két évre leszállítottuk. Nem az átalakulási törvény elfogadása, hanem éppen elvetése, vagy elhalasztása erősítené a magyar gazdaságban a versenyellenes összefonódásokat. Nem kívánom természetesen azt mondani, hogy a monopolhelyzetek elleni küzdelemben most már minden rendben van. A jelenlegi túlcentralizált vállalati struktúra azonban hosszú évtizedek alatt és nem jogi eszközökkel jött létre Magyarországon. Éppen ezért vele szemben alapvetően nem jogszabályokkal, hanem gazdaságpolitikai eszközökkel kell harcolni. De az árhivatalban már kidolgozásra került az új versenytörvény közgazdasági koncepciója, ennek alapján tudományos és gyakorlati szakértőkből álló munkacsoport dolgozik a versenytörvényen, amelyet egy éven belül az országgyűlés elé fogunk terjeszteni, és ebben hasznosítjuk Antal Imre és Viola Károly képviselő urak azon javaslatait, amelyek a nagyvállalaton belüli gyáregységek önállóságának erősebb jogi biztosítását sürgetik. Az átalakulási törvény valamelyest segít a gyáregységek helyzetén, de tökéletes megoldást nem adhat. A versenytörvényben képviselői javaslat alapján tervezünk olyan rendelkezést:, amely szerint ha a gyáregységek többsége az önállósulást kezdeményezi, indokolt esetben a versenyhatóság felbonthatja a nagyvállalatot. Ez azonban nem az átalakulási törvény témája. összefoglalva: az átalakulási törvény piackonform és halasztása a piaci verseny kialakulásának okozna jelentős károkat. Tóth Attiláné képviselőnő a bizottsági ülésen felvetett kérdésére válaszolva azt mondhatom: igenis tudjuk, hogy a társasági jog fejlesztésével hová megyünk, egységes koncepció alapján, tervszerűen haladunk előre. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék most meg, hogy kitérjek az állami vállalatok átalakulásának azon vitatott kérdésére, amellyel kapcsolatban széles körben elhangzik az az állítás, miszerint felosztjuk a népvagy ont az állami vállalatok között, átjátszuk a gazdasági hatalmat, ezek vezetői és a vállalatok útján kiárusítjuk a közvagyont. Akik ezt állítják — sajnos kénytelen vagyok ezt mondani —, nem ismerték fel a törvényjavaslat valóságos tartalmát. Az állami vállalati törvény új második szakasza, szíveskedjenek megnézni, egyértelműen leszögezi, hogy a vállalatok állami tulajdonban álló vagyonnal gazdálkodnak. Az átalakulási törvény és a vállalati törvény módosítása egy milliméterrel sem növeli a vállalatoknak a korábbiakban már biztosított vagyoni rendelkezési jogosítványát. Az is igaz, persze, hogy nem is csökkenti. Tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Dehát az volt az általános politikai kívánság a jogalkotással szemben, hogy a tulajdoni reform tartalmának teljes kidolgozása előtt a jelenlegi átmeneti politikai helyzetben az állami szektorban ne változtassunk a kialakult tulajdonosi szituáción. Ha pedig a jelenlegi status quo-ból indulunk ki, akkor figyelembe kell venni, hogy az állami vállalatok vagy államigazgatási irányítás alatt állnak, vagy önkormányzó, önigazgató vállalatok, tehát a vállalati tanács, illetve a közgyűlés, küldöttgyűlés irányítja őket. Ezt a különbségtételt nem az átalakulási törvény hozta létre, ezért azt meg sem szüntetheti, mert erre csak egy új vállalati törvény lenne képes. Ha pedig ez így van, az elemi logika azt követeli meg, hogy az államigazgatási irányítású vállalatoknál az esetleges társasággá való átalakulásról az alapító szerv döntsön, és a részvények az állami vagyonkezelő szervezethez tartozzanak, hiszen az állam központi szervezete a tulajdonosi jogokat eddig is magánál tartotta. Ezért Gágyor Pál képviselő úr javaslatát most nem tudom elfogadni, de az is az új vállalati törvénynél lényeges szempont lesz, és akkor visszatérünk rá. A vállalati tanáccsal rendelkező és a közgyüléses vállalatoknál viszont az esetleges társasággá való átalakulás a vállalati önkormányzat, az önigazgatás önkéntes döntésén alapuljon, hiszen a tulajdonosi rész-jogosítványokat az állam törvényben évekkel ezelőtt — mondom évekkel ezelőtt — e vállalatokra már ráruházta. A törvény előkészítése során azonban megjelent egy olyan álláspont, amely alapvetően ellentétes az átalakulási törvénynek az önkormányzó, önigazgató állami vállalatok tekintetében felállított koncepciójával. Ennek az általunk elvetett, szerintem alapvetően hibás koncepciónak lényege kicsit leegyszerűsítve a következő: a vállalati tanácsot és általában az önkormányzati önigazgatást az állami szektorban fel kell számolni. Az állami vállalatok túlnyomó többségét kényszeríteni kell a részvénytársaságokká való átalakulásra. Az átalakulást felülről kell vezényelni egy felállítandó központi vagyonalap által, amely az átalakuló állami vállalatok valamennyi részvényét megszerzi és azzal korlátlanul rendelkezik. Ezt a felfogást, amely az állami vállalatok közhatalmi kényszerrel való, teszem idézőjelbe „visszaállamosítását", tehát valóban a társadalmi vita nélküli radikális tulajdonreformot, a fennálló helyzet átfogó megváltoztatását jelentené a vállalatok terhére, a jogalkotás elutasította. A Minisztertanács az igazságügyi kormányzat álláspontját fogadta el, ismerve és kellően mérlegelve