Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2967 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2968 A kormányzat az 1989 évi költségvetési gazdálkodás legnagyobb szabású változásának tekinti a költségvetési intézményekben az egységes pénzgazdálkodás bevezetését. Nevezetesen azt, hogy a rendelkezésre álló pénzforrások felhasználásakor központi előírások nem szabályozzák a dologi és bérjellegű felhasználást. Nagyon nagy bátorságnak tartom az ilyen jellegű liberalizálást, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy az intézmények a kormány törekvéseinek szellemében tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Az intézmények oktatási, technikai felszereltsége, a működés feltételei igen differenciáltak. Különböző a pedagógusok bérszintje is. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások szűkös volta válaszút elé állítja a közösségeket, hogy vajon bért fejlesszenek-e vagy az oktatás tárgyi feltételeit igyekezzenek megteremteni, javítani. Amennyire jónak, annyira veszélyesnek is tartom ezt az intézkedést. A költségvetési reformról készült előterjesztésben az oktatásra vonatkozó tervezettel egyetértek. Jónak tartom azt az elképzelést, hogy az alapvető működési feltételeket normatívák alapján kívánják biztosítani, a speciális feladatok ellátásához, célprogramokhoz pályázatokon keresztül juttatják az anyagiakat. További alapvető tényezőnek látnám a nyíltságot, a nyilvánosságot, hogy minden érdekelt fél értesüljön a felosztás mikéntjéről, ezt gyakorlatilag országos és megyei szinten is követendőnek tartanám. Hozzászólásomban kizárólag az oktatás olyan kérdéseit említettem, amelyek véleményem szerint legjobban érintik és részben irritálják az ágazatban dolgozókat. Tisztában vagyok gazdaságunk helyzetével. Nem elhamarkodott tűzoltó-intézkedéseket várok, hanem egy folyamat elindításában reménykedem, amely oda vezethet, hogy az oktatás ténylegesen kiemelt nemzeti kibontakozási programmá válik. Hozzászólásom végén a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem nyílt levelében olvasott idézetre szeretnék utalni, ez a több mint kétezer éves távolkeleti mondás igazságértéke napjainkban is helytálló és elgondolkodtató. Idézem: „Ha egy évre gondolsz előre, magot vess. Ha tíz évre gondolsz előre, fát ültess, ha száz évre gondolsz előre, oktasd a népet. A mag elvetésével egyszer fogsz aratni, a fa ültetésével tízszer fogsz aratni, a nép oktatásával százszor fogsz aratni". Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Balogh András Borsod megyei képviselő társunké a szó. BALOGH ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Nem készültem hozzászólásra, de engedtessék meg egy-két hozzászólás kapcsán nagyon röviden, idejüket nem rabolva elmondjam gondolataimat. Elsősorban nem a költségvetésről, hanem azokhoz a hozzászólásokhoz kapcsolódva, ami a munkásőrséget, mint fegyveres testületet érintette. Ki szeretném igazítani dr. Horváth Miklós képviselőtársamat. A munkásőrség én úgy gondolom, és azt hiszem, más is ebben a kérdésben kapcsolódik hozzám, nem a párt fegyveres testülete. A munkásőrség egy önkéntes, társadalmi alapokon szervezett testület. A másik gondolatom az, elhangzott, hogy a munkásőrség befejezte történelmi küldetését. Én azt hiszem, hogy ez nem így van. A munkásőrség továbbra is folytatja történelmi küldetését, természetesen a mai időszakhoz, a mai feladatokhoz igazított működésével. Mik ezek? Elsősorban karhatalmi feladatok, amibe beletartozik a rendőrség segítése, munkásőreink évente több ezer órát töltenek el a rendőr elvtársakkal karöltve közrendvédelmi, közbiztonsági szolgálatban és azt is hozzá kell tennem, hogy mindezt munkaidőn kívül, ingyen és bérmentve. Ezek mellett segítséget nyújt a munkásőrség árvizeknél, anyagi javak mentésénél, szintén önzetlenül ingyen és bérmentve. Elhangzott az is, hogy jó volna megismernünk a honvédelem, azaz a védelem mélyebb felosztását a költségvetés felosztásában. Kérem szépen, aki erre kíváncsi lett volna, a honvédelmi bizottság legutolsó ülésén nagyon részletes tájékoztatást kaptunk, én csak sajnálni tudom azokat a képviselőtársaimat, akik ezt hiányolják, de oda nem jöttek el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Somogy megye 8. választókörzetének képviselője, Mészáros Győző képviselőtársunk következik. MÉSZÁROS GYŐZŐ: Tisztelt Országgyűlés! Költségvetésünk jelenlegi helyzete, az elmúlt időszak gazdaságpolitikájának vetülete. Nem fiskális politika, kényszerből adódik, hogy jellege az. Az okok mélyebben vannak. A jelenlegi kormányzat, s a gazdaság nehéz helyzetét nem kell ecsetelni. Ebben a szituációban teljesen érthető törekvése a kormánynak, hogy az országgyűlésen keresztül az állampolgároktól a közös gondolko-í dást, a kompromisszumra való hajlandóságot kéri. A mostani költségvetési terv előkészítésénél, s vitájánál nagyrészt ez a szellem uralkodott a kormányzat és a képviselők között. De egy-két kérdésben azonban még a régi klisékkel találkoztunk. Végső soron ez a szemlélet vezetett a negyedik variációhoz, amelynek elfogadását javaslom. A legtöbb képviselőtársam a kényszerhelyzet miatt egyetért a kiadások szorításával, abban a reményben, hogy megtalálják a vállalatok és a vállalkozók azt a mozgásteret, amely a gazdaság fejlődéséhez szükséges és lehetővé teszi az 1989-es jobb gazdasági pozíciót. Tisztelt Országgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy kétségeimet megosszam Önökkel. Felvetődik bennem a kérdés, vajon a vállalatok az elvárásnak megfelelően tudnak-e reagálni. Van-e hajtóerő, miből gondolják ezt, eddig is megtehették volna. Miért nem tették meg? Mitől változnának meg? Kérdéseim okául egy kis eszmefuttatást engedjenek meg. Mi mozgatja a gazdaságot a világ fejlett részén? Egyértelműen a tőke, igazából a tőketulajdonos, a tulajdon létezése. A tulajdonosnak több befektetési lehetősége van, én itt a példa kedvéért a termelőtőkével próbálok foglalkozni. Ennek gyakorlati megjelenése a termelő-vállalat. Ennek vezetésére ma a modern világban menedzs-