Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3889 Az Országgyűlés 46. ülése, 1 hátra nézni, se előre menni, nem rendelkezünk elég bátorsággal. Ezért topogunk, mozgásunk ezért helybenjárás. A leghatározottabban vitatkozom a beszámoló azon részével, amely annak okát, hogy az ifjúsági törvény célkitűzései több tekintetben nem valósultak meg, az ifjúság érdekérvényesítő képességének gyengeségében látja. Ez a megállapítás véleményem szerint igazságtalan és sértő. Mi akartuk, hogy ilyen legyen az ifjúság, örültünk, örülünk, ha hallgat. Ne ítéljünk tehát, hogy ne ítéltessünk! Véleményem szerint a beszámoló elmossa az elődök felelősségét. Azokét, akik akkor nem cselekedtek, amikor a jelenleginél jóval bővebb forrás, és hatásosabb eszközállomány állt rendelkezésre. Azokra a „megtárgyalásokra", „áttekintésekre" gondolok, amelyeket hosszadalmasan sorol a beszámoló, a végrehajtás fontos állomásaként említve őket, s amelyekről nálunk Szatmárban úgy vélekednek, hogy vizet gereblyéztek nagy buzgalommal. Mit tehetünk most ebben a helyzetben? Az egyetlen járható út csak az, hogy a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramja továbbfejlesztésénél rövid távú, az ifjúság ondjait azonnal enyhítő konkrét intézkedéseket határoz el, s azt parlamenti vitára bocsátja. Mindezt annak tudatában tegye, hogy a magyar ifjúság haladéktalanul elvárja a kilátástalan helyzetét végre felismerő, alapvető jogait szavatoló, a munkábaállást, a családalapítást, a lakáshoz jutást, a fiatalhoz, emberhez méltó életet lehetővé tevő kormányprogram kialakítását. E programban határozza el a kormány az ifjúság érdekeit következetesebben képviselő, új kormányszerv létrehozását. Megfontolásra javaslom, legyen ez az intézmény ifjúsági és családvédelmi minisztérium. Ebben a programban, ha valóban az ifjúság helyzetének javítása, jövőjének biztosítása a célunk, az első helyek egyikén az oktatás gyökeres megreformálásának terve, komoly szándéka kerüljön. Az oktatás fejlesztése a kulcs ugyanis nemcsak az ifjúság, hanem az egész ország gondjainak megoldásához. Itt kell a reformot kezdeni. Azok az országok, amelyek csak néhány évtizeddel ezelőtt ezt felismerve cselekedtek, most messze megelőznek bennünket. Hozzájuk mért lemaradásunk fájó. Példájuk feltétlenül hasson ránk, tanuljunk tőlük. Hozzuk olyan helyzetbe iskoláinkat, hogy legyenek képesek a társadalmi reformfolyamatok élmezőnyében menetelni. Ne hagyjuk, hogy ebből a nagyméretű átrendeződésből, ami ma hazánkban végbemegy, az iskola kimaradjon. Ennek veszélye ugyanis fennáll, mert társadalmunk sajnos jelenleg nem áll az iskola mögött. Ez fájó tény, amiről nem az iskola tehet. Az oktatást a reformfolyamatok élére állítani csak reformpárti pedagógusok képesek. Mint arról a korábbi hozzászólók példák egész sorával szóltak: ma a nevelők nincsenek olyan helyzetben, hogy a reformpártiságukat tudnák igazolni. A lehető leghamarabb el kell dönteni azt is, hogy ne alkalmazzunk ebben az országban képesítés nélküli 3890 nevelőt. Ha fához, vashoz, egyéb anyaghoz nem nyúlhat az általakítás szándékával az, aki arra nem képesített, embert se formálhasson az, akinek nem tanult hivatása a nevelés. Ebből nem szabad engednünk. Kedves Képviselőtársaim! A hőn áhított, és nehezen megvalósuló szerkezetátalakítás részeként mostanában jelentős létszámleépítések várhatók. Félő, hogy ez — mint arra már van példa — a fiatalok egy részét védtelen helyzetbe hozza. Ezért javasolom sürgős intézkedésként, hogy módosítsanak az illetékesek néhány munkaügyi jogszabályon. Az egyik: illesse meg a nyugdíj előtt állókéhoz hasonló munkajogi védelem azt a dolgozó fiatalt, akinek házastársa gyermekgondozási segélyen van. A másik: első munkahelyén már az első, munkában töltött évben is joigosult legyen a fiatal munkanélküli segélyre, ha elbocsátják. Végezetül azt kérem, hogy a kormány megújuló stabilitási programjában adjon világos és biztató jövőt a falun, különösen a hátrányos helyzetű térségekben élő fiatalok számára. Igyekezzék csökkenteni, esetleg megállítani az elvándorlási folyamatot. Határozott Ígérvényekkel biztosítsa, hogy a vidéki életlehetőségek az élelmiszergazdaságban tartsák, odacsalogassák a fiatalokat, mert ez az ország ellátása, jövője miatt jól felfogott közös érdekünk. Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólal dr. Alberth Béláné, HajdúBihar megye 8-as számú választókerületben' képviselőtársam. Dr. ALBERTH BÉLÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásom mondanivalójának a címe az is lehetne, hogy elszámolás és leszámolás. Tudom, most mindenki felkapta egy kicsit a fejét, pedig én egészen mást értek e két szó alatt. Elszámolás saját magammal, és leszámolás egy korszakkal, amelyben meghatározó szerepet kellett volna hogy játsszon politikánkból adódóan az ifjúsági törvényben foglaltak megvalósítása. Nos, hogy számomra miért fontos e két szó, annak is megvan a maga története. Én ugyanis abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben voltam, hogy volt lehetőségem véleményt nyilvánítani az ifjúsági törvény megalkotásával kapcsolatosan. Tehát ha akkor volt rá lehetőségem, akkor most is vállalnom kell a rám eső részt. Ezt a miniszterelnökünk is mondta. Nem lehet kibúvót keresni és nem lehet áthárítani a felelősséget másra. Én ezt nem is akarom. Ezért is kértem szót. A törvényt az Úttörő Szövetség és a KISZ Központi Bizottsága terjesztette a Parlament elé, széles körű társadalmi vita után. Kitől kérjük hát most számon a megvalósítást? Gondolom, mindenki egy kicsit saját magába is nézhet, amikor saját magának is felteheti a kérdést, mit tett az ifjúsági törvény megvalósulásáért. Ugyanakkor arra is szeretném kérni a ma kor ifjúságát, hogy mérlegelje józanul, a törvényekből mi ) 89. május 11-én, csütörtökön
