Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3855 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3856 szerves részét képező ifjúságra vonatkozó önálló törvény létét. Akkor mi biztosítja a társadalom ifjúsági rétegének helyzetében való gyökeres változtatást? Olyan családpolitika, oktatáspolitika, foglalkoztatáspolitika, egészségvédelmi politika, amely valóban elősegíti a társadalom reprodukcióját, a gyermekek kiegyensúlyozott családban való nevelését, korszerű oktatást, képzést, az önálló életkezdéshez szükséges első munkahely megszerzését, megélhetést biztosító kezdőfizetést, az első lakáshoz való jutás reális lehetőségét, egészséges életmód megteremtését. Mindezeket nem lehet egy törvénybe belefoglalni, hanem a kormány társadalompolitikájában, gazdaságpolitikájában kell visszatükröződnie, amelynek kontrollját a társadalmi ellenőrzés meglévő és új formái jelenthetik. Egyetértek azzal, amit tegnap Németh Miklós miniszterelnökünk javasolt, hogy a kormány-program térjen ki ezen kérdésekre, feladatokra, de vélhetően egyes kérdéseket az Alkotmányban kell rögzíteni. A beszámolót az előterjesztett formában nem fogadom el és megismétlem, indítványozom a törvény hatályon kívül helyezését. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Dr. Hellner Károly képviselőtársunk felszólalását. Berg Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik, Hajdú-Bihar megye 18. választókerület. BERG LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! örömmel vettem tudomásul, hogy az ifjúságpolitikai helyzet megvitatása nem került le a Parlament napirendjéről. Hogy miért örülök ennek, azt már tegnap elmondtam. Az ifjúsággal való foglalkozás társadalompolitikai kérdés és elsődleges, mivel a nemzet, a haza sorsa függ a felnövekvő generációtól. Ha nemzetben és jövőben gondolkodunk, akkor elsősorban ezzel a generációval kell foglalkozni. Tisztelt Képviselőtársak! Én nem kívánok foglalkozni az ÁISH korábban benyújtott, illetve kiadott beszámolójával, mivel az nemcsak általános, minőségileg gyenge, hanem hiányos is. Csak a szervezett ifjúsággal foglalkozik, szót sem említ a szervezeten kívül álló, egyre növekvő létszámú, veszélyeztetett helyzetű fiatalokról, családokról. Az utólag kiadott helyzetelemzés közvéleménykutatás összesítése, s az államtitkár expozéja figyelemre méltó. Ezek is indokolják a téma napirendre tűzését. Az ifjúsági törvény 18 évvel ezelőtti megalkotásával a társadalom csupán csak a lelkiismeretét kívánta megnyugtatni, mert az ott megfogalmazottak nem valósultak meg. Egy fiatal ismerősöm a következőképpen fogalmazott az elmúlt napokban. Az ifjúsági törvény egy nagy fügefalevél, mely szemérmesen eltakar egy csomó lényeges problémát. Riasztó a felelőtlenség! A kormány egyetlen dologban sem vállal felelősséget az ifjúságért. Nem tudom elfogadni azt, hogy a kormány nélkül romlott így meg 18 év alatt az ifjúság, a gyermekek helyzete. A döntésekben mindig ott voltak, sok esetben nem döntöttek felelősségteljesen. A kormány jelenlegi ifjúságpolitikája abban merül ki, hogy bizonyos szervezeteket, feladatokat támogat egy fix öszszeggel, mely igenis a maradékelv alapján történik és ez a fogyasztás szférájában jelenik meg. Ez helytelen, ezen változtatni kell. Természetesen a fentiekért én nem a most újjászerveződött kormányt kívánom felelőssé tenni. De véleményem szerint nem függetlenítheti magát a kialakult helyzettől, melyet örökségül kapott. Rendszerszemléletű ifjúságpolitikára van szükség. Méghozzá olyanra, melyet átsző az ifjúságért való aggódás, tenniakarás. Ha a politikai rendszer reformja megtörténik, akkor az ifjúság helyzete is megváltozik. Olyan társadalompolitikai reformra van szükség, mely a társadalom minden rétegének létbiztonságát garantálja. Ezért én alanyi, állampolgári jogon minden ember létminimumának újragondolását, biztosítását, az alapellátásban való közmegegyezést tartom a legfontosabbnak, s ha ez megvalósul, akkor az ifjúság jelenlegi problémája is megoldódik. Véleményem szerint olyan, hogy ifjúsági szociálpolitikai kérdés nincs, csak szociálpolitikai kérdés. A továbbiakban az ifjúsággal is kapcsolatos, azzal összefüggésben lévő dolgokról, megoldandó problémákról szeretnék szólni. Foglalkoztatáspolitika. Választókörzetem hazánk egyik látványos térségén, a Sárrét vidékén fekszik, ország- és megyehatár mentén. A lakosság megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosítja. A jobb foglalkoztatás érdekében némi melléküzemági tevékenységet is folytatnak. A háztáji gazdálkodás elsősorban az önellátást szolgálja, de többen kényszerként csinálják, mert más jövedelemforrásra nem tudnak szert tenni. A térség ipara a helyi munkavállalók számára nem képes kielégítő munkahelyi lehetőséget kínálni, biztosítani, s ezen a tényen az sem segít sokat, hogy ipari munkalehetőséget adnak még a környékbeli kisvárosok bedolgozói részlegei is. Mint ahogyan említettem, a falun élő lakosság foglalkoztatása, léte elsősorban a tsz-ek eredményes gazdálkodásán múlik. Ezek anyagi helyzete pedig egyértelműen romlik, s ezzel együtt a tagság jövedelme is csökken. Mindent meg kell tenni annak érdekében, amikor készül az a csomagterv, hogy a gazdasági romlás megálljon. Ezért minden olyan döntés meghozatalánál, amely a mezőgazdasággal kapcsolatosan történik, azt is mérlegelni kell, hogy az milyen hatással van az itt élő emberekre. Nem lehet az embereket szélnek ereszteni, hogy menjenek amerre látnak és keressenek máshol munkát. Igaz, az elmúlt időszakban munkahelyteremtő, munkahelybővítő kezdeményezések ugyan történtek, ezek elsősorban manuális jellegűek. Elavult, századeleji gépekkel, alacsony jövedelmezőségű munkával. Ma, amikor a minőségi és hatékony termelés került méginkább előtérbe, ilyen ipari jellegű munkahely még a falut sem elégíti ki. Felteszem a kérdést: milyen perspektívát adnak ezek a munkahelyek a fiataloknak? De egyáltalán az itt élő dolgozóknak?
