Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4199 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4200 gyében — törvénybefoglalt, elkülönített gazdálkodásával? Igaz, hogy amikor a járulékok jelentős emelésére sor került, senki nem ígérte az ellátások színvonalának egyidejű emelését! De ha a számítások beigazolódnak, s a társadalombiztosítás valóban 20 milliárd feletti szufficittel zár, nem kötelességünk-e a többletbevétel egy részét akárcsak a reformfolyamatba vetett bizalom erősítésére, de nem kevésbé a veszélyes feszültségforrást képező szociális problémák enyhítése céljából nyugdíj- és családipótlékemelésre felhasználni? Azt örömmel vettem, hogy a pénzügyminiszter által előterjesztett módosított javaslatban már nem szerepel egészségügyi feladat társadalombiztosítás alapú finanszírozása, mivel az csak akkor helyénvaló, ha egyidejűleg a nem járulék-függő szociális ellátások fedezetéül a költségvetés szolgál. Ugyancsak — legalábbis relatíve —pozitív lépésnektekintem, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem szűkül a tanácsok kerete. Egyben kérem, hogy ez a megítélés az év hátralévő részében sem változzék. Sőt amint erre lehetőségünk lesz, e területre még adni kell, hiszen köztudott, hogy a tanácsok jelenlegi pénzügyi feltételei nemcsak felújítási, karbantartási, de intézmény-működtetési feladataik ellátására sem elégségesek már. Hogy csak egy példát említsek: a kórházak 8 százalékos dologi automatizmusa nem képes ellentételezni az áremeléseket, így az kényszerűen csak más területek— műszerezettség, szakmai programok—rovására történhet, tehát óhatatlanul az ellátás színvonalánakvisszaesésével jár, aminek következményeit nem kívánom részletezni. Ilyen körülmények között a tanácsoktól történő elvonást én egyfajta hazárdírozásnak értékelném. Itt nem tudok kihagyni — kontrasztként — egy összevetést az APEH-el. Az anyag kidolgozói ugyanis egyáltalán nem voltak keményszívűek az adóhivatal újabb 850 millió forintos támogatásigényének elbírálásánál! A módosított csomagterv 26. §-a bizottsági szintű egyeztetéssel arra kötelezi a Minisztertanácsot, hogy további 5 milliárd forint kihatású intézkedéscsomagot dolgozzon ki. Ehhez szeretnék én is két javaslattal élni, amelyet rövid indoklással a kormány és képviselőtársaim szíves mérlegelésébe ajánlok. Első: a védelem és egyéb fegyveres testületek keretének további csökkentése 3 milliárd forinttal. Az anyag utal rá, szóban is elhangzott, hogy erre csak a védelem teljes strukturális átalakítása esetén van mód, ami bizonyára nem egyszerű dolog, feltehetően külpolitikai egyeztetést is igényel, s néhány keserves, az ágazaton túlgyűrűző foglalkoztatáspolitikai konzekvenciával is jár. Ezzel együtt általam hozzáférhető adatok alapján — úgy vélem: ha igazán akarjuk, nemcsak atávolabbi jövőben valósítható meg! (Csak zárójelben jegyzem meg én is, hiszen költségvetési nagyságrendjében részletkérdés csupán—mégha a lakossági fórumokon sokkal hangsúlyosabban szerepel is —, hogy korábban már volt szó, éppen belügyminiszterünk tolmácsolásában, a munkásőrség átszervezéséről. Tudom, hogy történtek már lépések, de úgy vélem, ezek sem szervezetileg, sema 15 százalékos előirányzott csökkentést illetően nem tekinthetők véglegesnek.) Második javaslatom — erősítve a hasonló tartalommal előttem szólókat — a SZOT és a társadalmi szervezetek kiadási kereteinektovábbi 1 milliárd forinttal való csökkentése. Indoklás: a szakszervezetek intézményhálózatának és apparátusának „karcsúsítása" megítélésem szerint nemcsak a költségigényt csökkenti, de a hatékonyságot is növelni fogja. Ami pedig a többi társadalmi szervezetet illeti — ellentétben Dudla képviselőtársammal —, úgy vélem, a többpártrendszer küszöbén aktuális megfontolni, hogy egy ilyen feszítő gondokkal küszködő költségvetéstől elvárható-e a szaporodó pártok támogatása akár csak a választási eredmények arányában is? Úgy hiszem, afelé kell tartanunk, hogy működésüket —természetesen az MSZMP-t is beleértve — alapvetően a befolyó tagdíjak fedezzék! (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Végezetül egyetlen záró gondolatsort engedjenek meg csupán, amelynek megfogalmazására engem is a gombamód szaporodó pártok és politikai szervezetek között dúló, de az MSZMP-t is jellemző hatalmi harcok miatti aggodalom késztet. Félreértés ne essék: szükségesnektartom a sorok rendezését, a helytelen nézetektől és irányzatoktól való megtisztulást, de vigyázzunk: jelen helyzetünkben bármely irányú bizalmatlanság szítása veszélyes mutatvány! S bár a világot végsősoron a vele való elégedetlenség viszi előre, a kritika nem lehet öncél, nem elég csupán valami ellen irányulnia, hanemaz kell, hogy a javítás szándéka, a segíteni akarás hassa át. Ezzel szemben — meglehetősen széles körben — szinte divattá vált a vezetés, sőt minden hivatalos megnyilvánulás kétkedéssel vegyes bírálata, amely legfeljebb a felgyülemlett indulatok levezetését szolgálhatja —, az előrehaladást aligha. S ne feledjük: a kedvező külpolitikai körülmények nagyon fontosak, de céljaink megvalósításában első helyen önmagunkra kell támaszkodnunk. Ezért a tenni kész, progresszív belső erők összefogása, azonos irányú fellépése elengedhetetlen. A békés alkotó munkához kiegyensúlyozott politikai légkörre van szükség. Ha ebben sikerül széles alapokon nyugvó konszenzust teremteni, akkor bármily felhős is ahaza ege, hiszem, hogy Kossuthot idézve :,, Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg." Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK:Szóra következik dr. Vona Ferenc képviselőtársunk, Pest megye 16-os számú választókerületéből. Dr. VONA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A decemberi ülésszakon rossznak neveztem a költségvetést és azt javasoltam: ne fogadjuk el, de azért szavazzuk meg. Kényszerű játék volt ez a szavakkal, így gondoltam kifejezni azt a paradox helyzetet, amibe az országgyűlésbelekerült. Mostanra bebizonyosodott, amit akkor is tudnunk kellett volna: hiába dugjuk homokba a fejünket, az idő szele elfújja a homokot. így még az illúziója sem marad meg annak, hogy nem látjuk a közelgő veszélyt. Elfogadtunk egy rossz, életidegen költségvetést és most — itt az újabb keserű pohár. Fogadjunk el egy még rosszabbat! Mi ilyenkor a tisztességes képviselői magatartás tulajdonképpen? Szókratész megtehette volna, hogy nem issza ki a keserű poharat, de attól még a hala-