Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-50
4191 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4192 szót mondott ki, ami kötelezővé teszi számomra ezt a kérdést. Azt kérem, a Magyar Szocialista Munkáspárt adja át oktatási intézményeinek épületeit a kulturális kormányzatnak. Iskolahiányon, kulturális nyomoron segít vele. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Felszólal Füló Pál képviselőtársunk, Budapest, 8. számú választókerület. FILLÓ PÁL: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A negyedév elteltével már tarthatatlanná vált a tavaly kemény, vérverítékes parlamenti vitában kiizzadt 89-es költségvetésünk. Természetes, hogy ez sok kérdést vet felbennemis, és gondolom, képviselőtársaimban is. Hiszen kérdés lehet az, mi az oka annak, hogy a vállalati befizetések vonatkozásában 24 milliárd forintos csökkenés tapasztalható a jelen csomagtervben a tervezetthez képest. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy milyen színvonalon áll akkor a kormányzati tervezőmunka, ha ilyen rövid időre sem képes előretekinteni. Vagy talán ez az egész bizonyítéka annak, hogy a kormány gazdaságpolitikája, már amennyiben ez annak nevezhető, a feszültségek enyhítése helyett azok súlyosbítását hozza. E válságelhárító csomagterv mögött továbbra sem látoma felületi kezelésen túlmutató perspektivikus gazdaságpolitikát. A gazdaságélénkítésre, -serkentésre a kiadások 0.4 százalékát irányoazták elő. Tudom, hogy ez több, mint a semmi, de kérdezem én, hogy milyen nagyságrend ez a többi kiadásokhoz képest? Milyen lendület várható ettől? Persze tudom, ennyi a mozgástér, ennyi jut, ennyit lehet elkölteni. De ugyanakkor felmerül az a kérdés is, amit itt előttem már Tomsits Erika képviselőtársamis megfogalmazott, hogy mikor öntünk végre teljesen tiszta vizet abba abizonyos pohárba? Hiszen az országban szóbeszéd tárgya az, hogy a nemzetközi pénzintézetek milyen feltételekhez kötik a hitelek folyósítását. Én úgy tudom, ebben a házban még erről nem sok szó hangzott el. Arról semhallotunk még és az sem került a képviselők asztalára, hogy konkrétan az elmúlt években felvett dollár-milliárdok hova kerültek. Meggyőződésem, hogy csak az ország életét befolyásoló valamennyi okot feltárva, részletesen elemezve lehetséges kidolgozni egy valódi, hosszú távú gazdaságpolitikát. Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnökünk expozéjában is elhangzott ennek a csomagtervnek a lakosságkímélőjellege. Megmondom őszintén, én ebben nem hiszek. Ebben a piac nélküli, kontroli-mentes belső piacon a terhek rövid idő alatt a végső fogyasztókra hárulnak. Komoly gondot jelent szerintem külkereskedelmünk is. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy abban a pillanatban, ha bármelyik belső termelőnk valamilyen termékcsoporton belül árat emel, a következő lépésben abban versengenek kereskedőink, hogy milyen rövid idő alatt lehet az importtermékek árát ugyanolyan szintre emelni, mint ahogy azt a belső termelők tettek. így természetes, hogy a lakosságnak nincsen választási lehetősége, és az inflációs hatások komolyan érik. Itt az inflációnál szeretnék egy pillanatra megállni. Sok vonatkozásban pozitívnak ítélem meg a kormány—SZOT találkozó eredményeit. Egyetlen egy problémám van, kedves képviselőtársaim, és ez a családi pótlék. Gondoljunk bele, egy kétgyermekes család esetében, szakemberek mondják, nem én, az inflációs hatás lényegesen az átlag fölött van, 20—20.5 százalékra tehető e családok vonatkozásában. Arról nem akarok sokat beszélni, hogy a gazdálkodó szférában egyre kevésbé veszik figyelembe a dolgozók szociális helyzetét, — amellyel egyébként én egyetértek, hiszen ez nem a vállalatok dolga. Úgyhogy ha a szociális védőhálót, amit miniszterelnökünk is oly sokszor emlegetett, igazán komolyan akarjuk venni, akkor véleményem szerint rövid időn belül indokolt kell, hogy legyen, hogy a két- és többgyermekes családok vonatkozásában is legalább még száz forinttal emeljék meg a családi pótlékot. S még mielőtt Békési László pénzügyminiszterünk engem is besorolna a pénzügyi terrort ostorozó és a kormányzatot bűvészmutatványokra kényszerítő képviselőkközé, szeretnéknéhányjavaslatottenniamegoldások módjára is. Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy országunkban az egyik nagy átok a bürokrácia. Örülök annak, hogy itt a csomagtervben e tekintetben pozitív vonásokat is találhattam. De ugyanakkor javasolnám a kormányzatnak, vizsgálja felül az állami ingatlankezelés területén tapasztalható óriási pocsékolásokat. Ez nagyvárosainkban a lakosság állandó haragját váltja ki, ezen a területen mindenképpen lépni kellene. El kell, hogy mondjam azt is, hogy hiába változott véleményem szerint a kormány személyi összetétele pozitív irányban, az apparátusokban ugyanazok a személyek tartják kezű kben a hatalmi csomópontokat, akik alkalomadtán öt-tíz, vagy húsz éve is ezt teszik. Sürgős fiatalításra, új arcokra és koncepciókra lenne szükség az államapparátusban és a vezetés minden szintjén. Javaslom, hogy a kormányzat dolgozzon ki egy ésszerű takarékosságiprogramot. Ennek lényegét nem a bevételek növelésében, hanem a társadalmi közhangulat és közérzet javításában látnám. Rendkívül irritálja a közvéleményt, amikor már évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult elvtársak a mai napig állami kocsival járnak, a hétvégi telkek előtt nyakkendős sofőrök várják az ott víkendező vezetők hazatérését . Ma a veszteséges vállalatok vezetői százezres nagyságrendű prémiumokat kapának, s utána kiemelten magas nyugdíjba vonulnak, érdemeik elismerése mellett. Ma a vállalatvezetők azért utaznak Japánba, hogy két darab személyi számítógépet vásároljanak a vállalat részére. És ezeket a példákat tovább sorolhatnám. Nem teszem, de meggyőződésem, ha társadalmi közmegegyezést akarunk, egyszer és mindenkorra föl kell számolni azokat a jogtalan előnyöket, amelyek mindennap irritálják közvéleményünket. Ugyanakkor viszont fizessük meg a jó szakembereket. Tanítsuk meg vezetőinket autót vezetni, s az sem lenne baj, ha ez az autó véletlenül a sajátjuk lenne. (Elszórt taps a teremben. ) Keressük meg a költségkímélő megoldásokat , tegyük érdekeltté benne az érintetteket. Persze mondhatják kedves képviselőtársaim ezek kis ügyek, ezek érdemben nem befolyásolják a költségvetést. De
