Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
3979 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3980 értés, hanem a parlamenten kívül. Mégis arra kényszerülök, hogy ezekre a kifogásokra itt térjek ki, hiszen hatásuk nyilvánvalóan az ülésteremben is érezhető, másrészt a társadalomban is felkeltették az érdeklődést, választ kell tehát adnom. Az egyik kifogás az, hogy titokban a társadalom kizárásával készítettük elő a törvényeket. A másik, hogy valamifajta uralmi pozíciók átmentésére törekedve, a képviselőket megtévesztve, ezzel a törvénnyel megvalósítunk egy reakciós tulajdonreformot. Az utóbbi esetben abból következően, hogy milyen oldalról hangzik el a kifogás. Vagy a bürokratikus állami tulajdont erősítjük e kifogások egyik része szerint, jobb esetben a gazdálkodásra képtelen menedzserek tulajdonát, vagy szétszórjuk az állami tulajdont, a másik oldalról jött vélemények szerint. Hogy egyszerre két ilyen ellentétes kifogás érheti ezt a törvényjavaslatot, máris jelzi, hogy csak kiragadott elemekre épülhet mind a kettő. Mindeme kifogások azonban rendkívül súlyos megállapítások a kormánnyal, és különösen az igazságügyi kormányzattal szemben. Előrejelzett véleményem szerint - és erről megkísérlem önöket meggyőzni — e vádak megalapozatlanok. Teljes egészében nem felelnek meg a valóságnak. Először a törvény előkészítésének menetéről néhány szót. Az átalakulási törvényt ugyanaz a széles szakmai közvéleményt képviselő munkacsoport készítette elő, mint a társasági törvényt. Az átalakulási törvény elveivel a képviselők már a társasági törvény vitájában megismerkedhettek, hiszen eredetileg a társasági törvény hatályba lépésével együtt kívántuk volna életbeléptetni. Éppen a közgazdasági szakértők, gazdaságpolitikusok kérésére halasztottuk fél évig, hogy a vagyonértékeléssel és a vagyonkezeléssel kapcsolatos nyitott kérdések jobban megérjenek. Tovább azonban nem várhatunk. Az átalakulási törvény alapvető elveit a Heti Világgazdaság már az év elején, a társasági törvénnyel foglalkozó számában közzétette. Később konkrét jogszabály- szövegrészletek is olvashatók voltak ebben a folyóiratban, bizonyítva, hogy a különböző készültségi fokú tervezeteket sem titkoltuk. A Figyelő című lapban és más folyóiratokban szinte hetente jelentek meg cikkek, érzékeltetve, hogy a szakmai közvélemény mindvégig teljesen tisztában volt a törvényre vonatkozó elképzelésekkel. Mindenkinek adtunk törvénytervezetet, aki érdeklődött, szívesen vettünk részt vitákon, különböző konzultációkon, és ezekre valóban igen nagy számban került sor. A törvény alapelveit március-áprilisban a parlament négy gazdasági jellegű bizottsága nyilvános ülésen megtárgyalta. Széles körű vitákat szervezett a Gazdasági Kamara, a TOT, az OKISZ és a SZÖVOSZ, ahol a gazdasági élet legkülönbözőbb képviselői mondták el véleményüket. Legteljesebb mértékben bevontuk a munkába az országos szövetségek szakértőit, és észrevételeik túlnyomó részét beépítettük a tervezetbe. Messzemenően mód volt a tudományos élet képviselőinek is a vélemény-nyilvánításra, mégpedig nemcsak a jogászoknak, hanem a közgazdászoknak is, így megtárgyalta az anyagot a Közgazdasági Társaság, kétszer is volt róla vita a Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetében. Meggyőződésem tehát, hogy az előkészítés nagyon megalapozottan, nyilvánosan és demokratikusan történt. Úgynevezett társadalmi vitát valóban nem szerveztünk a törvényről, és szövegét a napilapokban sem tettük közzé. Erre egyébként nem került sor annak idején a társasági törvény esetében sem, és a jövőben sem követjük ezt a gyakorlatot a nagy szakmai bonyolultsági fokú gazdasági jogi törvények esetében. Ez ugyanis áldemokrácia lenne. Az átalakulási törvény megértése jelentős szakmai tudást igényel, zömmel jogi technika, ennek nincs széles körben társadalmilag érezhető politikai jelentősége. A tömegkommunikációban megjelent megállapítások miatt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy áprilisban, még mielőtt a Minisztertanács döntést hozott volna e törvényjavaslatok országgyűlés elé terjesztéséről, megküldtük a tervezeteket az ellenzéki kerekasztalt képviselő Független Jogász Fórum vezetőjének azzal, hogy amennyiben ezt óhajtják, úgy készséggel rendelkezésre állunk az anyag megvitatására. Megküldtük az anyagot több politikai szervezet, illetve párt általunk ismert jogász szakértőjének, így a Szabad Demokraták Szövetségének is. Felhívásunkra választ nem kaptunk. Nyilván ők is úgy vélték, hogy ez valóban olyan jogi technikai törvény, amely nem szorul politikai vitára. Most mégis kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy egyes félrevezető írások nyomán, amelyek szerint az átalakulási törvény alapján fogjuk kiárusítani a közvagyont, holott ehhez az átalakulási törvénynek az ég-világon semmi köze nincs, puccsszerű előkészítéssel vádolják a kormányt. A Tisztelt Ház számos tagjának személyes élménye van arról, hogy ez az állítás nem igaz. Az igazságügyi kormányzat képviselőjeként tehát tiszta lelkiismerettel állhatok itt, és tehetem meg előterjesztésemet. Az utóbbi két hét nyilatkozataira figyelemmel azt hihetné az ember, hogy valamiféle, sok szempontból vitatott törvényjavaslatot tárgyalunk. Ezzel szemben, az átalakulási törvény 80 szakaszából az első és harmadik, negyedik rész több mint ötven szakaszához szinte semmilyen észrevétel nem érkezett. Kisebb szakmai vita volt, de ez közmegelégedésre rendeződött a szövetkezetek átalakulására vonatkozó joganyagnál. Tényleg jelentős szakmai nézeteltérések csak az úgynevezett vállalati tanácsos állami vállalatok átalakulására vonatkozó, körülbelül nyolc szakaszszal, azaz a törvénynek mintegy tíz százalékával kapcsolatban bontakoztak ki. Úgy gondolom, hogy az állami vállalatok esetleges önkéntes társasággá átalakulására is megfelelő kompromisszumos javaslatot terjesztettünk a parlament elé, de azt mindenképpen rögzíteni szeretném, hogy az átalakulási törvény és a kapcsolódó két másik törvényjavaslat 90 százaléka sem az országgyűlésben, sem a parlamenten kívül egyáltalán nem volt soha vitás.