Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3861 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3862 oktatási törvények még bizonyos keretek között sem teszik ezt lehetővé. A társadalmi életben felerősödött generációs problémák és az ebből fakadó bizalmatlanság károsan befolyásolják a fiatalok szakmai, emberi ambícióit. A pályakezdéskor, de a rákövetkező években csak fokozódik a középkorosztály és a fiatalok közötti esélyegyenlőtlenség. Jogalkotásunk sokat kritizált rendszerében egyik kirívó példa ez a törvény. Végrehajtására egyetlen garancia csupán az adott szó. Ennek értékét ma a társadalom sajnos jól ismeri. Nagyobb probléma az, hogy az ilyen törvényhez az állami ifjúsági intézményrendszer feltételeiben és működésében is igazodott. A hibás döntések zárásaként az ifjúság érdekképviseletéhez a sport irányítását is csatolták. Ma már tudjuk, hogy az egyesülési törvény létrehozásával elhagyhatóvá vált a sport ilyen szintű irányítása. Hiszen ezt más szervezetek hivatottak igazán szervezni. Tudomásul kell vennünk, hogy a közvetlen állami irányítás elhagyásával legalább ilyen színvonalon folytatódik a sportélet. Feltétlenül meg kell adnunk az esélyt arra is, hogy ennél jobban, ám kisebb állami ráfordításokkal valósuljon meg ez a nívós sportélet. Az ifjúság érdekeinek érvényesítését önmagában kell kezelni, nem törvényekben szabályozni, hanem jogrendszerünkben és a társadalom működésének egészében kell megjeleníteni. Az ifjúságot segítő szervezetek ma már kialakultak, vagy kialakulóban vannak. Csupán az a kérdés, hogy a kormány részéről megfelelő bizalmat élveznek-e. Az egyes döntések kapcsán a végrehajtások előkészítésében feltétlenül szóhoz kell jutniuk. Nem szükséges, hogy szerves része legyenek a kormánynak, de nagyon fontos, hogy kerüljenek közelebb a kormányfőhöz. Ifjúságpolitikánk alakulását számonkérhető formában kell megfogalmazni. Erre a kormány kidolgozás alatt álló programja látszik igazán megfelelőnek. Nyugodt lelkiismerettel akkor fogadhatnánk el ezt a programot, ha a tervezettel párhuzamosan lehetőséget kapnánk a megfelelő hatástanulmányok megismerésére is. Egyfajta hatástanulmánynak felfogható és ezáltal jól hasznosítható az ÁISH által készített, az ifjúság helyzetéről szóló összeállítás is. Ez az összeállítás híven tükrözi a ma ifjúságának helyzetét, életesélyének alakulását. Ezért jó alap lehet egy készülő kormányprogramhoz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ha a kormány programjában fogalmazódnak meg az ifjúságpolitikai célkitűzések, azt a mindenkori parlament ellenőrizni tudja. Nincs tehát külön állami hivatalra szükség, melynek feladata az ifjúság érdekképviselete. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Sándor Gábor képviselőtársunk felszólalását. Következik Moravcsik Ferencné képviselő, Bács-Kiskun megye 19. választókerület. MORAVCSIK FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, nem nagyon lehetünk büszkék magunkra, mert nagyon rossz örökséget hagyunk gyermekeinkre. Napjaink feszült gazdasági, társadalmi viszonyai között az ifjúság az egyik legkiszolgáltatottabb réteggé vált. E kiszolgáltatottság ellen az ifjúságról szóló 1971. évi 4. számú törvény sem tudott védelmet biztosítani, mert életbelépésének pillanatában már alkalmatlan volt a fiatalok problémáinak a kezelésére, jogaiknak a képviseletére. Ezt az alkalmatlanságát bizonyítja egy sor megszülető vagy életbelépő ifjúságellenes törvény. Gondolok itt például a fiatalok lakáshozjutásának megnehezítésére, a napközi otthonok térítési díjának a felemelésére, az adórendszer családot sújtó hatására, vagy gondolok arra, hogy a családi pótlék még ma is nem a gyermeknek, hanem a dolgozó szülőnek jár, de sorolhatnánk végtelenül ezt a sort. De bizonyítja alkalmatlanságát az is, hogy ma a társadalom átrendező folyamataiban szinte az elsők között kerültek ilyen kilátástalan helyzetbe. Legnagyobb bizonytalanságot keltő tényező napjainkban a munkanélküliségnek a megjelenése. Hozzászólásomban csak ennél a témánál szeretnék maradni két okból is. Egyrészt azért, mert az államtitkár úr is említette, hogy ma még viszonylag a fiatal munkanélküliek száma kevés, azonban a következő években várható a nagylétszámú korosztályok megjelenése a munkaerőpiacon és ha addig nem teszünk semmit, akkor biztos, hogy nagy zavart fognak kelteni. A másik ok, amiért ezt a témát választottam, és számomra ez fontosabb, mert a munka nemcsak gazdasági kategória, hanem a társadalmi integráció és a személyiség kiformálásának egyik nagyon fontos színtere. Az a fiatal, vagy azok a fiatalok, akik pályájuk kezdetén a társadalom ilyen visszautasító magatartásával találkoznak, szinte törvényszerű, hogy szembefordulnak a társadalommal, vagy szembefordulnak önmagukkal. Gondolok itt az alkoholizálásra, a kábítószer-fogyasztásra. Sajnos valamennyi jelenséget már észleljük. Azt hiszem, ez nem lehet a társadalom célja, itt mindenképpen tenni kell valamit. És azt hiszem, nem kerülhetjük nagyon sokáig el az aktív foglalkoztatás politikájának a kérdését. Tehát ennek sürgősen ki kell dolgozni a megfelelő eszközrendszerét. A foglalkoztatáspolitika valahol ott kezdődik az oktatásnál és ezt bizonyítja, hogy nagyon sok képviselőtársam valami módon felhozta már az oktatás problémáját. Tehát az oktatás során olyan általános és szakmai műveltséggel szabadna csak útrabocsájtani fiataljainkat, hogy ne a félanalfabéták tömegét növeljük tovább. Számomra elkeserítő az, hogy ma a nyolcadik osztályt elvégzett tanulóknak egy nagy százaléka nem jut el az olvasási készség azon szintjére, hogy egy könyv elolvasása számára örömet jelentsen. Pedig a jövő munkaerőjének nemcsak szakmát kell elsajátítani magas szinten, hanem rendszeres tanulással alkalmazkodni kell majd a változó munkaerőpiac igényéhez is. A szakmunkásképző intézeteknek is sokkal jobban kellene igazodni a munkaerő-szükséglethez. Mert sokszor a beiratkozás pillanatában szülő, tanár, gyerek egyaránt tudja, hogy a felvett szakmában a fiatal soha nem fog tudni dolgozni. Azt hiszem, az