Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3961 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. január 1-től tehát nem adminisztratív központi szabályok alapján döntik el, vagy dőlnek el ezek a kérdések, hanem a munkáltató hatáskörébe utalva, azok döntenek ezekről a kérdésekről, akik az adott vezetőnek a tevékenységét érdemben meg tudják ítélni. Még két megyjegyzés az elhangzottakhoz. Az egyik: a kormány továbbra sem kíván korlátot állítani a valós teljesítmények alapján megszerzett jövedelmek elé. Ez ellentétes lenne a kormány mindennemű törekvésével. Ugyanakkor a kormány határozott korlátokat kíván állítani, függetlenül attól, hogy elsőszámú vezetőről van szó, vagy sem, minden olyan jövedelemkiáramlás ellen, amely mögött nincs teljesítmény. Második megjegyzésem: Békési László pénzügyminiszterrel egyetértésben Ígérem önöknek, hogy amennyiben az 1988. évi gazdálkodási, pénzügyi ellenőrzések kapcsán bárminemű visszásság e kérdéssel kapcsolatban felmerül, az a legteljesebb nyilvánosságot fogja kapni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk és ülésszakunk tárgyalási anyagával végeztünk. Most bejelentések következnek. Igen. Tessék parancsolni. Biacs Péter képviselőtársunk. Dr. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy az ÉDOSZ Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete támogatásával, az Országgyűlés agrár-szektorával szorosan együttműködve, 22 képviselőtársammal megalakítottuk az élelmiszeripari szektort. Célkitűzéseink között szerepel az élelmiszeripar fejlesztése, az élelmiszerek minőségének biztosítása, az élelmiszer-kereskedelem színvonalának javítása, és a fogyasztók ez irányú érdekvédelme a nemrég módosított élelmiszertörvény érvényesítése. Arra törekszünk, hogy az alapanyag-termelő mezőgazdaság a feldolgozóipar és az élelmiszer-kereskedelem biztonságos és jó minőségű termékekkel vegyen részt a gazdasági szféra stabilizálásában és dinamizálásában. ELNÖK: Köszönjük a tájékoztatást. Tessék, és kérem a nevét bemondani. ANTAL IMRE: Antal Imre. ELNÖK: Antal Imre képviselőtársamé a szó. ANTAL IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Házszabályunk 45. paragrafusának (1) bekezdése így hangzik: az elnök, vagy bármelyik képviselő javaslatára az Országgyűlés megszabhatja a hozzászólások időtartamát. E kérdésben az Országgyűlés vita nélkül dönt. Én lennék a „bármelyik" képviselő, és elnézést, hogy 1 órakor szót kértem. Javasolnám, hogy szabjuk meg a hozzászólások időtartamát, és azt tíz percben korlátozzuk. Ugy érzem, hogy tíz perc untig elegendő arra, hogy össze tudjuk szedni a gondolatain>89. május 12-én, pénteken 3962 kat. Churchillnek kellett egy tízperces hozzászóláshoz kétnapos készülődés, egyóráshoz tíz perc. Ugy gondolom, mi is fel tudunk készülni. Annál is inkább, mert nagyon sokszor képviselőtársaim nem tudnak figyelni, vagy nem figyelnek, újságot olvasunk és bírálat ér bennünket —jogosan. Bár megmondom őszintén, hogy mi is tudunk egyszerre többfelé is figyelni, bár nem úgy mint Napóleon, öt felé, vagy Szent Sebestyén egyszerre hét felé, egyidőben. De biztos, hogy közrejátszik az időtartama is a hozzászólásoknak. Javaslom megfontolás tárgyává tenni, hogy amikor 20 hozzászólónál több van egy témában, akkor korlátozzuk esetleg tíz percben. Amennyiben nincs, akkor nem. Én az Országgyűlésre bízom, kedves képviselőtársaimra, hogy mi a véleményük. Többféle véleményt is hallottam a folyosón, hogy elég lenne öt perc, hét perc, öt az nyilván kevés, de hét vagy tíz percet el tudok képzelni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Erre valóban van lehetőség, ülésszakonként, vagy napirendi pontonként. Vissza fogunk rá térni, amennyiben szükségessé válik. Köszönöm. Bubla Gyula jelentkezett. BUBLA GYULA: Köszönöm szépen. Csak egy pár percre szeretném igénybe venni türelmüket. Egy bejelentést szeretnék tenni. A jó illem úgy diktálja, hogy önök ne csak a sajtó hasábjain, vagy a televízió képernyőjéről értesüljenek róla, május 9-én a Győzelem Napján alakult egy ideiglenes parlamenti csoport. Nem azért, mert devalválni akarjuk az összes többi csoportot; a jelenlegi helyzet tette szükségessé. A csoport célja, helyesebben, ami összetartja ezt a csoportot, az az, hogy mi mindannyian a visegrádnagymarosi vízlépcső beruházását ellenezzük, és mindannyian egyetértünk abban, hogy ezt a beruházást nyolc-tíz évvel legalább el kellene halasztani. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy a kormánynak nyomatékosan meg kellene fontolnia: a május 30-9 döntés akármilyen kimenetele miatt, talán már holnap le lehetne állítani a beruházást. Körülbelül negyedmilliárd forint folyhat el akkor, ha ezt a beruházást május 30-án le fogjuk állítani. A Duna-körösöktől vett jelszó alapján: a Duna folyjon, ne a pénzünk. Ezzel szeretném befejezni. Minden képviselőtársunkat szívesen látunk ebben a csoportban. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e még bejelentenivalója valakinek? Ugy látom nincs. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután napirendünkkel és tárgyalási anyagainkkal végeztünk, engedjék meg, hogy néhány dolgot én magam is megfogalmazzak, egy kicsit oldottabb formában, talán most már van rá lehetőség. Az egyik dolog az, hogy amint az ülésszak elején bejelentettem, két napra terveztük az ülésszakot. Elsősorban rajtunk, képviselőkön múlott, hogy nem így sikerült. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ez