Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3853 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3854 tártam. így a FIDESZ XI. kerületi csoportja, a KISZ XI. kerületi Bizottsága — még tartják az elnevezésüket - és az SZDSZ XI. kerületi csoportja. Mondanivalóm első gondolata a tegnap elhangzottakhoz kapcsolódik. Tegnap is hallottuk, hogy a beszámoló az olyan, amilyen, mert ez volt a megrendelés. A budapesti képviselőcsoport ülésén is az ÁISH elnökhelyettese is a címre és a megrendelésre hivatkozott. Az ilyen jellegű hivatkozás nem először fordul elő e házban. Szeretném melékeztetni tisztelt képviselőtársaimat 1986 márciusi ülésünkre, amikor az akkori építésügyi és városfejlesztési miniszter is arra hivatkozott a beszámolója kapcsán, hogy az ő beszámolója tevékenységük azon részére terjed ki, amelynek értékelését a parlament által megadott téma, cím megfogalmazza. így nem beszélt a temetőkről, de nem beszélt a mintegy 750 ezer állami bérlakás kezelésének tapasztalatairól sem. Pedig mindkét feladat akkor hozzá tartozott. E két hivatkozásból kiindulva szeretném felhívni a tegnap megválasztott, az Országgyűlés programját felülvizsgáló ad hoc bizottság, valamint tisztelt elnökünk és az új tisztségviselő, a Parlament főtitkárának a figyelmét, hogy az Országgyűlés munkatervének összeállításakor, illetve az egyes ülésekre való felkészülésnél precízen fogalmazzák meg a napirendek címeit, valamint folytassanak konzultációt az előterjesztések készítőivel, hogy várhatóan mi az anyagokkal szembeni elvárás, így talán nem fordul elő, hogy egy-egy témával kapcsolatban nagyobb az elvárás, mint azt a megrendeléstől hihetné az ember. Megítélésem szerint, ha szűken a címhez kapcsolódott volna az előterjesztés készítője, akkor is jóval tartalmasabb anyagot készíthetett volna. A FIDESZ csoport kerületi képviselője ezt így fogalmazta meg, hogy ha lett volna egy fél órája, akkor egy ilyen anyagot ő is le tudott volna diktálni. Mi az, ami hiányzik az anyagból? Fel kellett volna dolgozni röviden az ifjúsági törvény elmúlt közel 18 évének megvalósítása érdekében tett intézkedféseket és a törvénynek tulajdonítható eredményeket. Én magam elővettem a korabeli, 1971. szeptember 23-i országgyűlési ülésszak jegyzőkönyvét, elolvastam és rendkívül tanulságosnak találtam. Az előterjesztő Ilku Pál művelődési miniszter volt, a bizottsági előadó Nagy Richárd. Tizennyolc felszólaló volt, köztük dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Kárpáti Ferenc képviselő, aki már akkor is főtiszt volt és így tovább. A témában sok megközelítésben szóltak hozzá az ifjúság érdekképviseletében, a párt ifjúságpolitikája érdekében, de az úttörőmozgalom aspektusából, a katonafiatalok, a sportolók, az egészségügy, a helyi tanácsok és így tovább szemszögéből is. Nagyon lelkes volt a hangulat. Egy nagyon biztató jövőkép alakult ki a fiatalok előtt. Garanciális kérdések is elhangzottak. Például a minisztertanácsi végrehajtási rendeletek, az ágazati minisztériumok megkülönböztetett ifjúságpolitikai tevékenysége, a készítendő intézkedési tervek kapcsán. És a törvény végrehajtása során több éven keresztül ez így is alakult. Az ország látszólagos gazdasági fejlődése, melynek forrásairól tegnap miniszterelnökünk jellemzően beszélt, az ifjúság számára is több kedvező hatást eredményezett. A lakásépítés területén, a GYES feltételeiben, a családi pótlék alakulásában, a fiatalok bérezésében, a pályakezdők alkalmazási feltételeiben, a SZÉT és ÉSZÉT bevezetésében, — ez a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyama —, és folytathatnám a sort. Kezdetben, 1973-ban és 1976-ban az ifjúsági parlamentek is sikeresek voltak. A tanintézetekben, a munkahelyeken, s ágazati szinten is az ifjúsági parlamentek sok olyan látványos és kevésbé látványos eredményeket hoztak, amelyek az akkori fiatalok helyzetére, közérzetére valóban pozitívan hatottak. Aztán megindult a hanyatlás időszaka. Az ország gazdasági helyzetében jelentkező repedések, a monolitikus ifjúsági mozgalom hanyatlása, az ifjúsági parlamentek formálissá válása, színvonalcsökkenése mind jelezték, hogy a kezdeti hat-hét éves lendület megtört. A Minisztertanács jogszabályaival, melyek az ifjúsági parlamentek tevékenységével összefüggésben rendszeresen megjelentek, ezek a jogszabályok némileg felújították a tennivalókkal kapcsolatos feladatokat, próbálták tömködni ezeket a repedéseket. Többször átszervezték az ifjúsággal foglalkozó kormányzati szervezetet. A kezdeti Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsot az Állami Ifjúsági Bizottság, majd nemrég az Állami Ifjúsági és Sporthivatal váltotta fel. Nem kell mondanom ugye, hogy egy-egy átszervezés mivel járt. íróasztal-keresés, bürokrata-váltások sorozata, kezdeti nagy fogadkozások, lelkesedések, majd belefásultság, mentegetőzések és végül felelősségelhárítás. Mára körülbelül itt tart az ifjúsági törvény eredményessége. Elnézést kérek, ha egy kicsit sommásan fogalmazok. Engedjék meg, hogy idézzem dr. Horváth István akkori szavait. „Az ifjúságról szóló törvény nem csodaszer, hanem eszköz, ami annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle. Egész népünk és ifjúságunk közös vívmánya." Eddig az idézet. Az a véleményem, hogy annak idején valóban vívmány volt, de mára azt is bebizonyította, hogy nem csodaszer. És ne is várjuk, hogy ebben a formájában segíti ifjúságunk aktuális gondjainak megoldását. De ne legyünk törvénysértők. Mert ma azok vagyunk, de nem vonható senki feleriősségre. Ha ez a törvény ma már nem hoz eredményt, mert új nemzedékek nőttek fel, új feladatok jelentkeznek, más társadalmi feltételek mellett élünk, nem tudjuk a garanciákat biztosítani, akkor ne hordozzuk magunkkal e törvényt. Hiszen ezzel aktuális céljaink nem valósíthatók meg. Egyetértek a beszámoló 15. oldalán megfogalmazott gondolattal, hogy az ifjúsági törvényt hatályon kívül kell helyezni. De ezzel nem kell várni, - ellentétben az államtitkár elvtárs által elmondottakkal —, és ezért én indítványozom, hogy ez már a mostani ülésszakon történjen meg. Megítélésem szerint társadalmunk gyors ütemű demokratizálódása feleslegessé teszi a társadalom