Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4195 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4196 lombiztosításnak és segítse elő, hogy a társadalombizto­sítás önálló pénzügyi gazdálkodást megteremthesse. Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy minél hamarabb kidolgozásra kerüljön a valós kibonta­kozás esélyeit nyújtó össznemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitikai kormányprogram. Ez a program ne csak a költségvetés napi gondjait, hanem a társadalmi kibontakozás széles körű reális céljait is fogalmazza meg. Kérem a kormány elnökét egyetértve a terv- és költségvetési bizottság javaslatával, hogy a szeptemberi Országgyűlésen beterjesztésre kerülő hároméves gaz­daságiprogramot vitassa meg a társadalom, kérje ki va­lamennyi párt- és érdekvédelmi szerv véleményét és a vita figyelembevételével olyan gazdasági program ke­rüljön az Országgyűlés elé, amely létrehozhat egy társa­dalmi közmegegyezést és visszaállítja a bizalmat a la­kosság és a kormány között. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólal Elek József képviselőtársunk Borsod-Abaúj-Zemplén 13. választókerületéből. ELEKJÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! 1988. decem­ber 20-án dr. Villány i Miklós pénzügyminiszter expozé­jában elhangzott egy kijelentés, mely szerint az 1989. évi költségvetés előirányzatait nem lehet megkövesedett számokként kezelni. Kijelentésebevált, mert nemhogy megkövesedtek volna a számok, mégcsak meg sem po­rosodhattak, mert 3—4 hónap elteltével bebizonyoso­dott, hogy atervezés nem vok megalapozott, ezért gyor­san pénzügyi mentőtervet kellett készíteni, mely most előttünk van. Felvetődött bennem a gondolat, hogy gazdaságunk és gazdálkodásunkolyan gyengécske, hogy éves tervet már nem is lehet rá készíteni, de az is felvetődött, hogy a ter­vezők kinek készítették, laikusoknak, hozzá nem értő embereknek, vagy kinek a megbízásából, hogy nem ért meg egy évet. Bármelyik értelmet hagytam meg magamban, ez arra enged következtetni, hogy nem meggyőződéssel és fele­lősséggel készítették a tervszámokat. Úgy gondolom, a megszokott tervezési módszerekkel fel kellhagyni, mert a jelenlegi rossz tervezés eredménytelensége ma már nem magyarázható romló világpiaci árakkal és helyzet­tel, sokkal inkább a belső gazdálkodási gyengeséggel és az erre készített bizonytalan tervezéssel. A felelősség a tervezésben nagyon fontos tényező. Ha hibás alapokon és félre informáltságon alapul a népgaz­daság tervezése, annak csak egy évközbeni korrigálás lehet az eredménye, de akkor hol van itt a tudományos megalapozottság, a végrehajthatóság, a szavahihetőség, az ország lakosságának a megnyerése a végrehajtáshoz? Az én munkahelyemen a selejtet gyártó dolgozót meg­büntetik, főleg pénzre. Úgy gondolom, másokkal szem­ben sem volna eredménytelen ez az eljárás, hátha ettől is nőne az államháztartás pénztárcája. Engedjenek még egy gondolatot a tervezésről. Engem, mint egyszerű hengerész képviselőt a terv- és pénzügyi szakemberek félrevezethetnek számözönnel. Dehogyan lehetséges ez a szakemberekkel, a Miniszter­tanáccsal, s a szaktárcákkal szemben, de az is lehet, hogy együtt? Az a kérésem a miniszterelnök úrhoz, hogy hasonló rossz tervezetet ne engedjen meg a tárcáknak, már a Mi­nisztertanács ülésén ne menjen tovább a rossz tervezés, mert ezáltal a kevés bizalmat is elveszítjük közösen, ami jelenleg még megvan. Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi csomagtervnek is megvannak a bizonyta­lanságipontjai, legfőképp, ha nem sikerül az intézkedé­si tervek alapján elérni a 30 milliárd forintos eredményt. Ennek kiküszöbölésére elegendő lesz-e az 5—10 milli­árdos tartalékcsomagterv és elkészítése, ennek megva­lósítása és ezt honnan kívánják elvonni? Úgy gondolom, a végrehajtás ellenőrzését szigorúan kell venni minden felhasználási területen. Az elmúlt évek pénzügyi hely­zetének elemzésénél és a mostani csomagtervben is sze­repel, hogy a tervezettnél több ilyen áramlott ki, mely mögött nincs minden esetben megfelelő többlet érték­termelés. Felvetődik a kérdés, hol, mely ágazatban, netán me­lyik vállalatnál tett-e megfelelő felelősségrevonást, vagy a főhatóságoknál ki ezért a felelős? Az Állami Bér­es Munkaügyi Hivatal netán? Mi az ő feladata? És miért nem ellenőrzik ezelmekafolyamatoknaka kimenetelét? Vagy ne talántán úgy gondolkoznak, ha az árak elmen­tek, ezzel elmehetnek valamelyest a bérek is? Tisztelt Országgyűlés! A csomagterv foglalkozik az árakkal is; úgy vélem, ma ellenőrizhetetlenebbek, mint korábban voltak. En­nek részleteit nem kívánom elemezni, inkább a külön­böző rétegekre tett hatást ismertetném, melyről válasz­tóim győztek meg. A legfiatalabbak, a gyermekek helyzete annyiban reményt keltő, hogy minden rendes szülő a gyermeke egészséges felnevelését tartja legfon­tosabbnak, ennek érdekében képes saját magát túlhaj­szolni és úgy gazdálkodni szűkös anyagi lehetőségével, hogy gyermeke legalább ebben a korban ne érezze sze­génységüket. Legrosszabb a helyzete a most munkába állóknak és a lakásra váróknak. Térségünkben az utóbbi években munkahelyek szűnnek meg, erre a miniszteri megbízott nagyon hamar tervet dolgozott ki, és el is fogadták. De az új munkahely teremtésére kijelölt miniszteri megbí­zott 8 hónapos tevékenysége egyetlen egy munkahelyet sem hozott eddig létre. Miért az Országos Tervhivatal­ból irányítják ezt az átalakulást, a munkahelyteremtést? Térségünkben nő a munkanélküliek száma, s ezáltal romlik a közrend, mind több a lopás, az erőszakos bűn­cselekmény, több a betörés. Értse meg kormányunk, hogy Ózd és térsége, népe segítségért kiált, mert dolgoz­ni és termelni akar ott, ahol letelepedett és, ahol otthona van, ott akar megélni és ott akarja kivenni részét a kor­mányprogram megvalósításából. Nagyon kérem választóim nevében a kormányt, hogy gyors és konkrét segítséget adjon a térségnek legalább ahhoz a kezdeményezéshez, amely már elkezdődött, de ne ígéret maradjon a foglalkoztatási gond megoldása. Úgy vélem, az elhagyott térség lakóival együtt, gon­dolok itt Borsod egyrészére, de Szabolcs és más me­gyék hasonló részeire is, mi is részei vagyunk ennek a hazának, s a figyelmesség, a segítség nekünk is jár. Az eddig elmondottak nem hagynak kétséget afelől, hogy térségünk nyugdíjasainak sem rózsás az élete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom