Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3859 Az Országgyűlés 46. ülése, 1 Gyakoribbak a gyermektragédiák és az utólagos orvoslás már kevésbé eredményes, hatékony. Az állami gondozottaknak, a fokozottan hátrányos helyzetűeknek, a nagyon szegény, kilátástalan helyzetű fiataloknak kíván segítséget adni a megyénkben működő családsegítő tanácsadó szolgálat. Az ügyfélfogadáson a társadalmi beilleszkedési nehézséggel küszködők mellett mind gyakrabban és egyre nagyobb számban jelennek meg a csak szegények, magányosok, betegek és nagycsaládosok. A gyermekés ifjúságvédő intézet sokat tesz a családgondozás, a megelőzés érdekében. Sok olyan kezdeményezés van, amely figyelemre méltó és támogatásra mindenképpen jogosult, hisz eredményességet igér. Egy néhányat említek: ilyen például a csövesek részére ifjúsági klub létesítése, vagy a nagycsaládosok klubja, otthonház megnyitása a nagykorúvá vált állami gondozottak részére. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény tapasztalatainak számbavétele során ezeket a gondolatokat kívántam elmondani. Nem új ifjúsági törvényre és úgynevezett ifjúságpolitikára, hanem egy közérthető nyelven megfogalmazott, jó kormányprogramra van szükség. A ma fiataljai beleszülettek egy politikai struktúrába, megtaníttattak velük velünk egy csomó hamis történelem és értékismeretet. S most kiderül, hogy az nem volt mindig valós. Ezért áll érthetetlenül, érdektelenül sok fiatal a nap, mint nap rázúduló információhalmaz előtt. A ma ifjúságát igenis érdekli az igazi múlt, de a mostani gazdasági helyzetben elsősorban a jelen és a jövő foglalkoztatja. Ha többet nem is, de legalább a perspektívát adjuk meg számukra, mielőtt belefáradnak a szürkeségbe, a tehetetlenségbe. Adjuk meg a kifutás lehetőségét. Ez a mostani reform kulcskérdése szerintem. Erre hívom fel a tisztelt kormány figyelmét. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Berg Lászlóné képviselőtársunk felszólalását. Következik Sándor Gábor képviselő, Nógrád megye 5. választókerület. SÁNDOR GÁBOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Napirendünk kapcsán egy olyan törvényről hangzanak el vélemények, amelyet 1971-ben a jogalkotók meghatározó jelentőségűnek fogadtak el. Egy olyan törvény érvényesülésének tapasztalatairól kell beszélnünk, amelyet a megvalósításkor és még jóval utána sem szankcionáltak. Az igaz, hogy az állam ifjúságpolitikájának lényegét legátfogóbban mindmáig ez a törvény fogalmazza meg. Az viszont tény, hogy a társadalomban és a gazdaságban végbemenő gyors változások alapjaiban változtatták meg a törvényben foglaltakat. Az ifjúság helyzetében, életkörülményeiben régóta fellelhető feszültségek mára kiéleződtek, és szinte az elviselhetetlenségig fokozódtak. A fiatalok életesélyének súlyosbodása számos ponton hátrányosan befolyásolja a társadalom fejlődését. Az ifjú nemzedék a társadalomban elhúzódó válságot egyelővé teszi a szocializmussal. Sajnos más tapasztalatokkal ?9. május 11-én, csütörtökön 3860 nem rendelkeznek, ebben az időszakban i lőttek fel Higgadtan, a megbékélés szellemében kel) tehát tisztáznunk viszonyunkat multunkkal. Az előttünk lévő beszámoló szintén a múlt egy részéről szól. Olyan állapotot jelez, amelyben a társadalmunk valamely rétege jogszabályi védelemre szorul. Erre egy természetes érdekeit szem előtt tartó társadalomban nincs szükség. Választópolgáraim részéről elhangzott olyan vélemény is, hogy az ifjúság sajátos helyzetéből adódóan törvényben megfogalmazott védelmet élvezzen. A társadalom működéséből fakadóan jól felfogott érdekünk, hogy az ifjúságon keresztül megkülönböztetett figyelemben részesítsük saját jövőnket. Észre kell venni, hogy az ifjúság helyzetének romlása kihat a népesség alakulására. A fiatalok nem vállalnak gyermeket, vagy csak egyet, mert anyagilag és erkölcsileg is kilátástalannak ítélik a jövőt. Meg kell mondanunk, hogy szociálpolitikánk alapos felülvizsgálatra szorul. Az első lakáshoz jutást, a foglalkoztatást kell intézményesen támogatni. A pályakezdők alacsony keresete, a lakásárak és az építőanyagárak gyors emelkedése szintén ezt támasztja alá. A megfelelő szülői háttérrel nem rendelkezők számára csupán álom a saját otthon elérése. A sokat kritizált adótörvény azokat a fiatalokat sújtja a legjobban, akik vállalják a lakásépítés kálváriáját. Az adózás formájáról már sokan elmondták, hogy nem jó, de a kiegészítő intézkedések sem mondhatók eléggé sikeresnek. Napjaink egyik sarkalatos pontja a magánlakásépítők általános forgalmi adójának visszatérítése. Az első lakásukat építők nem értik, hogy miért ők előlegezzék meg az ÁFÁ-t. Az építkezést megelőzően felruházzák őket olyan jogosítványokkal, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy jogosultak adóviszszatérítésre. A kérdés az, hogy az adómentességet miért nem élvezhetik mindjárt a vásárláskor? Ha nem eléggé gyorsan igénylik vissza az őket jogosan megillető pénzüket, hogy azt újra építésre, építőanyagra fordítsák, akkor bízniuk kell abban, hogy nem lesz áremelés, a visszakapott összeg nem értékelődik le. Bár az árak emelése mostanában eléggé gyakori. Korosztályom helyzetének romlása kihat a gazdaságra, a szerkezetváltásra, a minőségében javuló gazdasági életre. A gazdaság átalakítása elképzelhetetlen megfelelő oktatáspolitika nélkül. Nem szabad felesleges kiadásnak tekinteni az oktatás fejlesztésére szánt pénzeszközöket. A felkészítés során a teljesítményre irányított gondolkodásmódnak kell kialakulnia. Ez a gondolkodás érvényesülhetne a felvételi vizsgánál, a tanulás költségeinél, az első munkahelyek elnyerésénél. Tehetségtámogató nevelésre van szükség. A fiatalok az alkotásban találják meg céljaikat. Felmerülnek azonban más problémák is. Lakóhelyem gimnáziumának végzős diákjai fogalmazták meg, hogy a 14 évesen középiskolába kerülő fiatal általában szülői befolyásra választ iskolát. Személyiségének alakulásával azonban a már kialakutl helyzetén hátránymentesen nem tud változtatni. A mai