Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-47
3959 Az Országgyűlés47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3960 nál „ütemesebb." 3 önálló alrendszer épül ki, ebből két önálló alrendszer készen van, a duzzasztó, az erőtelep, a hajózsilip, a főcsatornák megfelelnek a 3. ütemi duzzasztásnak, azonban a 3. ütemhez szükséges védőművek nem állnak rendelkezésre. Ennek az a következménye, hogy a most tározott víz az 90 millió köbméter. A 3. ütemnek pedig 300 millió köbmétert kellene tározni. Tehát a védőmüvek és a hozzákapcsolódó szivárgók és a hozzákapcsolódó szivattyútelepek hiányoznak. Végezetül — tisztelt Ház — a Tisza-völgye az ossz vízigénynek az 50 százalékát kéri. Magyarország ossz vízigényének az 50 százalékát. A vízkészletből a Tisza biztosít 20 százalékot. A tudósok előre-jeleznek egy száraz időszakot a felmelegedés végett. Ez a bizonyos mondott „2000-ig fel kell építeni" dátum mindazokból következik, hogy a mondott problémákat orvosoljuk, a mellékfolyóknak a megváltozott lefolyási viszonyait figyelembe véve egy nagyobb árvízi biztonságot teremtsünk, a vízkészletek hasznosításának igényét ilyenképpen biztosítsuk, adjuk oda azt a bizonyos 300 millió köbmétert: és nem merem mondani, ma itt a Házban is, ha vízlépcsőről van szó, mindjárt negatív reflexek indulnak el. Nagy hibát követünk el, ha ez a valami végleges reflexszé válik. A Tiszán van még egy pont, Csongrádnál egy újabb vízlépcsőnek a terve, aminek bizonyos előmunkálatai megtörténtek. Ennek a bizonyos következő periódusnak, annak a megépültével lehet csak biztosítani a vízellátását. Általa lehet hajózhatóvá tenni a Tiszát, és igazában véve a Tisza-völgyet a magyar nép számára a mai korszerű szinten használhatóvá tenni. Ennek a következő leckéje a Tisza II. harmadik ütemének a befejezése, amit az előbb mondott módon tervezünk. Kérem a képviselő urat, vegye tudomásul a válaszomat. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Bödőné Rózsa Edit képviselőtársunk kérdést tesz fel a Minisztertanács elnökéhez a több milliós nagyságrendű prémiumkifizetések tárgyában. Bödőné Rózsa Edit képviselőtársamat illeti a szó, Csongrád megye 3. választókerület. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Előre kell bocsátanom, nem a nivellálás, egyenlősdi iránti igény szólal meg belőlem. Szükségesnek tartom a bérreformot, a teljesítménnyel arányos, differenciált bérezést, az elismerést. A közelmúltban több olyan nagyságrendű prémium kifizetéséről értesülhettünk, amely széles körben felháborodást, értetlenséget váltott ki. ÁBMHrendelet értelmében a prémium a vagyon-növekedéshez, a nyereséghez köthető, ám ezt legkevésbé diktálja ma még a piac. Talán ez is oka lehet annak az ellentmondásnak, ami az ország gazdasági helyzete és a nyereséges tevékenység alapján kifizetett prémiumok között érezhető. Hiszen ha mondjuk, csak az egymillió forint fölötti prémium-kifizetések számáról tudomást szerezhetünk, már nem okozna gondot a Magyarországon nyereségesen működő vállalatok, gazdálkodó egységek feltérképezése, ami egyébként elég régóta várat magára. Kérdésem tehát, hogyan kívánja a kormány ezt az ellentmondást feloldani, mit tesz az ilyen esetek elhárítására, illetve jók-e azok a szabályok, amelyek ezt lehetővé teszik. Szeretném mégegyszer hangsúlyozni: kérdésemben nem a nivellálás iránti igény húzódik meg. Tehát kérem a választ ebben a szellemben megadni. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm. Dr. Halmos Csaba államtitkár válaszol. Dr. HALMOS CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőnő! Mindenekelőtt az Országgyűlés harmadik napjának utolsó perceiben szeretném megnyugtatni önöket arról, hogy nem kívánom beavatni az Országgyűlés tisztelt képviselőit azokba az algoritmusokba, amelyek alapján az 1988. évi vezetői érdekeltségi rendszert kidolgoztuk és kialakítottuk. A felvetés komolysága miatt néhány perc ideig viszont kérem türelmüket és figyelmüket. Valójában a kérdés túlmutat a konkrét felvetésen. A felvetést én alapvetően jogosnak tartom. Jogosnak tartom annak ellenére, hogy a felvetésekből a legtöbb esetben hiányzik az, hogy olyan jellegű jövedelmekről van szó, amely jövedelmeknek körülbelül 65—70 százalékát elviszi a személyi jövedelemadó. Jogosnak tartom annak ellenére, hogy más oldalról bizonyos vezetői prémiumok tekintetében — éppen a szabályozás által — néhány száz vezető lesz, aki semmilyen prémiumban nem részesül. Az igazi jogosságát valójában az adja, hogy rámutat egy, közel húsz éve fennálló olyan szabályozásra, amely ebben a kérdésben hiányt pótolt. A tulajdonos hiányát pótolta, a tulajdonosi érdekeltség és a piac hiányát pótolta. Húsz éve megpróbáljuk különböző központi szabályokkal közvetíteni a tulajdonosi érdekeltséget a vállalatok felé, és óhatatlanul, mivel ez a szabályozás az átlagra épül, az átlagtól eltérő szóródásokat nem tudja kezelni. A szóródások elkerülésére sokan felvetik a kérdést: miért nem épített be a kormány különböző felső korlátokat? Talán emlékeznek önök arra, amikor 1986ban néhány kisszövetkezeti vezető milliomos jövedelme kapcsán nagyon sokan követelték azt, igenis be kell korlátozni a vezetői prémiumokat, s ennek kapcsán 1987-ben ez a korlát beépítésre került. A korlát beépítését követően ez a korlát közutálatnak örvendett, és ennek kapcsán 1988-ban, éppen a nivellálás ellen, éppen a teljesítmények elismerése érdekében a szabályozásból töröltük. Mindezek után én azt szeretném önöknek elmondani, hogy a kormány, függetlenül a kialakult eredményektől, az elmúlt év októberében a bérliberalizálás kapcsán az egész rendszert új alapokra helyezte. Ennek az új alapnak a lényege az, hogy közel húsz olyan jogszabályt szüntetett meg, amely különböző magasszintü szabályokban írt elő olyan kötelezettségeket, amelyek a vezetői érdekeltséget is jellemezték.
