Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3977 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3978 tokról szóló törvény, továbbá a szövetkezeti törvény módosítása — szorosan összefügg egymással. Az utóbbi tehát, a másik két törvény módosítása az első törvényjavaslaton alapul. Mindezekre tekintettel az előterjesztővel egyetértésben javaslom, hogy a három napirendet együttesen tárgyaljuk. Ez azonban szavazást igényel. Aki a javaslattal egyetért, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm, látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 3 tartózkodással az együttes tárgyalással egyetért. ELNÖK: Átadom a szót dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszternek: Dr. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából beterjesztem a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslatot és ehhez kapcsolódóan az állami vállalati és a szövetkezeti törvény módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Elsődleges e csomagból természetesen az átalakulási törvény. A másik két törvényt alapvetően az átalakulási törvény miatt módosítottuk, amellett néhány kisebb ellentmondást is kiküszöböltünk a jogszabályokból. Feltehető a kérdés: miért nem terjesztünk terjesen új állami vállalati, illetőleg szövetkezeti törvényt az Országgyűlés elé. Tisztelt Országgyűlés! Ennek még nem jött el az ideje. Mai átmeneti körülményeink között ez valóban megengedhetetlen beavatkozást jelentene a tulajdonviszonyokba. Uj vállalati és szövetkezeti törvényt akkor alkothatunk ha a tulajdonra vonatkozó közgazdasági, politikai koncepció kiérlelődése után az alkotmány a tulajdonformákat újra szabályozza. Ugy gondolom, hogy az új vállalati és szövetkezeti törvény körülbelül másfél év múlva, 1991. január elsejével léphet hatályba. A most beterjesztett törvénycsomag legjelentősebb eleme az átalakulási törvény, amely szabályozza az egyik gazdasági-társasági formából a másikba való átmenetet, az állami vállalatok és a szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulását. Az átalakulás jogi értelemben azt jelenti, hogy a meglevő szervezetet nem kell megszüntetni egy új szervezet alapításához, a régi szervezet vagyonát nem kell szétosztani, az átalakulás következtében nem kell adót és illetéket fizetni, nem kell betartani az alapítás valamennyi, a már létező szervezeteknél kétségtelenül bürokratikusán ható részletszabályt, hanem gyorsan és olcsón lehet átmenni az egyik szervezeti formából a másikba. A szervezeti formaváltás szabályai a jelenlegi magyar jogból hiányoznak és ez nagyon sok kellemetlenséget és többletterhet okoz a gazdálkodóknak. Szeretném éppen ezért hangsúlyozni, hogy az átalakulási törvény jogi értelemben valóban technikai joszabály, amely a szervezeti formaváltás szükségképpen igen bonyolult módszertanát rendezi. Eddig ilyen értelemben vett átalakulás egyáltalán nem volt és nem is lehetett. A tömegkommunikációban gyakran ecsetelt eddigi átalakulási anomáliák, tehát nem róhatók e törvény terhére, sőt ez a törvény arra hivatott, hogy állami vállalatok körében is csökkentse a visszaéléseket, az eddigi zavaros, kvázi átalakulásokat. Tisztelt Országgyűlés! Az átalakulási törvény annak a törvénysorozatnak nagyon lényeges eleme, amely a piacgazdaság szervezeti infrastruktúrának jogszabályi kiépítését célozza. Ennek alapja az elmúlt év októberében elfogadott társasági törvény, ez folytatódott decemberben a külföldiek befektetéseiről szóló törvénnyel, most következik az átalakulási törvény és végül befejeződik ez a törvényhozás ez év őszén az értékpapír-kibocsátási és értékpapírpiac felügyeleti törvénnyel. E törvények nélkül a piacgazdasági rendszer működése lehetetlen lenne. Az átalakulási törvény az országgyűlés által egyhangúan jóváhagyott társasági törvény szerves kiegészítője, s azt a tipikus szituációt szabályozza, amelyben a vállalatok és magánszemélyek, külföldiek és belföldiek új társaságokat alapítanak. Az átalakulási törvény tehát nem terjed ki olyan esetekre, amikor a gazdálkodó szervezetek vagyonuk egy részét társaságokba viszik be, új vállalatokat, társaságokat hoznak létre, hiszen ez a társasági törvény normális hatókörébe tartozik. Az átalakulási törvény így mégegyszer hangsúlyozom, arra a kivételes esetre vonatkozik, amikor az egész állami vállalat, illetőleg szövetkezet alakul át társasági törvényben meghatározott, valamilyen szervezeti formává. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdálkodó szervezetek teljes átalakulása kivételes eset. Az elmúlt hetek hangulatát érzékelve az a benyomás keletkezhet, mintha az átalakulási törvények nyomán minden vállalatnak és szövetkezetnek azonnal át kellene alakulnia. Ez tévedés. Átalakulási kampányra, átalakulási kényszerre nincs szükség. A kormány nem átalakítási, hanem átalakulási, az önkéntes átalakulást lehetővé tevő törvényt terjeszt az Országgyűlés elé. Nem a teljes átalakulás lesz tipikus a gazdasági életben, hanem az új társaságok, vállalkozások alapítása. Az átalakulási törvényre azonban szükség van, enélkül a társasági jog nem terjes, s a jog a szervezeti formaváltást nem szabályozza, akadályozza a gazdaság mobilitását. Csak egy példát. Ha nincs átalakulási törvény, a pénzhiánnyal küzdő gazdálkodó szervezeteknek betétjük 30 százalékát pénzben kellene a társaságba bevinni. Erre a szabályra azonban a már működő vállalatok esetében nincs szükség. Ezért az átalakulási törvényben feloldjuk ezt az előírást. Ha tehát nincs átalakulási törvény, úgy a vállalkozók jelentős többletteherrel számolhatnak. A liberális társasági törvény most egy liberális átalakulási törvénnyel kiegészülve még teljesebbé, még hatékonyabbá válhat. Tisztelt Országgyűlés! Az átalakulási törvényt két jelentős kifogás érte, nem itt a parlamentben, hiszen az eddigi bizottsági és képviselőcsoporti üléseken széles körű volt az egyet-