Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3915 Az Országgyűlés 4 7. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3916 ző módokon korlátozhat — természetesen az alkotmányban vagy törvényekkel pl.: akár a személyes szabadsághoz való jog, amely a büntetőjogi szabályok alapján és bírósági eljárással korlátozhatók —, hanem olyan, amely mindenképpen mindenki számára biztosítandó. Ha Magyarország Európa szerves része kíván lenni, akkor mindazokat a feltételeket, amelyek ezzel járnak, amelyek az európai kultúra részét képezik, vállalni kell nem szelektálhatunk szubjektív tetszés szerint az európai értékek között. Éppen ezért számomra nem is vitatható a halálbüntetés eltörlésének szükségessége. A vita a társadalomban természetesen az én nézeteimtől függetlenül is folyik. Azt gondolom azonban, hogy amíg a vita le nem zárul és a parlament megfelelő döntésre nem jut, addig is bizonyos lépéseket kell tenni. Hadd tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést a tárca jelenlegi elképzeléseiről, amelynek kapcsán kitérek majd a konkrét javaslatra is. Az első lépés. A közvélemény a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a hozzám intézett levelekben megmutatkozóan is egy esetben biztosan nem fogadja el a halálbüntetést, ez pedig az úgynevezett politikai bűncselekmények amelyeket a BTK megnevezése szerint mi államellenes bűncselekmény-kategóriaként tartunk nyilván. Az én véleményem is az, és hosszabb ideje igyekszem tudományos munkámban is igazolni, hogy a „politikai bűncselekményekért" kiszabott halálbüntetés politikai kultúránkban nagyon negatív elem, s továbbra is a negatív vonásokat erősíti. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy politikai vitákat bírósági ítélettel és bírósági ítéletek következtében, úgynevezett törvényesen kiszabott halálbüntetéssel zárjanak le. Ez a körülmény — azon túl, hogy a magyar történelemben visszatérően vezetett jóvátehetetlen eseményekre — erősíti az erőszak jelenlétét politikai kultúránkban. A távolabbi és közelebbi múlt példái egyaránt arra intenek, hogy ezt a lehetőséget minél előbb meg kell szüntetni. Éppen ezért a kormány a parlament legközelebbi ülésszakára törvényjavaslatot terjeszt be, amely az úgynevezett állam elleni bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés lehetőségét megszünteti. Természetesen, ha az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot elfogadja. A második lépésünk: a képviselő úr utalt arra, 4iogy vannak olyan elképzelések, amelyek moratóriumot kívánnak bevezetni a halálbüntetés bizonyos időre való felfüggesztésével, részben időt adni a vitára, részben pedig a felfüggesztés hatását a társadalomban, illetőleg a bűnözés alakulására kipróbálandó. Beszédéhez képest azonban bizonyos korrekcióval kell itt élnem. Tudniillik az emberi élet ellen elkövetett és halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények száma az utóbbi időszakban nem növekszik, hanem stagnál. Bizonyos emelkedés az elmúlt évben nagyon csekély mértékben észlelhető volt — ugyan egy-két esettel több — az a körülmény azonban, hogy a közvélemény emelkedést lát, az egyértelműen arra vezethető vissza, hogy nagyobb nyilvánosság folytán ezek a bűncselekmények és a velük kapcsolatos eljárás ismertebbé válnak a hozzájuk kapcsolódó közvélemény is jóval gyakrabban kap hangot. Ismereteim szerint az utolsó 10—15 évben a bűncselekmény-kategóriának előfordulása stagnál. Ez egyebek közt jelzi a halálbüntetés visszatartó erejének viszonylagosságát is. Nos, magam is úgy látom azonban, különösképpen a közvélemény meggyőzése érdekében — hát mindjárt hozzá kell tennem azt is hogy a halálbüntetést sehol sem népszavazással szüntették meg, és minden egyes országban, ahol a halálbüntetést eltörölték, a szakmai, a politikai döntés és a közvélemény között máig is fennálló diszkrepancia van — szükséges átmeneti időszak biztosítása, s az valóban néhány éves moratórium lehet. Az volna a javaslatom, hogy a moratórium ne szüntesse meg a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét az elkövetkezendő időszakban, de az Elnöki Tanács hozzon olyan döntést saját maga számára, hogy amíg ezek a viták le nem zárulnak és törvényi vagy alkotmányi döntés nem születik, a maga részéről nem utasít vissza kegyelem iránti kérelmet. Véleményem szerint egy ilyen moratórium, amely elvileg még nem oldaná meg a problémát, segítené a gyakorlatot, időt adna a további vitára, tapasztalatszerzést tenne lehetővé, és addig is kikapcsolná a végrehajtott halálbüntetés negatív következményeit, még a végleges döntés megszületik. A harmadik lépés az alkotmányhoz kapcsolódik. Ha az alkotmányban rögzítjük az élethez való jogot, akkor ez egyben a halálbüntetés eltörlését is jelenti. Ebben az esetben a büntető törvény minden olyan szakaszára, amely halálbüntetést tartalmaz, a büntetést megváltoztató javaslatot fogunk benyújtani, addig is, míg az új Büntető Törvénykönyv el nem készül. Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy a ma hatályos büntető törvény alapvetően, szemléletében, fogalmazásában és büntetési rendszerében is elavult, felülvizsgálata folyamatban van. Itt is bizonyos szakaszosságra törekszünk. Az Országgyűlés nyári ülésén benyújtom azt a törvényjavaslatot is, amely terjes egészében átdolgozza az államellenes bűncselekmények törvényi tényállásait, s megszüntet vagy átalakít néhány bűncselekményi formát. Ezt követően a gazdasági bűncselekmények felülvizsgálatát is elvégezzük, még mielőtt új Büntető Törvénykönyv kidolgozására kerülne sor, hiszen az természetesen hosszabb időt vesz igénybe. Végül: mi történjen azokkal az elkövetőkkel, akik halálbüntetést érdemelnek a jelenlegi jogszabályok szerint, akik azonban életfogytig tartó büntetés kiszabásával olyan helyzetbe kerülhetnek, legalábbis a társadalmi vélemény szerint, hogy újból bűncselekményeket követhetnek el, esetleges feltételes szabadságra való bocsájtásuk után. A jelenlegi törvény, nagyon helyesen idézte a képviselő úr húsz év után teszi lehetővé a feltételes szabadságra való bocsájtást. Ami azt jelenti, hogy a szabadlábra helyezés nem kötelező. Ennek a döntésnek a meghozatalában nemcsak az játszik közre, hogy az elítélt a büntetés letöltése alatt hogyan viselkedik, milyen magatartást tanúsít,