Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4233 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4234 Tudom, a régi mondás, hogy az igazság és a politika nem egy kategória. De hiszem, hogy egymás nélkül sem létezhetnek, ezért mint politikust, az igazságérzetem is szólásra késztet. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mint annyiszor, így most is vajon valós döntési helyzet előtt állunk-e, vagy csak az a feladat, hogy utólag szentesítsünk egy a valóságban már eldöntött kérdést? Etikai, és persze jogi kérdés is, hogy mi lehet a parlament szerepe egy olyan döntésben, amelyben előzetes elkötelezettség utólagos törvényesítése a feladatunk, még akkor is, ha az előzetes megállapodás mégoly jó és nemes célokat is szolgál, mint jelen esetben például a kormány — SZOT legutóbbi megállapodása. A már említett bizottsági ülésen kiderült, hogy a kormány—SZOT legutóbbi megállapodásának pénzügyi fedezete a jelenleg előttünk fekvő törvénymódosításában fog realizálódni. A költségvetés bizonyos mértékig ugyanis már elkötelezte magát a vitathatatlanul jogos szakszervezeti követelések mellett, miközben döntés csak akkor fog születni, ha e vita után a tisztelt ház a törvénymódosítást elfogadja. Tehát meggyőződtem arról, hogy jobb ha ezt most elfogadjuk, a tanulságot pedig ki-ki vonja le magának. Mert mi van, ha mondjuk nem fogadjuk el, mert a pakliban ez a lehetőség is benne van? Akkor hogyan korrigálja a kormány a tervezés alapvető hibáit mutató aláés fölétervezést az egyes költségvetési tételeknél? Vagy, mint adott esetünkben uram bocsa' mi lesz az előre publikált és a közvélemény által is olyan jól fogadott kormány-SZOT megállapodással? Erre az esetre ebben a házban előző pénzügyminiszterünktől hangzott el már megoldás, miszerint majd úgy is kitalálunk valamit. Ez is lehet egyfajta megoldás, ha azonban egy hajóban hajózunk — és én úgy gondolom ez így van —, akkor ennek a ténynek a szavakon kívül a cselekedetekben is meg kellene nyilvánulnia. Talán nem kell bizonyítanom, hogy nekem ezzel a hangosan gondolkodással igazán nem az volt a célom, hogy a már amúgy is érdektagolt parlamentet újabb tagozódásra késztessem, mert ez a tagozódás talán lehet hogy szűkítené az egyre szaporodó parlamenti szektorok számát, mondjuk esetleg kormánypárti, vagy csak szakszervezeti-párti és egyéb kategóriákra.Én hiszem, hogy valamennyiünknek társadalompártinak kellene lennünk. A ma már láthatóan elveszett bizalomért lépésről lépésre valamennyiünkek újra és újra meg kell küzdeni. Ezért úgy gondolom, hogy a bizalomerősítő intézkedések nemcsak a külpolitikában és a retorikában fontosak, legalább olyan fontos, hogy ezek a mindennapok munkamódszerévé is váljanak. Azt hiszem, már régen itt az ideje, hogy a beidegződéseket levetkőzzük és a családi döntéseknél az időközben felnőtté vált gyereket is egyenrangú családtagként kezeljük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps) ELNÖK: Köszönöm Tóth Attiláné képviselőtársunk felszólalását. Kovács András képviselő következik, Heves megye 10. választókerület. KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban nem tudok, nem is akarok további tanácsokat adni a kormánynak, pedig úgy gondolom nagy szüksége lenne rá a csomagterv további alakításához. Ez a szükség abból is látszik, amilyen gyorsasággal az 1989-es költségvetési törvény szanálási javaslata a képviselők kezébe került, és méginkább abból, hogy az ülésszak kezdete előtti napra kellett halasztani a tárgyalást a terv- és költségvetési bizottságban azért, hogy további 10 milliárd forint deficit csökkenést lehessen elérni. Az intézkedések halaszthatatlanságára azonban legjellemzőbb, hog a további 10 milliárdból 5-re biankót kért a kormány, mert egyszerűen nem volt ideje kitölteni ezt az összeget ésszerű intézkedéssekkel. Úgy gondolom, hogy erre a gyors intézkedésre a Nemzetközi Valutaalap ultimátuma adott okot. Én hétfőn választópolgáraim körében kaptam egy olyan kérdést, hogy vajon enélkül az ultimátum nélkül a kormány megtette-e volna ezeket a lépéseket. Meggyőződésem szerint, úgy válaszoltam, hogy minden bizonnnyal sokkal kisebb mértékben. Ennek pedig az az oka, hogy nemcsak ez a feltétele a külföldi fizetőképességünk megőrzésének. Itt a parlamentben kevesebb hangsúlyt kapott — bár elhangzott —, hogy a folyó fizetési mérlegünk hiánya is feltétele a hitelképesség megőrzésének, és ez ha jól emlékszem, pillanatnyilag 450 millió dollárban van meghatározva. A dolgok jelenlegi állása szerint az év végére extrapolálható összeg ha nem változtatunk, megközelítheti az egy milliárd dollárt. Ennek a két feltételnek a teljesítése rendkívül nehéz, majdnem hogy lehetetlen, mert egymással ellentétben hatnak még akkor is, hogy ha a kormány csomagterve a költségvetés hiányának csökkentésére szerény vállalkozás- és exportélénkítő intézkedéseket is tartalmaz. De vajon van-e lehetőségünk a kilábalásra? Azt mondják a politikusok, politológusok és történészek, hogy soha ilyen kedvező helyzet ebben az országban nem volt a felemelkedésre mint most, hiszen olyan kiváló a nemzetközi helyzet és a hazai viszonyok konstellációja, amit nem szabad elmulasztani. A recept is rendelkedésre áll. Ez a recept azonban olyan orvosságokat tartalmaz, amelyeknek nagyon kemény a mellékhatása is. Úgy tűnik, hogy ezeknek a mellékhatásoknak a vállalalására a kormány eddig nem érzett elég bátorságot. Talán valamilyen befolyásoltatás kapcsán is. Nem akarom, itt felsorolni azokat az intézkedéseket — hiszen itt megtették azt előtten sokan — amelyek rendkívül keményen érintik a gazdaságot, és nem is egyformán az ország egyes területeit. Gondolok itt a szocialista export-támogatások csökkentésére a tartósan veszteséges vállalatok támogatásának csökkentésére. De úgy gondolom, hogy nem szabad egy olyan árumennyiséget, egy limit fölötti árumennyiséget szocialista irányba kihelyeznünk, amely még ráadásul elég nagy mennyiségű tőkés importot is tartalmaz, azt nem is kevés költségvetési milliárdokkal támogatjuk. Azt azonban el kell mondanom, hogy ezek az intézkedések érzékenyen érintik személy szerint is képviselőtársaimat. A választókerületükben, a kisebb közösségeikben is, és személy szerint is. Nem tudom, hogy a jelenlegi bizalmi válságban hogyan várható el, hogy ezek ellen az érdekek ellen szavazzanak a képviselők a