Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3883 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3884 lom, nem lehet közömbös. Eltérő nézetek tükröződnek az iskolában. Nagyfokú a bizonytalanság e tekintetben a pedagógusok körében: milyen értékeket fogadjanak el, és milyeneket utasítsanak vissza? E körülmények is indokolják, hogy a gyermekek, a tanulóifjúság gondjaival való törődést nem lehet leegyszerűsítve kezelni. A hagyományos ifjúságpolitika, a pártállam ifjúságpolitikája az ifjúság ügyét kiragadva a társadalom egészéből úgy kezelte, mint ami önmagában is létezik, és a benne fölmerülő problémák saját körön belül megoldhatók. Ez azt is sugallta, hogy az állam egyfajta külön kezelendő egységnek tekinti a fiatalok helyzetét, s mintegy maradékelv alapján próbálta ezt lerendezni. Vagyis, ha jutott rá a keretből, le-leszakított az állami költségvetésből egy-egy szeletet, s föláldozta ezt az ifjúságpolitika oltárán. Az ifjúság problémáját az egész társadalomban zajló változásokat tendenciaszerűen jelzik. Mintegy tükrözik a társadalmi konfliktusokat, és a jövőben kibontakozó folyamatok előjelei is egyben. Egyetértve azzal, hogy az ifjúság helyzete szervesen beépül a társadalom egészébe, tehát nem szabad azt a társadalom állapotától elvonatkoztatva kezelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy felelős kormánynak nem kell rendelkeznie ifjúsági stratégiával. Az ifjúság maga sem szemléli korosztálya kérdéseit légüres térben. A fiatalok túlnyomó többsége megérti, hogy helyzete az ország helyzetétől függ, s nem javulhat mindaddig, amíg az ország helyzete nem javul. Ez azonban nem jelenti azt a kormányzat számára, hogy kézlegyintéssel elintézi az ifjúság ügyét, azt a szemléletet képviselve, hogy az ifjúság helyzetén csak akkor javít, ha a gazdaságban elindul a kibontakozási folyamat. Ezt nem teheti meg, ha az ifjúságról van szó, a nemzet jövőjéről van szó. A parlamentet is megvádolták azzal, hogy ifjúságellenes. Ezt aligha szabad elfogadni. Az a kormány és az a parlament, amelyik ifjúságellenes, az nemzetellenes és egyben jövőeÚenes. El kell azonban fogadnunk; nemcsak életkori sajátosság, hogy a fiatalság türelmetlenebb a társadalomban, ők érzik leginkább, hogy a gazdaság gyenge teljesítménye miatt egyre kilátástalanabb a helyzetük. Nyíltan és jogosan mondják: a korábbi vezetést, a bólogató parlamentet nagy felelősség terheli az ország nehéz helyzetéért, az eladósodásért. A 20 milliárd dollár adósságterhet nem azok fogják évtizedekig vállukon hordani, akik felvették. Azt érzik, hogy a mi gyermekeink, az unokáink is emlegetnek érte. Mivel kell ma szembenézni a pályakezdő fiataloknak? Fenyeget a munkanélküliség réme. A gazdaság strukturális változásával összhangban az elkövetkezendő években a munkaerőfelesleg tovább nő. Igaz, a csúcspontnak számító hatás 1994-ben jelentkezik. Akkor a munkaképeskorú népesség a változatlan nyugdíjkorhatárral számolva mintegy 165 ezerrel haladja meg az 1988. évi szintet. A vállalkozást élénkítő kormányintézkedésekkel nagymértékben inkolt csökkentem a foglalkoztatási feszültségeket. A gazdasági szerkezetváltás a képzett és a képzetlen munkaerőigényekre alapozott gyors és színvonalas átképzést indokolja regionálisan, nagyon eltérő mértékben. Meg kell értenünk, hogy a pályakezdők száma, a munkanélküliségtől való félelem morális hatásai alig eltúlozhatok. Amennyiben a felszabaduló munkaerő értelmes foglalkoztatását új munkahelyek kialakításának ösztönzésével a kormány nem tudja megoldani, úgy érdekeinkkel összhangban nagyobb mértékben indokolt lehetővé tenni a külföldi munkavállalást. Ez irányú javaslatomat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének eljuttattam. A gazdasági-társadalmi folyamatok másik legallergikusabb pontja a lakáshelyzet. Egy észrevételt szeretnék e tekintetben tenni. A fiatal családalapítók lakáshoz jutásának egyik számottevő forrása volt a megüresedő családi házak kedvezményes értékesítése. Erre az értékesítési formára előnyös kölcsönt és szociálpolitikai kedvezményt kaphattak eddig. A 106/1988. XII. 26. számú jogszabály e kedvezmények körét lényegesen leszűkítette. A városokat e kedvezményből kivonta, és az adás-vétel procedúráját oly bonyolulttá tette, hogy azóta Szolnok megyében ilyen lakásvásárlás nem történt. Miközben többszáz lakás áll üresen, megfontolandó, mennyiben lehet érdekünk egy ilyen jogszabály fenntartása. A fiatalok többsége még esélyt sem lát az önálló lakáshoz jutáshoz. Vajon tőlük hogyan várható el, hogy képességük, szorgalmuk egészével hozzájáruljanak nehéz helyzetünkből történő kiemelkedésünkhöz? A kialakult helyzet indokolja, hogy az ifjúsággal és egyes csoportjaival új szövetséget kell kötni, hiszen ők a nemzet folytonosságának továbbvivői. Sok fronton kell elindítani az előrelépést. A kérdés kezelését a politikai intézményrendszer reformjával szinkronban kell átgondolni. A társadalompolitika részeként felfogott ifjúságpolitika szükséges. Olyan kormányzati magatartásra van szükség, amely az ifjúság társadalmi beágyazottságát, szerepét, kapcsolatát számba veszi. Hogyan kezelhető ez a felfogás, hogy az ifjúságpolitika a társadalompolitika része legyen? Ma tény, hogy nincs a kormánynak átfogó társadalompolitikai koncepciója. Magyarországon 1946-48-as években volt utoljára társadalmi politikai koncepció: a szocializmus felépítése. Ezt a politika úgy értelmezte, hogy 1962-re teljesült. Aligha szükséges az eredményt ma részletesen elemezni. Mit várnak ma a fiatalok egy felelősen gondolkodó kormánytól? A készülő új kormányprogrammal párhuzamosan, annak részeként el kell készíteni az ifjúságpolitikai stratégiát. Dönteni kell az ifjúságpolitikai intézményrendszer kiépítéséről. A parlamentnek garanciákat kell kapnia a kormányzati döntésekről, ezért megfontolandó egy kormánybiztos kinevezése, aki egy felelősséggel felruházott stábbal előkészíti a kormány ifjúságpolitikai stratégiáját. Hosszú távon olyan ifjúsági intézményrendszert kell kiépíteni, amelyben világosan tisztázottak az állam feladatai, a kormány szerepe, az állami ifjúsági végrehajtó intézmény szerepe.
